Hiánypótló konferenciasorozat Váradon

Hiánypótló konferenciasorozat Váradon
Új perspektívából közelíti meg az irodalomtörténetet az Értelmiségi karriertörténetek, kapcsolathálók, írócsoportosulások című konferenciasorozat, mely harmadik alkalommal zajlik.

A Partiumi Keresztény Egyetem új épületében megszervezett konferenciasorozat szerdán, könyvbemutatóval kezdődött, csütörtökön pedig egy plenáris előadással, majd szekcióülésekkel folytatódott. Kőszeghy Péter Szathmári Paksi Mihály XVI. Századi tanár kapcsolatainak hálója című előadása során a hálózatkutatás különböző elméleteibe vezette be a hallgatóságot a délelőtt folyamán. A társadalmi hálózatok nem véletlen hálózatok, hangzott el, s nem mindegy, hogy egy adott hálózati pontnak sok, vagy erős kapcsolatai vannak.

Algoritmus

Egyúttal, mint megtudtuk, a gyenge kötődésű hálózatban gyorsabb az információáramlás, és egyáltalán nem elhanyagolandó a véletlen hatása, mely mindegyikünk életében meghatározó szerepű lehet. 1967-ben, a Harvardon felfedezték a „hat kézfogásnyi távolság” elméletét, de megdöbbentő, hogy ugyanezt Karinthy Frigyes 1925-ben leírja Láncszemek című novellájában, azzal a különbséggel, hogy ő öt lépés távolságot bizonyít. Mára a „kézfogásnyi távolságok száma” jelentősen csökkent az internet hatásaként, hangzott el. Az előadás során a kapcsolati hálók új vizsgálati módszereit is érintette az előadó, majd a megadott algoritmus alapján azt is kiszámította, hogy a világon élő magyarok hány kézfogásnyi távolságra találhatók egymástól.

A szekcióülések során egyebek mellett Heltai Gáspár életpályájának tanulságairól, Apáczai Csere János írásaiban szereplő önértelmező elemekről, női szereplehetőségekről és értelmezésükről a XVII. Századi angol és magyar irodalomban esett szó.

A konferenciasorozatot Boka László irodalomtörténész, egyetemi docens és Biró Annamária egyetemi adjunktus, a Partiumi Keresztény Egyetem magyar nyelv és irodalomtudományi tanszékének munkatársai szervezte, együttműködve a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézetével. Amint Boka László lapunk kérdésére elmondta, egy olyan tematikát kerestek, mely elhelyezné Nagyváradot a magyar akadémikusság égiszén. A konferencia hiánypótló, ugyanis a magyar irodalomtörténeti társadalomkutatás nem eléggé feltárt, s a három pillér nem csak irodalomtörténeti szempontból, hanem társadalomtudományi, társadalomtörténeti szempontból is új perspektívát, új megközelíthetőséget biztosít. A vizsgálat a XVI. századtól egészen a legkortársabb időkig terjed.

Megreformálja

Amint Margócsy István a konferencia megnyitóján is kifejtette: ez a sorozat a teljes magyar irodalomtörténeti írást megreformálja, hiszen karrierekről beszél, arról, hogy hogyan lehetett valaki értelmiségiként sikeres a maga korában, a hálózati kapcsolódási pontokról, ki honnan származott, hogy került el, milyen kapcsolatai voltak. Hajlamosak vagyunk minderről „elfeledkezni”, s csak egy-egy művet vizsgálni, mint egy szigetet, azt pedig kevésbé, hogy például milyen családi viszonyok segítették az adott személynek a karrierjét – pedig e nélkül nem érthetjük meg a kort, az életművet. Az előadások során elméleti és történeti kutatások ötvöződnek. Boka László például az Sonnenfeld nyomdászdinasztiát mutatta be a Holnaposok, a helyi zsidóság, a budapesti kötődések megvizsgálásával.

Elérhető

Az előadást kétévente szervezik meg, a második év anyagát szerdán mutatták be – s bíznak benne, hogy a következő is itt zajlik. Erdélyi, magyarországi, vajdasági előadók jelentkeztek, s a konferencia elismertségét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy több mint tizenkét jelentkezőt vissza kellett utasítaniuk. Az irodalomtudományi intézet honlapján egyébként elérhető az előző két konferencia szerkesztett anyaga (reciti.hu) s mint megtudtuk, olvasottság szempontjából a három legnépszerűbb között található.

Neumann Andrea