87 éves korában elhunyt José Saramago
Nobel-díjas portugál író,
költő. Egy kis portugál faluban,
Azinhagában született 1922. november
16-án.
Tanulmányait anyagi okokból
félbehagyta, és géplakatosként,
később irodákban dolgozott. Irodalmi
érdeklődése az iskolában
kezdődött, ahol kiváló irodalmi
oktatásban részesült. 1959-től
kiadóknál és
újságoknál dolgozott. 1944-ben
megházasodott, egy lánya született.
1969-ben belépett a portugál
kommunista pártba, több
társadalmi funkciót vállalt,
később lapigazgató lett a
Diário de Notíciás
című napilapnál, ahonnan azonban
1975-ben elbocsátották. Ezután
fordításból élt, majd sorra
jelentette meg műveit. 1988-ban másodszor is
megnősült, egy spanyol
újságírónő lett a
felesége. A parlament tiltakozása miatt nem
kaphatta meg az Európai Irodalmi
Díjat, ezért elhagyta
Portugáliát, és a
Kanári-szigeteken, Lanzarotén telepedett le,
itt élt élete végéig.
Első regényét 1947-ben írta,
1980-ban írott Fölemelkedve a
Földről című
regényéért megkapta Lisszabon
Város Díját. A
hírnév csak jóval később,
1982-ben vette szárnyaira, A kolostor regénye
című művével vált
nemzetközileg ismertté. Történelmi
meséjének különlegesen szép
nyelvezete sokaknak szerzett örömet.
Federico Fellini olasz filmrendező, a
burjánzó, színdús képek
nagy kedvelője azt mondta róla, hogy ez a
legérdekesebb regény, amelyet valaha
olvasott. Regényeiben az elnyomott, kisemmizett
emberek perspektívájából
mutatja be hazája történelmét. A
Lisszabon ostromának
históriájával (1989) az
egyetemes kérdések felé fordult. A
Jézus Krisztus
Evangéliumában (1991) a
Megváltó
életét meséli el a maga
különös felfogásában, a
Vakságban (1994) az elvakult
önzésbe belefeledkezett emberiségre
váró sorsot írja meg allegorikusan, a
Minden egyes név (1998)
című regényében a nevek, a
lét és a halál kérdéseit
boncolgatja. Regényei gyakran az utópia
és a fantasztikum határán mozognak.
Stílusa esszéista, gyakran elmélkedik,
boncolgat.
Saramago más műfajokban is
kitűnt: Lehetséges versek (1966) és
Valószínűleg boldogság (1970)
verseskötetei népszerűek
hazájában, csakúgy mint a Majdnem
tárgy (1978) című
novelláskötete. Utazás
Portugálián át, 1981 című
lírai útinaplója, amelyet
hazájáról írt, szintén
olvasott és közkedvelt művei
közé tartozik.
Az irodalmi Nobel-díjjal 1998-ban
tüntették ki. Műveit számos
nyelvre, köztük magyarra is
lefordították.
