Patrik profiként folytatná az Egyesült Államokban

Farkas Sz. Ádám

A nagyváradi vízilabdasport számtalan tehetséget nevelt ki az elmúlt negyven év során, sajnos kevesüknek adatott meg, hogy a román élvonalban szerepeljen, arról már nem is beszélve, hogy külföldön szerepelhessen, sőt megélhetési lehetőséget biztosítson számára e sportág. Kivételt akart képezni, ezért a Nagyváradi Crişul korosztályos együtteseiben nevelkedett Zsiros Patrik Attila álmodott vagy csak merészelt egy nagyot, hoszszat utazott, és szeretett sportága révén bekerült az amerikai Concordia Egyetemre, ahol azóta is töretlenül sportol, tanul, s mint mondta, továbblépne, és az amerikai profi ligában is kipróbálná magát. Minapi beszélgetésünk alkalmával megjegyeztem, hogy a csillagos ég az USA válogatottja. Szerényen annyit mondott: „céljaim között szerepel, de oda nagyon nehéz bekerülni, és az odavezető út is igen rögös, buktatókkal teli…”

Három évvel ezelőtt beszélgettünk az USA-ban akkor még ifjoncnak számító, de nagy tehetségként elismert Patrikkal, aki számos góllal terhelte meg az egyetemi bajnokságban ellenfelei hálóját, társai hamar befogadták, csapata alapembere lett, és mindamellett, hogy az edzés sokat leköt a mindennapjai idejéből, a tanulást sem hanyagolja el. A minap ismét alkalmunk volt megkeresni őt, arról érdeklődve, hogy a hároméves távlatból mi valósult meg: egy beteljesületlen álom maradt az amerikai profi bajnokságba való kerülése és az USA válogatottjának kapuját nyitó kulcs megszerzése, esetleg ténylegesen megmaradt annak a kitartó fiatal pólósnak, akit évekkel ezelőtt lapunk hasábjain megszólaltattunk? A rögös útra visszatérve, Patrik elmondta, hogy Amerikában a pólósok alig egy százaléka kapja meg a First Team All-American díjat, amit neki sikerült begyűjteni, és ez – még akkor is, ha Patrik nem műugró –, egy stabil és nagyon jó ugródeszka lehet számára.

– Mi történt az elmúlt három évben veled? Még megismersz közelről egy uszodát vagy kitartasz az álmaid mellett, és naponta látogatod őket?

– A vízilabdázás összenőtt a mindennapi életemmel, nehezek ugyan az edzések és még keményebbek a meccsek, de kit érdekel mindez, amíg valamit szeretettel, lelkesedéssel és odaadással művelsz? Nem dicsekvésképpen mondom, de egyetemi csapatunk létezése óta én szereztem a legtöbb gólt, ez a rekord még 2019-ben született, amikor 131 találattal járultam hozzá az együttes sikereihez, ehhez hab a tortán, hogy hetven labdaszerzéssel három szezon alatt szintén én tartom a csapatcsúcsot.

– A világhálón különböző csatornák híreiből úgy értesültem, hogy halmozod a díjakat, sőt van olyan is, amelyet csak a legjobbak kapnak meg.

– Azt mindenképpen tudni kell, hogy az egyetemi csapatom az NCAA division 2-ben szerepel, és nemrégiben bekerültem a ligaválogatott legjobbjai közé. Szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy ezt az elismerést nagyon kevesen kapják meg ebben a bajnokságban. Emellett 2019-ben sikerült több, kisebb jelentőséggel bíró díjat

(ACWPC Honorable Mention, Conference Honorable) is eloroznom a társak elől, de ezekre is nagyon büszke vagyok, mint ahogy arra is, hogy minden tanévben elnyertem az úgynevezett Athlete of the Week awards, azaz a hét sportolója címet. Ebből már három is díszíti a lakásomat. Sajnos a tavalyi évad a koronavírus-járvány miatt elmaradt, ám nem úgy a tréningek, amikor csak lehetett, kevés időt töltöttem a szárazföldön.

– Ebből azt kellene értenem, ha nem pólózol, akkor úszóedzésekre jársz?

– Mi tagadás, megtörtént, még 2018-ban a vízilabda-szezon végeztével csatlakoztam az egyetem úszó együtteséhez, amellyel sikerült csapataranyérmet szerezni a conference-bajnokságban. Az úszósport is szép, de a vízilabdával nem cserélném fel. Ebben a szakágban szeretném folytatni, ameddig eredményeim vannak, de főleg, amíg örömömet találom benne. Ez pedig azt hiszem, a végtelenség…

„Várad vár engem”

Patrik búcsúzóként még elárulta, hogy május elején végez a Concordia Egyetemen, ezt követően egyik fő célja, hogy az amerikai profi ligában (U. S. National League) folytassa pályafutását, majd edzőként szeretne hozzájárulni ahhoz, hogy az USA-ban még tovább fejlődjön a pólós-utánpótlás. A vízilabda mellett szeretne elhelyezkedni a befektetési bankok világában, ahol részvényportfóliókkal foglalkozna. Egyik nagy bánata, hogy immár két éve nem tudott hazautazni szülővárosába, Nagyváradra, de nagyon reménykedik abban, hogy idén nyáron megteheti azt: szülei és barátai megölelése mellett nagy örömet szerezne számára újra látni gyerekkora helyszíneit, úgymint a Rogériusz negyedet, a Sebes-Köröst vagy a Crişul Sportuszodát.