Hídvédő hősökre emlékeztek

Hídvédő hősökre emlékeztek
Nagyvárad- Október 12-én a Nagyváradi Premontrei Öregdiákok Egyesületének s az RMDSZ Bihar megyei szervezetének lebonyolításában megkoszorúzták a Szent László templom falán található emléktáblát.

 

A péntek délutáni rendezvényen megjelenteket Szabó József önkormányzati képviselő köszöntötte. Biró Rozália, az RMDSZ nagyváradi alapszervezetének elnöke beszédében azt tanácsolta: amikor a hősökre emlékezünk, ne csupán személyes tragédiájukra gondoljunk, hanem vállalásukra, felelősségtudatukra és emberségükre is, abbéli hitükre, hogy összetartoznak, s ezért áldozatot vállalniuk nem hiábavaló. Úgy fogalmazott: ezeknek az embereknek a közösségért tett feladatukban teljesedett ki az életük, és ez a lehetőség számunkra is adott, hiszen ugyanolyan szükség van erre, mint hajdanán. Talán nem életünkkel vagy testünkkel kell megvédjük azt, ami a miénk, de cselekvő mindennapjainkkal, szakmai tudásunkkal és felelős döntéseinkkel szolgálhatjuk a közösségünket. Ragaszkodnunk kell ahhoz, hogy összetartozunk, szeretnünk és tisztelnünk kell nemzetünket, hiszen az idők távlatából a mártírok is azt üzenik nekünk, hogy bátorság és önfeláldozás nélkül nincs megmaradás a szülőföldünkön, gyáva népnek nincs hazája. „Holnapunk és holnaputánunk élhetőségének biztosítéka a ma cselekedete”, hangsúlyozta az RMDSZ-es elöljáró.

Vonház Antal, a Premontrei Öregdiákok Egyesületének titkára arra hívta fel a figyelmet: a második világháború öldöklése a vége felé járt, amikor 1944. október 12-én a visszavonuló német egységek aláaknázták Nagyvárad összes hídját. Boér Péter tanár tartalékos tisztként, 51 évesen mint idős népfelkelő tizenegy társával együtt a Szent László téri híd őrzésével volt megbízva. Miután az átkelő felrobbantására vonatkozó parancsot nem hajtották végre, illetve meg akarták azt akadályozni, a német mindannyiukat legépfegyverezték a híd Bémer téri oldalán, majd felrobbantották teljesen értelmetlenül a hidat, hiszen a többin már bejutottak az oroszok a városba. A halottak két napig temetetlenül feküdtek a Körös-parton, majd Várad polgárai földet hantoltak rájuk. Csak december exhumálták őket és helyezték el a temetőbe.

Belső szolidaritás

Szabó Ödön, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető elnöke úgy vélte: amikor minden év októberében emlékezünk a hídvédőkre, szent kötelezettségünknek teszünk eleget. Az áldozatok ugyanis, amikor úgy döntöttek, hogy nem hajtanak végre egy abszurd parancsot, tudtak nagyváradiak, illetve Bihar megyeiek lenni, a kérdés pedig az, hogy tudunk-e mi is őhozzájuk hasonlóan gondolkodni. Megjegyezte: amíg volt Váradnak magyar alpolgármestere, a rendezvényt ugyan az önkormányzat nem tette be a hivatalos programjába, és a román polgármesterek nem koszorúztak, de Biró Rozália személyében azért a polgármesteri hivatal jelen volt. Szerinte ugyanakkor van esély arra, hogy egyszer elérjük azt, hogy korrekt párbeszédet folytassunk erről azokkal, akik városnapot ünnepelnek október 12-én, „hiszen amit eddig elterveztünk, az előbb-utóbb megvalósult”. Hangsúlyozta: ehhez tisztességes kiállás, egységes fellépés kell és nagyon fontos a belső közösségi szolidaritás, ezekről kell tanúbizonyságot tenni az elkövetkezendő időkben akkor, amikor azokra emlékezünk, akik miatt érdemes ma váradinak lenni. „Azt gondolom, ez kell az üzenet legyen azoknak a magyar embereknek is, akik ma más formában, rosszat cselekszenek a magyarságnak, hiszen a megosztás rossz cselekedet”, közölte az RMDSZ-es politikus.

A tizenkét mártír

Íme a tizenkét mártír névsora: Bereczky Sándor kőművesmester, Béres Sándor nyomdászmester, Boér Péter tanár, kántor, hadnagy, Gurzó Imre szakmunkás, Huszár István szakaszvezető, Hant Elek asztalosmester, Katona József ácsmester, Krammer Ferencz asztalos, Nagy Gyula telekkönyvvezető, Seres János révi földműves, őrvezető, Simonovits János üzemlakatos és id. Szíki Gyula jákóhodosi földműves.

Ciucur Losonczi Antonius

Címkék: ,