Szatmár megye — Idén tizedik alkalommal került sor a Háló mozgalom Kárpát–medencei nagy táborára, melynek otthona a Debrecen melletti Dorcas üdülőtelep volt.

Furcsa, bizarr módon nyilatkoznak politikusaink. Valahogy az az ember érzése, hogy mindenki a másik munkáját akarja elvégezni, azért, hogy ne lehessen látni, hogy a magáét nem akarja, vagy nem tudja tenni.

Az öt főből álló lelkes szatmárnémeti kerékpárcsapat öt nap alatt 270 km-t tekert le a Balaton körül.

Jelenünk megoldásra váró feladatai közé tartozik környezetünk megóvása és annak biztosítása, hogy megfelelő állapotban átadhassuk a jövő generációinak.

Elvesztettem a gyermekemet. Fiatalon, hirtelen ment el, maga után hagyva fájdalmat a túlélőknek – gyermek, szülő, testvér, rokon. Olyan ember távozott köreinkből, akiről mindenki csak jót, szépet, lelkiekben gazdagságot tudott mondani.

Ott állt a megállóban az emberek között és várta, hogy jöjjön a villamos. Nem nézett se jobbra, se balra, mint a mellette álló sok idegen ember. Tudta, hogy jön, ha késik is.

Megkaptam a nyugdíjat, gondoltam szerzek egy kis örömöt a fiamnak. Mindig szerette a hízott liba, kacsamájat. Már elég régen nem vettem, ezért mentem el megint a Kukoriba vásárolni.

A Bihari Napló szombati számában Szabó Ödön nyilatkozik a lapnak az RMDSZ és a Bihar megyei EMNT kapcsolatáról, a magyar utcanevekről és személyemet érintve arról, hogy „nehéz úgy civil mozgalmárként megjelenni, hogy valaki reggel EMI vezetőnek ébred, délben MPP alelnök és este pedig EMNT ügyvezető elnök”.

Ezen jelentős mennyiségű pénzösszeg tisztázatlan sorsán túlmenően még számtalan probléma van felhalmozódva, aminek eddig nem adtunk hangot (sajnos).

Mint sok más országban, nálunk is bonyolult, időigényes és költséges a pereskedés. Egyfajta „jogviták inflációjáról” is beszélhetünk, mely az igazságszolgáltatást lelassítja, megbénítja. Alternatív megoldásként, a civilizált világban kialakulóban van egy ésszerűbb konfliktusmegoldási kultúra, amikor már nem szükséges, hogy a vitában álló felek a bíróság előtt kössenek ki, mert rendelkezésükre áll a perek megelőzésére szolgáló mediációs intézményrendszer.

Akik elszakadtak a szülőföldjüktől, ahogy én is néhány évvel ezelőtt, bizonyára szorongó szívvel gondolnak vissza otthon maradt, idősödő szüleikre. Egy telefonhívás az ismert előhívóval összeszorítja a szíveket… És egy nap megtörtént, amitől mindig féltem.

Két évvel ezelőtt, 2008-ban úgy döntöttem, hogy beíratkozom egy egyetemre. A választásom egy olyan szakra esett, amely távoktatással működik, gondoltam, így legalább dolgozni is tudok mellette.

Szeretnék már túllenni az egyetemi éveken! Bizony, ez már két éve tart, és még van hátra három, hogy a nyugdíjas éveimnek igazán tudjak örülni, hogy éjszakánként pihenhessek.

Érdeklődéssel olvastam Krakkó Rudolf, a Szatmárnémetiben működő Híd egyesület vezetője által a múlt hétvégén megrendezett, jeles előadókat felsorakoztató, s felettébb sikeres oktatási fórum sajtóvisszhangját.

A tea a természet egyik remeke, Dél- és Távol-Keleten a kultúra és az életmód egyik meghatározója. A kelet-európai ember azonban, pláne amelyik orosz csáján és zsíros kenyeren nőtt fel, mindezekről mit sem tud.

Meghökkenve olvasom azokat az írásokat, amelyek a Magyar Kultúra Ünnepének váradi eseményeit, ezek között az én szereplésemet és szavaimat kommentálják.

Megdöbbenve néztem ma, január 23-án az RMDSZ Szatmár megyei szervezete megalakulásának 20. évfordulója alkalmából rendezett emlékünnepség közvetítését a szatmári tévécsatornán.

Szatmárra, autós, ki belépsz, hagyj fel minden reménnyel, mondaná Dante látva az utak állapotát és gondolva, hogy a bűnös várost így bűntetik az istenek.

Véget ért az elnökválasztás és a szegény ember már arra gondolt, hogy minden visszaáll az eredeti „normális” állapotába. Jönnek az okosok, megállapítják mi miért történt, megmagyarázzák nekem, hogy mit és miért tettem mint szavazó (apropó Arany János, akarta a fene).