Bruch és Csajkovszkij jövő szerdán a Kaganovskiy Zenei Estéken

Tóth Gábor

Ha itt a hónap utolsó szerdája, akkor itt a minőségi tartású kamarazene ideje, azaz jön a Kaganovskiy Zenei Esték, a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség partnerségi védjegyével, ezt immár egy bő éve (tavaly április óta) minden magára valamit adó rendes zenekedvelő tudja Váradon. A felkínált műsor ismét nemes, szenvedélyes, most különösen abból az érzelmes, a legtisztább értelemben vett érett romantikus fajtából való, amibe nagyon könnyű beleszerelmesedni már a legelső hallásra.
Elsőként egy nagyon igényes koncepciójú oktett kerül terítékre, egy olyan szerzőtől, aki megrögzötten hitt a hagyományban. Századfordulón átívelő hosszú életéből kifolyólag kortársai, de még az utókor is sokszor egyre régebbinek titulálta ezt az értékrendet, ám Bruch olyan időkben is ragaszkodó volt értelmes vonalú tartalmakhoz és formákhoz, amikor már tornádók sora söpört végig a vele egyidejű zeneirodalomban. Wagner világot átrendező trisztáni fordulata, Liszt jövőbe tekintő transzcendenciái, Mahler vagy Debussy lezárult földi pályafutásai után, ráadásul az úgynevezett második bécsi iskola (pedig első érdekes módon nincs is ilyen néven) atonális bomlasztásának schönbergi megszületését követően egy bő évtizeddel a 82 esztendős, konzervatívan jól nevelt kölni Max Bruchnak még volt mersze olyan hattyúdalt kimondani 1920-ban, ami előtt kissé vaskos kalapját az a hamburgi-bécsi Brahms is megemelte volna, aki pediglen már bánatosan belátta 1897-ben, hogy elérkezett egy század művészetének, s benne a tonális-motivikus összefüggéseknek a vége. Nos, ha lett is vég, csak ideiglenes, mert a harmóniához az ember lelke egy rejtélyes nagy örökkévalóból örökölve visszatérni vágyik. A megkésett német romantika szólal most meg a sok jót is megért, de e komponálás időskori éveiben már sokat meg is szenvedett Bruch rendkívül őszinte oktettjében, nagyjából tehát 100 év távlatából, de már túl egy első nagy világégésen.
A negyvenéves Csajkovszkijé a főszerep a műsor további részében. Rendkívül ismert és népszerű darabja, a Vonósszerenád a második pillére az estnek. Nemes szerzeménye ez egy örök idealistának, aki voltaképp kortársa Bruchnak, de látszólag teljesen más bolygón lakó, s mégis valahogyan ugyanazt az összetételű európai levegőt be- és kilélegző, csak eltérő frissességű földrajzi koordináták fűszereivel. Csajkovszkij épp túl van például negyedik szimfóniáján, amikor az önmagába is édesen szerelmes Vonósszerenádot komponálja. 1880 őszén tesz említést egy levélben hű lelki és anyagi támogatójának, Nagyezsda von Meck bárónőnek arról, hogy igazán belső, szabad késztetésből írja ezt a nagyon szeretett aktuális vonósszerenádot. Ugyanitt említi kedvesen patrónusának, hogy a leendő előadás előtt olyan várakozással áll, mint az a színész, aki valójában sosem a nyilvánosság előtt játszik, hanem egyetlenegy valakit szemel ki a nézők közül, s egész este csak annak ajándékozza magát.
A két kiadós fajsúlyú mű között még lesz egy „pihenő”, szólóhegedűs művet hallunk majd, amit Artur Kaganovskiy már előadott korábban itt, még tavaly szeptemberben, szintén Csajkovszkijt, az 1877-ből való Valse scherzót.
A fellépő vonósok ismét igényesen megválasztottak, elit zenei társaság, származási forrás tekintetében a szórás nem kicsi, Budapesttől Bukarestig terjed, beleértve a váradi és a környező városok filharmóniáinak művészeit is. Hegedű – Artur Kaganovskiy, Simina Croitoru, Gabriela Sebestyén, Simon Csongor, Cristian Andrei Stanciu, Stanciu Brigitta, Toró Csilla, Ferencz István, Simon Helga, Todor Gyöngyi, Camelia Părcălab; brácsa – Kaganovskiy Eszter, Kardos Margit, Daniela Jula, Marcel Cameniţă; cselló – Kállay Ágnes, Bogdan Cocora, Maksay Csaba; nagybőgő – György Róbert.
A gyakorlati rész, amiről már korábban is hírt adtunk: jegyek 40, illetve 60 lejes áron kaphatók a nagyváradi római katolikus püspöki palota recepcióján, jegyfoglalás a 0771-612-714-es telefonszámon lehetséges. A lefoglalt jegyek legkésőbb a koncert napján déli 12 óráig vehetők át.