A Life magazinban megjelent felvétel, amelyet Alfred Eisenstaedt német-amerikai fotográfus és fotóriporter készített a Times Square-en a Japánok felett aratott győzelem napján, egyike lett a háború végét jelképező ikonikus képeknek. A tüzes csókjelenetet azóta naponta turisták tucatjai utánozzák azon a helyen.
Edith Shain tanuló ápolónőként dolgozott az egyik New York-i kórházban, amikor 1945. augusztus 14-én a rádió bejelentette, hogy Japán kapitulált. A műszak végén barátaival a Times Square-re ment, hogy csatlakozzon az örömmámorban úszó tömeghez. A téren egyszer csak derékon kapta és szájon csókolta egy tengerész – mesélte később.
Az 1995-ben elhunyt fotóművész a kép keletkezéséről azt mondta, hogy előbb a sötét egyenruhás férfira lett figyelmes, aki minden útjába kerülő nőt megcsókolt. “Ezután észrevettem az ápolónőt, a hatalmas tömeg közepén. Szemmel tartottam, és ahogy reméltem, a tengerész odament hozzá, elkapta és átkarolva hátradöntötte, hogy megcsókolja” – idézte fel Eisenstaedt. “Persze, ha a lány nem lett volna ápolónő, ha sötét ruhát viselt volna, nem csináltam volna meg a képet” – tette hozzá. A felvételen a pár körül nevető matrózok és ámuló járókelők állnak.
Voltak kritikusok, akik megkérdőjelezték a fénykép eredetiségét, és úgy vélték: annyira tökéletes, hogy csak beállított jelenet lehet, amit a fotós visszautasított. Sokan adták ki magukat a halhatatlanná tett pár egyik vagy másik tagjának is, és csak évtizedekkel később, az 1970-es évek végén fedte fel Edith Shain, hogy valójában ő a felvétel egyik főszereplője. Állítását a fotóriporter is megerősítette, miután személyesen találkoztak. A szenvedélyes tengerész kilétét azonban máig homály fedi.
