Máriaradnára zarándokolhattak a hittanversenyeken jól szereplő diákok

Ciucur Losonczi Antonius

Évente százezrek keresik fel kéréseikkel, hálaadásukkal a máriaradnai kegyhelyet, ahova a 18. század közepétől a nagyváradiak is bizalommal zarándokolnak. Az idei szentmisén, illetve az ezt követő keresztúti ájtatosságon részt vettek azok a diákok is, akik az elmúlt tanév megyei vagy országos hittanversenyein szép eredményekkel képviselték az egyházmegyét. Rajtuk kívül a székesegyház mellől egy másik nagyobb busz is indult, Bărbuț Péter Szent József-telepi plébánosnak, az egyházmegye máriás lelkületű egyesületei és mozgalmai felelősének a szervezésében, illetve a Katalin-telep is képviselve volt egy kisebb zarándokcsoport által.
A zsúfolásig megtelt máriaradnai bazilikában a liturgiát román, magyar és német nyelven mutatta be Böcskei László váradi megyés püspök, koncelebrált Pál József Csaba temesvári főpásztor. Elmélkedésében Böcskei László hangsúlyozta: Máriaradnán minden évben az újdonság felfedezésére kapunk meghívást, amely hozzátartozik a mi életünkhöz, de mégis mindig meglep és megnyugtat. Aki ugyanis Mária oltalmában tudhatja magát, az megtapasztalhatja az anyai szeretet gyöngédségét, gazdagságát, szépségét. Sokszor elindulunk egy irányba, és az úton levés nem „egy leányálom”, de ugyanakkor a gyűjtött tapasztalatok a találkozások öröméhez is elvezetnek, akárcsak egy zarándokút.

A keresztúti ájtatosság végén Böcskei László megyés püspök arra hívta fel a figyelmet: zarándoklatok során megállapítható, hogy általában a keresztúti stációk felvisznek a Golgotára, a dombra, a helyre. A kegyhely maga, a kegytemplom, a -szobor, a -kép, azok mindig lejjebb vannak, és innen indul a zarándoknép. Máriaradnán, az út végén, a kápolna bejárata felett négy nyelven János evangéliumából az a szentírási rész olvasható, hogy „Beteljesedett”. És nem véletlenül van ez így kigondolva, hogy valahonnan lentről, a mélyből elindulunk, s küzdelmek, áldozatok árán, elfáradva, néha összeroskadva vagy elbátortalanodva, de mégis felérünk a hegyre, ahol egy keresztet találunk, rajta az Úrjézust. Körülötte ott van Mária és Jézus, az ábrázolásmód a helytől is függ. Tévedés azt hinni azonban, hogy ez csupán egy emocionális fogás, vagyis azért van, hogy jobban elérzékenyítsen bennünket. Inkább nagy igazságokat akar kifejezni ez az út, ez az emelkedés és ez a célba érés.
Az egyik az, hogy annyiszor megtapasztalhatjuk, hogy az élet nem könnyű, nem egyszerű. Legtöbbször nem úgy alakul, ahogyan azt elképzeltük, vagy amire számítunk. Akarva-akaratlanul ilyenkor megfogalmazódik bennünk a kérdés, hogy miért, és megfeledkezünk arról, hogy nekünk tovább kell mennünk, ki kell emelkednünk a síralom völgyéből, és lépésről-lépésre, állomásról-állomásra közelítenünk kell a célhoz. A haladásunk ezért nem egy sima séta, hanem emelkedés. „Felemelkedünk mi is, hogy szembesüljünk azzal a titokkal, amit ember eddig nem tudott igazán megérteni, csak rá tudunk csodálkozni és esetleg hálával elfogadni azért, mert ez Isten terve, cselekedete. Valaki meghalt értünk, életét adta azért, hogy nekünk új életünk legyen, hogy igazán éljünk. Ez tehát a beteljesedés és erre emlékeztet minket a kereszt”, fogalmazott a főpásztor.

És még valamit üzen számunkra a kereszttel való szembesülés, folytatta az egyházmegye elöljárója. A keresztnek ugyanis van egy felfelé mutató ága és egy olyan is, mely mintha átölelne bennünket. Az ég felé mutató rész arra figyelmeztet, hogy a szenvedésben az ember egyedül érzi magát, hiszen mindenki maga kell hordozza a saját keresztjét. Azonban ott van az átölelő ág is, amely azt üzeni, hogy a Krisztust követők akkor tudnak igazán kereszthordozók lenni, ha összefognak a kereszthordozásban. Mindenki tehát a saját keresztjét kell hordozza, de nem elszigetelten, hiszen Krisztus közelében senki sem magányos. Ezért a máriaradnai zarándoklat akkor éri el igazán a célját, ha a felemelkedésünk végén így jutunk el ahhoz az üzenethez, hogy beteljesedett, hangsúlyozta Böcskei László.