Két ember véletlenül találkozik. Egymásra mosolyognak, és kitör a szerelem! Később mindketten azt állítják, rögtön tudtam, hogy ő az igazi! Szerelem első látásra? Lehetséges-e az érzelmek ilyen villámgyors rajtja? Mi működik ilyenkor? Elektromágnesesség? Bioáramkörök? Kémia? Vagy a bolygók hatása?
Felmérések bizonyítják: az emberek többsége hisz a hirtelen jött szerelemben. A nők háromötöde, a férfiak négyötöde tartja elképzelhetőnek, hogy az igazi, a nagy szerelem bármelyik pillanatban szembe jöhet vele az utcán. Érdekes, a nők alig tíz másodperc alatt bemérik a férfit, a teremtés koronáinak kétszer annyi idő kell szívük-eszük elvesztéséhez.
Az ember vágyódik a szerelemre. Aki boldog kapcsolatban él, nem keres, nem figyel annyira. Aki viszont elégedetlen a magánéletével, minden pillanatban kész szerelembe esni. Jeleket bocsát ki, de keresi is a hasonló jelzéseket. Ha akarja, ha nem. Vágyik egy pillantásra, egyetlen mosolyra. Ezernyi apróságra, amiket csak az érthet meg, aki maga is hasonló cipőben jár. A két ember aztán úgy illik egymáshoz, mint a kulcs a zárhoz.
A sor végtelenül hosszú, fontos a másik hangja, külseje, illata, mosolya… Az első pillantások hatására az agy gyors munkába kezd: tetszik az illető? Nem tetszik? Majd következik egy sietős összehasonlítás. Megfelel-e az illető az elképzeléseimnek. Ha az agy igennel válaszol, a felelet fölér egy fejbe kólintással. Igen, ez bizony szerelem. Első látásra!
A nagy felismerés hatására a vérnyomás azonnal magasba szökik, a szív kalapálni kezd. Az ok: adrenalin kerül a vérbe. A szerelmest különös érzés keríti hatalmába. Úgy véli, a felhőkig tudna ugrani örömében. Erre is van tudományos magyarázat: az agy több amphetamin hormont bocsát ki ilyenkor. Ez a vegyület teszi boldoggá az embert.
Mindenkiben ott dereng az ideális partner képe, gyermekkora óta magával cipeli. Az idő, a megannyi élmény folyamatosan változtat ezen a képen. Csak kitörölni nem képes soha. Amikor a megpillantott férfi vagy nő és az ideális partner képe megegyezik, nincs többé menekvés. Ámor nyila célba talál.
Az ember társas lény, ösztönösen fél a magánytól. Egy (jó) kapcsolat pedig biztonságot nyújt. Elvileg bárki szerelmes lehet. Még a félénk, mérlegelő, józannak mondott ember is, bár nehezebben. Az ok: ő mindig és mindenben a dolgok értelmét keresi. Fél egy érzelmi körhintától. A szerelmet bolondságnak tartja. Valójában a csalódástól retteg. Nem bízik sem önmagában, sem másokban. Az ilyen hozzáállás megvédi ugyan a nagy érzelmektől, de sivárabb is lesz az élete.
Az asztrológusok szerint nagyon is érthető, amikor két ember egymásra nézve azonnal érzi: most vagy soha. Mert általában a képletükben a bolygók nagyon harmonikusan kapcsolódnak. Ők azok a lélekpárok, akik születésük pillanatától keresik egymást. És ha véletlenül valaki mással már összekötötték az életüket, hát elhagynak csapot-papot, családot, gyereket – és mennek a „végzetükbe”. Ami lehet, hogy fájdalmas boldogság. De nem tudnak tenni ellene.
Forrás: www.astronet.hu
