Postaláda

Azt sérelmezzük, hogy mi, a vidéken élő nyugdíjasok miért nem részesülünk a városban élő sorstársainknak megadott jogokban. Miért tesznek különbséget a jogok elbírálásakor nyugdíjas és nyugdíjas között?

Egyre gyakrabban hallani a magyar-magyar megegyezésről, ugyanis, mivel Erdélyben a magyaroknak már két szervezetük (pártjuk) van, nyilván a parlamentbe külön-külön kell kiharcolniuk a bejutást.

Nagy örömmel olvastuk a Bihari Naplóban az Ősi strand felújítását. Mivel hozzánk legközelebb az van, hát mi is évente kétszer-háromszor el szoktunk menni, el is mentünk most is, de sajnos az örömből bánat lett.

A Római Birodalom hosszú fennállásának egyik titka az volt, hogy utakat építettek a meghódított területeken is a barbár világ felé. Bár minden út Rómába vezetett, a meghódított népek is haszonélvezői voltak a római jelenlétnek.

Fűtött villamosok eddig is voltak, de hűtött villamosok ezután lesznek, mondta a rádió. Ez jutott eszembe, amikor álltam és vártam a piros 1-est a Rogériusz végén, a vasúti híd előtt. Állva a boltíves átjáró árnyékában.

A SZFÚ olvasója unokája továbbtanulna a rokkantsági juttatásból.

Tisztelt Szerkesztőség! Egy problémával fordulok önökhöz, mivel sehogy sem tudok dűlőre jutni. Van egy unokám, akit hat hónapos kora óta nevelek, mert a szülei elhagyták, a gyermek nem is ismeri őket, sohasem látogatták és nem is segítettek semmivel.

„Oszd meg és uralkodj” Ezt a mondást a mindenkori hatalmasok szorgalmasan gyakorolták. Az eredmény minden várakozást felülmúlt.

Igencsak felértékelődött a polgármesteri munkakör, ezt a mostani választások felfokozott kampányhangulata is bizonyítja. Pedig néhány évvel ezelőtt még, legalábbis vidéken, többnyire vagy unatkozó nyugdíjasok, vagy épp munka nélkül csellengők kacsingattak a polgármesteri hivatalok felé.

Tisztelt Miklós István úr. Mivel az Ön levele, amelyet a Bihar megyei RMDSZ-hez intézett, nagyrészt engem érint, vettem a bátorságot, hogy válaszoljak arra a sok valótlan dologra, amit rólam állít.

Meghatódott lélekkel olvastam a BN június 7-i számában a megemlékezést András Gusztávról (kollégáinak Gusztika).

„Arra rendeltelek, hogy teremjetek gyümölcsöt, maradandó gyümölcsöt.” (János ap. 15) A gyümölcstermés képe több helyen végighúzódik az Igében – gyakorlati, a mindennapi élettel összefüggő képek egyike az, amelyben Jézus mindenki számára világosan tevékenységéről beszél.

Szatmár megye – Egy nagykárolyi iskolában pénzt gyűjtöttek a tanárok számára, mely ellen a Szatmári Friss Újság olvasója tiltakozott.

Magam is SOS–t kiáltottam egy megjelent idézet kapcsán. Nemrégen olvastam egy néprajzkutató leírásában, hogy egyik legősibb és egyben leghasználatosabb szimbolikus jelkép a tulipán, mely szerinte a legkifejezőbb és legtöbb üzenetet hordozza magában.

Nem hiszem, hogy csak szakmának nevezhető a pedagógus végzettség. Azt hiszem, hogy ez nem csak szakma, ez annál sokkal több. Ahhoz, hogy valakiből jó tanító vagy tanár váljék, sokoldalú képességekre van szükség.

Már töbször adtam hangot a felháborodásomnak a 114-es számú lakótársulás érthetelenül magas havi költségkiszámolásával kapcsolatban. Folyó hó 10-én elvették a meleg vizet. Gondoltam, hogy javítási okok miatt egy-két napra szünetelni fog a szolgáltatás, hiszen ilyesmi előfordul.

2008. június 3-ra sikerült közelebb kerülnöm a csodához. Huszonhat napnak kellett eltelnie ahhoz, hogy feldolgozzam a csíksomlyói búcsú üzenetét.

A tanítók napja ezúttal is emlékezetes volt számomra, s az is marad, amíg csak élek. Igaz, nem erős oldalam a tollforgatás, de amit papírra vetek, azok szívből fakadó érzések, elismerésem és meghatottságom jelei.

Nem múlik el hónap, vagy a hétből hat nap, amikor ne zörögne, sivítana, dörömbölne fejünk felett az ismételt lakásfelújítással járó idegölő zörej. És ez alól senki sem kivétel, már ami a zajártalmat illeti.

Közel két éve ünnepeltük a világtörténelmi jelentőségű magyar forradalom ötvenedik évfordulóját. Ez alkalommal a forrradalom leverését követő kegyetlen megtorlás egyik tragikus momentumára, a Nagy Imre és társai ellen indított koncepciós perre emlékezünk.

A palántáról nevelt zöldségnövényeket kiültetés után számos gombás, baktériumos és virusos betegség, valamint kártevő veszélyezteti. A paprikában a legnagyobb gondot a baktériumos levélfoltosság okozza.

Május 30-án, pénteken délután 6 órakor utaztam haza Csatárba a 9 hónapos kislányommal. A nagyállomásnal várakoztam az autóbuszra. Amikor megérkezett a busz, az emberek álltak a buszban, mert nem volt már ülőhely. A felszállók is eléggé tolakodtak, így én hátra maradtam.

A fiamat nemrég megbüntették az új villamoson 20 lejre, mert bénázott: 2 megállón keresztül állingált a frissen vett jeggyel a kezében, mert nem tudta hol kell kezelni azt az álomjárgányon. A végén kiderült: egy kék doboz, piros-sárgán villog. Vagy valami ilyesmi.

(Válasz a BN-ben május 16-án megjelent Falubeli nézeteltérés című levélre.) Hallgattassék meg a másik fél is. „Rossz szomszédság török átok”, tartja a régi mondás, de ez még ma is időszerű. A zsebkendőnyi terület, mely körül vita kerekedett közöttem és a szomszédom, D. E. között, mint egy ék ékelődött be a vitatott területek közé, így vert éket a jószomszédi viszony közé is.

A társasházakban a tulajdonosokat a jószomszédság és a kölcsönös tisztelet írott és íratlan szabályain túl egy sor egyéb szabály is kötelezi. Ha tömbházban lakunk, cselekvéseinket a tulajdonostársulásokról szóló 2007/230. számú törvény szabályozza, mely folyamatos együttműködésre, önmérsékletre, közösségi fegyelemre kötelez bennünket.

Legalább azt, ami még belőle megmaradt. Sürgős beavatkozásra lenne szükség, hogy ne foglalják el mindenféle építkezésekkel a váradiak kedvenc kirándulóhelyét. A bejáratnál épült vendéglő már jó pár éve üzemel, ez még nem veszélyezteti a belterületet, de a többiek igen.

2007 közepe tájt a hegyközcsatári D. B-nek kimérték a kertjét, amelyen jelen volt a szomszéd is, kinek a kimérés folytán módosult a telke, M. K. számára látszólag kedvezőtlenül. Ebből kifolyólag vita kerekedett, mivel M. K. nehéz felfogású embernek van elismerve.

Aki sebeivel orvoshoz fordul, meglepetten tapasztalja, hogy Nagyváradon nincsenek magyar sebészorvosok. A Megyei Kórház 2-es és 3-as számú sebészeti osztálya mégis dr. Krisár Zoltán nevét is viseli. Sajnos, magyar orvosok nem vették át tőle a stafétabotot, illetve a szikét.

Péntek délután, a bűnbánati istentisztelet keretében mutatták be a református templomban az Istennel való magányos beszélgetés című imádsággyűjteményt.

Szatmár megye — Mona Árpádnak, a Szatmári Friss Újság olvasójának egy Szatmárnémeti városát ábrázoló térképre lett volna szüksége. Mint leírja manapság a kereskedelemben ez hiánycikk.

(Emlékezés az ’50-es évekből.) Amikor Margittán feleségemmel leszálltunk a vonatról, már délután volt. Mindjárt érdeklődtünk, hogy mivel-hogyan juthatunk el Szalacsra. Megtudtuk, hogy hivatalosan semmivel, Margitta és Szalacs között nincs semmilyen közlekedési lehetőség, se vonat, se autóbusz.

(Egy, az április 25-i BN-ben megjelent Rencz Csaba-tudósításhoz szeretnék néhány szót fűzni.) Tisztességérzetemet sérti az a sorozatos figyelmetlenség, vagy szándékosság, amiről a cikkben említett rendezvény szervezője, majd Boross Zoltán, utána pedig az újságíró tesz tanúbizonyságot, hogy Trifán Lászlót ne is említsem!

Kovács Imre nagykereki lelkész közlöm, hogy semmiféle egykori román belügyi hatósággal nem működtem együtt. Magammal szemben Bukarestben átvilágítást kezdeményeztem.

Ahogyan olvasom a www.erdon.ro internetes portál oldalán az írást, és látom Tőkés László dossziékat néző kárörvendő arcát, elszomorodom.

Vígh István székelyhídi gazdálkodó vagyok. A farmomon volt 4 kutyám, állatbarát lévén és ismerve a közmondást: a kutya az ember legjobb barátja.