Hideg van, és a türelmem elfogyott…

Akt.:
Hideg van, és a türelmem elfogyott…
„Megértem én, hogy a modernizáció áldozatokkal jár. Megértem azt is, hogy most, amikor már bekapcsolták volna a fűtést, egymásután hibásodtak meg a vezetékek. Tiszteletreméltó az is, hogy a hőerőmű közleményt ad ki, hogy megmagyarázza az embereknek, miért kell még fázniuk. De kérdem én, azok a szakemberek, akik most pótcselekvésként közleményt írnak, nem tudtak ezekkel a lehetséges hibákkal előre számolni?” – teszi fel a kérdést szerkesztőségünkbe eljuttatott levelében nagyváradi olvasónk.

Nagyváradnak egy olyan részében lakom, ahol ezekben a napokban fele annyira sem vagyok szerencsés, mint a többiek. Pedig ugyanúgy megdolgoztunk ezért a lakásért, sőt, még évekig fizetjük, mert úgy döntöttünk, itt maradunk szülővárosunkban. A vénasszonyok nyara nem tartott olyan sokáig, mint ahogy az időjárás-jelentők eleinte megjósolták, pedig nagyon imádkoztunk érte. Reménykedtünk, hogy a hideg idő beállta előtt befejezik vagy abbahagyják a munkát, hogy a lakosokat ne érintse az egész Váradot felbolygató főnyomócsövek cseréje. Hát persze, hogy nem így lett.
Amikor ezeket a sorokat papírra vetem, október 28-át írunk, reggel van. A villanyradiátornak köszönhetően a nagyszobában most 20 fok van, odakint viszont mindenütt jegesek az autók ablakai. Itt aludtunk most négyen, a két beteg gyermekünkkel. A lányom hétéves, tegnap ismét köhögött, ezért félelemmel néztünk az éjszaka elébe, de most még nem súlyosbodott. Adtam neki abból a szirupból, aminek a szedését a múlt héten végre abbahagyhattuk (és most kezdődik minden elölről…). Mégis elküldtem az iskolába, mert ott legalább melegebb van, és nem kell egész nap itthon ülnie a hűvös, nyirkos lakásban. A fiam hároméves, egy hónapja beteg, egyszerűen nem tud meggyógyulni, mert mire túl lenne a meghűlésen, máris beleesik a következőbe. Pedig napközben is két pulcsit adok rá. Hiába, a 14–15 fokos lakás nem kisgyermeknek való. Ahhoz, hogy felmelegedjünk, el kell mennünk a nagyszülőkhöz vagy olyanok ismerősökhöz, akik nem távfűtéstől várják a meleget. Abba már bele sem merek gondolni, mi lesz, ha a nagyobbik gyerek ismét megbetegszik. A férjem keresete elmegy a rezsire és a gyógyszerekre, marad csak az enyém, amiből élnünk is kell, a maradékot pedig már félve rakosgatjuk félre, mert tudjuk, a mostani ínséges időszaknak is meglesz az ára: akkora villanyszámlát kapunk a villanyradiátor működtetése miatt, hogy csak győzzük majd kifizetni. Gondolom, Ilie Bolojan polgármestert, és azokat akik azt mondták, a hideg beállta előtt minden rendben lesz, ez nem zavarja. Vagy ha igen, akkor sem hallottam, hogy valaki lemondott volna. A Polgármesteri Hivatalban jó meleg van, nemde?

Nem erről volt szó!

Azért ragadtam most tollat, mert elegem van ebből a megaláztatásból. Emberek tízezreiből csinálnak bolondot azok, akik annak idején úgy kampányoltak: „fapte nu vorbe”. Ilie Bolojan mondta ezt, mellé is állt az ismerőseim közül egy pár, és most várják, hogy legalább fázniuk ne kelljen. Csalódtak. Szövegelést kaptak, tettek helyett.
Nem erről volt szó, polgármester úr! Arról nem is beszélve, hogy önök kötelezték a fogyasztókat, hogy maradjanak a hőerőműhöz csatlakoztatva! Sokan leváltak volna, de önök megfélemlítették őket! És most? Most, az önök trehánysága és hozzá nem értése miatt van hideg a lakásokban és betegek a gyermekeink.
Megértem én, hogy a modernizáció áldozatokkal jár. Megértem azt is, hogy most, amikor már bekapcsolták volna a fűtést, egymásután hibásodtak meg a vezetékek. Tiszteletreméltó az is, hogy a hőerőmű közleményt ad ki, hogy megmagyarázza az embereknek, miért kell még fázniuk. De kérdem én, azok a szakemberek, akik most pótcselekvésként közleményt írnak, nem tudtak ezekkel a lehetséges hibákkal előre számolni? Nem tudták, hogy jön a tél? Miért kellett megvárni, hogy az éjszakai hőmérséklet fagypont körüli legyen? Azért, mert önöknek sok minden fontos, de a lakosság nem az. Pedig nem kellene elfelejteniük, hogy a mi adónkból kapják a fizetésüket még azok az igazgatók és szakik is, akik egyébként a veszteséges hőerőművet vezetik, és akik miatt most látszik a lehelet a lakásban.
Egyébként meleg vizünk sincs. A fürdés külön tortúra. De ebbe már nem is mennék bele…
Remélem, ha levelemet megjelentetik, eljut majd azokhoz, akinek arca pirulhat, hogy finoman fogalmazzak. Több ezer váradi sorstársammal járunk ugyanabban a cipőben. Ha a város teljhatalmú vezetőinek mi ennyire számítunk, mi sem feledjük majd a mostani kálváriát akkor, amikor a mi, a lakosság, a szavazók támogatására óhajtoznak.

Tisztelettel, Mogyorós Anikó