Öregek napja

Tóth Ágnes

Telik az idő, múlik az esztendő, és egyszer csak azt vesszük észre, hogy már nem vagyunk olyan fürgék, teherbírók, mint régen. Nehéz az emeletre felkapaszkodni, napi 10–12 órát talpon lenni, már nem olyan jó a látásunk, itt fáj, ott fáj. Az arcunkon mélyebb vonások kezdenek gyülekezni. Gyötör a reuma, fogunk hézagos, a hajunk őszül, barátaink fogynak. Az érettségi találkozókon egyre kevesebben jövünk össze. Tanáraink száma is apadt. Ez mind az idős és öreg korral jár, amit nehezen fogadunk el, de reményt ad a család, a felnövekvő unokák, a napsütés, és az, hogy még van erőnk egy finom süteményt készíteni, örülni az utódaink sikereinek, vagy annak, hogy a párunkkal éltük meg azt a sok-sok évet, ami jót és rosszat is hozott, és olyan tapasztalatokkal gazdagodtunk, amit átadhatunk leszármazottainknak. Még süt az őszi Nap, még élvezzük a melegét, és arra kérjük a Mindenhatót, hogy ajándékozzon nekünk még néhány napot.