A pénteki hivatalos közlemény szerint röntgennel vizsgálták meg da Vinci több festményét. A felvételeken kirajzolódott az a mód, ahogy a mester felvitte a különböző rétegeket a vászonra. És ettől lettek annyira életszerűek az alkotásai.
A Mona Lisán is élethű tónusok, árnyékok rajzolják finomra a portréalany arcát. A mostani kutatások szerint Leonardo az árnyékokat több tucat rétegnyi áttetsző, hajszálvékony mázrétegből “építette meg”. Mindegyik réteg két mikrométer vastagságú az alkotáson, ám a mester ügyesen mindegyikhez más-más mennyiségű pigmentet adott hozzá. Ezek a rétegek adják da Vinci festményeinek életszerűségét. A középkori sima, szinte lapos festmények után Leonardo és a reneszánsz mesterek ezzel a technikával szinte fényképszerű festményeket készítettek.
A kutatók a röntgen segítségével gyakorlatilag behatoltak a festmény, illetve a festék rétegeibe – mindezt úgy, hogy az 500 éves műalkotásokhoz hozzá sem kellett érniük. Sőt: a képeket még a falról sem akasztották le a művelethez. A Mona Lisán kívül egyebek mellett a Sziklás Madonnát, a Keresztelő Szent János és a Bacchus című da Vinci-alkotásokat vizsgálták meg röntgennel.
