A Woody Allen által írt, rendezett Kasszandra álma bizonyítja, hogy mennyire kiszolgálja a film a szórakoztatóipart. Aki ebben a műfajban dolgozik annak ismernie kell mindazokat a tényezőket, melyek nélkül nincs megfelelő nézettség, nincs megfelelő profit.
A háromszoros Oscar, valamint Golden Globe-díjas Woody Allen soha nem tudott meggyőzni arról, hogy ő tényleg olyan jó filmszínész, mint amilyennek az Amerikai Filmakadémia tisztelt tagjai díjazások alkalmával tartják. Ellenben Woody Allen, mint rendező tényleg elsajátította mindazokat, melyek nélkül, nincs megfelelő pénztámogatás egy film elkészítéséhez. Ő pontosan tudja, kell egy olyan „sztori”, történés, amit ha megfilmesítünk, akkor a nagyérdemű közönség szívesen beül a moziba, és élvezettel nézheti alkotásunk. Kellenek megfelelő színészek, mint például a Kasszandra álmának egyik férfi főszerepét játszó skót származású Ewan McGregor. Sokan a Csillagok Háborúja Obi-Wanjaként ismerik, pedig rengeteg szerepet eljátszott már, s minden karaktert kitűnően alakított. A másik főszerepet Colin Farrell játssza, hasonló meggyőző erővel. A kamerák mögött pedig nem akárki, hanem a világ egyik legmegbecsültebb, legfoglalkoztatottabb operatőre, az Oscar-díjas Zsigmond Vilmos dolgozott.
A film az egyik londoni kikötőben álldogáló hajó látványával indul: ez a Kasszandra álma, melyet egy testvérpár vásárol meg. A két testvér egy vendéglős gyermekei, két különböző karakter. McGregornak (Ian) elege van az étteremből, ő az Amerikai Egyesült Államokban szeretne hoteltulajdonos lenni, míg testvére, Farrell (Terry) autószerelő és szenvedélyes szerencsejátékos, aki néha nyer, de gyakrabban veszít. A veszteségek mind nagyobbak és az ifjak életét is megnehezítik, mert az adósságot meg kell adni. Az anyagi gondokat a dúsgazdagnak ismert nagybácsi oldhatná meg. Ellenben az anyagi segítségért nagy árat kér: a nagybácsi egy kellemetlen ismerősét, aki „nagyon sok mindet tud” félre kell állítaniuk az útból. Az ifjaknak kell a pénz, mert Ian nagy szerelemre lobbant az igen szép fiatal pályakezdő, Hayley Atwell által alakított színésznőbe. A mindenkivel lefekvő, egyik szereposztó díványról a másikra döntött, majd rendre faképnél hagyott Angela Stark szerintem kizárólag Ian számára a végzet asszonya. A nő tulajdonképpen pornó színdarabokban játszik. Erről a vonalról talán csak annyit, hogy a filmben csak szó van erről, de pornót a néző nem láthat.
A film nagy erőssége, hogy végigköveti azokat a változásokat, ami a két fiatal lelkében végbemegy, miközben tervük megvalósításán fáradoznak. Sőt láthatjuk azt is, hova jutnak azután, hogy elkövették a gyilkosságot. Megmutatkozik a lelkiismeret hatalma, és persze a történet végére az „isteni igazságszolgáltatás” sem maradhat el. A film egy kikötő vizén nyugodtan ringatózó hajó baljós képével ér véget. A néző meggyőződhet arról, hogy nem egy elrontott akciófilmet, hanem egy igazi angol drámát nézhetett végig, amire még sokáig emlékezni fog. A zene, Philip Glass munkája tökéletesen illik a filmhez, melynek rendezője szívesen zenél zenekarával. Lásd bővebben a Showtime Budapest szervezésében adott koncertet Pap László sportarénában.
A filmet Angliában forgatták, az ottani stúdiók személyzete adta a statisztákat. Angliai laboratóriumokban dolgozták ki.
1997 ótaa ma hetvennégy éves (forgatókönyv) író-színész-filmcsináló, amatőr dzsesszista sajátos passzió foglya. Woody Allen minden évben leforgat egy filmet. Teheti, otthon van Hollywood világában. Éppen ezért nagy változást jelentett a tősgyökeres New York-i részéről az, hogy az utóbbi időben a vén Európát választotta „otthonául”. Ez a költözés kétségtelenül minőségi, és látásmódbéli változást hozott. Megszületett a London-trilógia: Match Point, Füles, Kasszandra álma esetében a leginkább egyértelmű.
Kasszandra álmában stílszerű utalás történik Euripidész Médeiá-jára. A filmes szakember megátalkodottan foglalkozik a bűn-bűnhődés, és az erőszakos halál kérdésével. Kasszandra álma a nagyszerű színészi alakításokban tobzódó film. Van egy-két kitűnő poén kivált a családi összetartásról, önfeláldozásról. Ugyanakkor találkozunk egy agyonünnepelt, élő filmművésszel, aki fanatikusan keresi a végső igazságot. Aki mentes minden alakoskodástól. Ez a kissé költségigényes pszichoterápia tökéletes önzésről, némi cinizmusról is tanúskodik.
Csomafáy Ferenc
