A református gyülekezetépítésről hallhattak előadást

Tóth Zsigmond, Szakács Mónika

Az együttlét áhítattal vette kezdetét, amelyen Csernák Béla nyugalmazott lelkipásztor hirdette Isten igéjét. A lelkész igemagyarázatát Pál apostolnak a Timóteushoz írt első levelének (1Timoteus 6,11) verseire alapozta. 

A már idősödő Pál az egyik legszeretettebb munkatársának az ifjú Timóteushoz írja a levelét, aki később Efézus püspöke lesz. Mi az, amiért küzdenünk kell? – tette fel a kérdést a lelkész. Követnünk kell azokat a stációkat, amiket Pál mond, hiszen előttünk halad az Igazság, ami tegnap, ma és holnap mindig állandó és ugyanaz. Hiába fordulunk el, mert Ő marad a fontos számunkra, az út, amelyet mutat számunkra követnünk kell. Jó, ha a Szentírást olvassuk és nem csak a polcon, tartjuk díszként, hiszen mindennapi életünk legmeghatározóbb mozzanata a szüntelen imádság. Az imádság életünk és beteg lelkünk legfontosabb és legmegtartóbb orvossága. A presbiternek ujjongani és ragyogni kell, hogy sugározza a Krisztust. 

Az áhítatot követően került sor a köszöntésekre: Vasil István a Bihari Református Egyházmegye Presbiter Szövetség elnöke a János 8:12 versével üdvözölte a jelenlévőket. A presbitertalálkozó egy nagyon érdekes és aktuális előadással folytatódott Református gyülekezetépítés címmel, amelyet Marco de Leeuw van Weenen, a Tolnai Református Egyházmegye missziói munkatársa nagy hozzáértéssel tolmácsolt a jelenlevőknek. Az előadó elmondta, hogy 1999 óta él Magyarországon feleségével Jannekevel, aki hitoktató. A nyelviskola elvégzése után a Timóteus Társaságnál, majd a Keresztyén Ismeretterjesztő Alapítványnál tevékenykedtek. 2009 óta Tolna megyében, Dombóváron élnek. Marco a Tolnai Református Egyházmegye missziói munkatársa.

Az előadó kiemelte, hogy egy gyülekezet akkor tudja jól tenni a dolgát, ha Jézusra koncentrál, hiszen ha megtartjuk és követjük azokat a tanácsokat, amit Jézus hozzánk intéz, akkor azon a gyülekezeten áldás van, hiszen Jézus, Isten országát hirdeti, tanácsokat ad nekünk keresztyéneknek, hogyan építsük együtt Isten országát, Anyaszentegyházunkat. Az egyház egyenlő Isten országával, de sokszor félreértjük és úgy hangzik, mintha sok lenne a munka, de miután sokat kapunk a gyülekezetben, mi is többet tudok adni. Az előadó elmagyarázta, hogy János apostol, amikor megírja ezt a levelet már idős korban van: már nem az a fiatalember, aki annak idején Jézus tanítványaként hirdette az evangéliumot. Amint azt első levelében írja, mindenki szeretne Istennel közösségben lenni, amikor egy gyülekezetben „minden ügy közös ügy” az tetszik Istennek. Egy rövid kávészünetet követően az előadó folytatta előadását, ezúttal gyülekezetépítő magyarázatát Péter apostol leveleire alapozta. Egy élő gyülekezetben csak áldásokat kaphatunk, de ez nem lehetséges anélkül, hogy magunk is fel ne áldoznánk valamit. Saját magunktól kell megkérdezzük, hogy mi az, amit én teljességgel tudok Istennek adni a gyülekezet gyarapodásában, ezután fog Isten áldása átjárni bennünket. 

Az építő jellegű előadást Vasil István a presbiter szövetség elnöke és Zabán Bálint Károly a kisszántói református gyülekezet lelkésze köszönték meg az előadónak. Az áldott együttlét zárásaként Vasil István elszavalta Reményik Sándor Kövek zsoltára című versét. A kilenc egyházközségből érkezett mintegy ötven résztvevőt a kisszántói gyülekezet szeretetvendégségre hívta meg.