A Játszótársak Nagyváradon

Pikó Stefánia

Némethy Zsuzsa és Bilibók Attila színművészek örvendeztették meg a helyi nagyérdeműt kamaraszínházi előadásukkal kedd este a Partiumi Keresztény Egyetem dísztermében. Hangosítás, világosítás, sőt, még díszlet sem volt, csupán a két színész állt elénk Kosztolányi Dezső és Harmos Ilona szerepében. Nem is volt szükség egyébre, a színpadon kibontakozó történet épp eléggé magával ragadó volt, a játék pedig önmagában lekötötte az ember figyelmét. Az egy órás darabot dialógusokká összegyúrt versekből, naplórészletekből, novellákból és levelekből állították össze, melyek nagy részét könnyedén felismerhettük. Kosztolányi, amikor már rákbetegségben szenvedett, szerelemre lobbant Radákovich Mária iránt, amire természetesen a felesége is rájött. A darabban a házaspár hol megenyhülő, játékos beszélgetései, hol szenvedélyes, tüzes vitái jelennek meg. Harmos Ilona azon levele is elhangzott, melyet Máriának címzett, és amely amellett, hogy szórakoztató, erős, „belevaló” jellemre vall: „Maga szerencsétlen, tájékozatlan lúd, ha én magát még egyszer meglátom az erkélyén szenvelegni, ha maga még egyszer csak egyetlen izenetet, levelet, apróhirdetést vagy csak jelt is ad vagy jelet elfogad az én szerencsétlen, haláltól és öregségtől – sajnos joggal – rettegő, gyönge jellemű uramtól, akkor én magát a nyílt utcán, a fia szeme láttára összeverem, mint egy haszontalan, rossz és ostoba dögöt, de az is lehet, hogy lelövöm, mint valami veszett kutyát” – írja Ilona.

Szívszorító a feleség fájdalma, még akkor is, ha elmosolyodunk levele kemény megjegyzésein. A férfi és a nő valóban játszótársak, a közös mondókázás és a bolondozás miatt úgy tűnik, mintha tökéletes lenne az idill, az összkép láttán azonban csak az a biztos, hogy a sok-sok együtt töltött év nem törölhető el, még egy fellobbanó szenvedély által sem.

Az előadás partnere a Csíki Játékszín. Az eseményt a Partiumi Magyar Művelődési Céh és a Borostyán Produkció szervezte, támogatta a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt.