„Egyetlen dolog fekete-fehér: az agresszió, az erőszak semmilyen részről nem fogadható el”

Pikó Stefánia

– Hogyan segít a Néppárt a bajba jutottakon?

– Amint világossá vált, hogy mi a helyzet, a lehető legrövidebb időn belül országos adománygyűjtő kampányt indítottunk az Erdélyi Magyar Néppárt és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács közös kezdeményezéseként. Ez azt jelenti, hogy a Néppárt önkormányzati képviselői, illetve a polgármesterei koordinálják ezt a településeken és természetesen a civil szférát is igyekszünk bevonni, ennek pedig a legfontosabb mozgatórugója az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és az országos irodahálózat. Azt kértük, illetve jelenleg is az a kérésünk, hogy ezekbe az irodákba vagy önkormányzati képviselőinkhez, polgármestereinkhez, helyi szervezeti vezetőinkhez tartós élelmiszereket vigyenek azok, akik adományozni szeretnének, illetve tisztálkodási szereket. Ez elsősorban nem pénzgyűjtési akció, de akinek ez kényelmesebb, azt biztosíthatjuk arról, hogy a begyűlő összegekből olyan felszereléseket vásárolunk, amelyekre a következő időszakban várható kárpátaljai, ukrajnai áramkimaradások esetében lesz szükség – tehát áramfejlesztőket. A kárpátaljai kapcsolatainkon keresztül felmértük, mire van leginkább szükség, és a helyiek jelzései szerint a közeljövőben áramkimaradásokra lehet majd számítani.

Úgy döntöttünk tehát, hogy ebben a nagyon szomorú helyzetben elsősorban az otthon maradottakon próbálunk segíteni. A veszélyesebb utat választottuk, hiszen ezeket a szállítmányokat a határ túloldalára kell eljuttatnunk. Fel is vettük a kapcsolatot ottani magyar szervezetekkel, számításaink szerint az első teherautó a jövő hét első felében indul majd az adományokkal.

– Az orosz–ukrán válság mellett jelenleg egyéb gondokkal is foglalkoznia kell…

– Nagyon nem szerettem volna annál többet elmondani erről a gyűjtési akcióról, mint amennyi elég ahhoz, hogy működjön. Egy olyan helyzetben, amikor háború van, amikor milliós nagyságrendben menekülnek az emberek a szülőföldjükről, amikor nem tudjuk, hogy mit hoz a holnap ránk nézve, azzal szembesülünk, hogy vannak olyan politikai erők itt, Bihar megyében, román és magyar is, akik ezt a helyzetet arra használják, hogy politikai versenytársaik ellen uszítsák az embereket. Pontosabban arra a román sajtóban megjelent cikkre gondolok, amelyben az áll, hogy mi kizárólag csak magyaroknak gyűjtjük az adományainkat, és abból, amit mi gyűjtünk, nem juthat más nemzetiségűeknek. Ez egyrészt szemenszedett hazugság, mert azok a szervezetek, polgármesteri hivatalok, akik ezt megkapják, azok között fogják szétosztani, akik rászorulnak, etnikumtól függetlenül. Másrészt hihetetlenül szomorú és kicsinyes ez az itthoni politikai támadás, ami persze tovább is terjedt, így a teljes, országos gyűjtésünket beárnyékolja.

Abból is jól látszik, hogy egyes politikai alakulatok még az ilyen mértékű válságok idején is képesek a saját hasznukat lesni, ami a napokban az általános romániai kommunikációban jelent meg a határátkeléssel kapcsolatban, miszerint a magyar kormány „csúnya és rossz”, mert nem engedik be az ukrán menekülteket bizonyos dokumentumok felmutatása nélkül. A mi tudásunk szerint valójában az a probléma, hogy van egy rossz uniós szabályozás, ami évek óta ismert, amely kimondja, hogy a menekülteknek az ellátását az első biztonságos országban kell megtenni, ennek értelmében az, aki először Romániába jön át, az elvileg menekültként nem mehetne tovább, és ez nem a magyar hatóságoknak a hibája.

A helyi ügyre visszatérve, Szabó Ödön a megyei ügyvezető elnök mai sajtótájékoztatóján például arról beszélt a román ajkú újságíróknak, hogy a Néppárt diszkriminál, ezzel ellentétben az ő szervezete nem diszkriminál, és megmutatta azt a felületet, amelyet a gyűjtésük számára hoztak létre, és persze, nagyon helyes, hogy ők is gyűjtenek.

Hozzá kell tenni, hogy olyan dolgot vágnak a fejünkhöz, amit a Kárpát-medencében minden magyarul érző szervezet szinte egyformán kommunikál.

– Akitől a komolyabb vádak, illetve a felszólalás érkezett, az elsősorban a Mentsétek meg Romániát Szövetség (USR) volt.

– Mielőtt a háborús helyzetre rátérnék, megjegyzem, hogy az USR egy láthatatlan szervezet Bihar megyében, hiszen egyetlen egy önkormányzata sincsen. Inkább nem is minősíteném. Az USR úgy gondolja, hogy úgy tud magának politikai hasznot szerezni, hogyha azt a megyei tanácsot támadja az én személyemen keresztül, vagy a mi akciónkon keresztül, amelynek a vezetése az ő politikai ellenfele. Nem láttuk az USR-s segítségnyújtási akciókat, azokban nem voltak annyira hangosak, hogy láthatóak legyenek, de abban igen, hogy gyalázkodjanak és hazudjanak. Azt hazudták, hogy a mi akciónk diszkriminatív, illetve azt, hogy mi oroszpárti propagandát folytatnánk. Ez azért is felháborító, mert ezt az az USR mondja, amelyiknek a parlamentben jelenleg a legfőbb szövetségese az igen obskúrus hátterű, AUR nevű, ultranacionalista, soviniszta képződmény.

Mi a konfliktus első napján világossá tettük a fő üzenetünket, ami az, hogy ezeknek a háborús állapotoknak nem szabad kiterjedni Ukrajnán kívülre, nekünk ebből ki kell maradni. Ez nem a mi háborúnk, akinek pedig ezzel baja van, az azt jelenti, hogy szerinte ez az ő háborúja is, ebben az esetben pedig harcolnia kellene.

Azt gondolom, hogy az erőszak, a katonai megoldás semmilyen részről nem fogadható el. Nyilvánvaló módon itt Oroszország az agresszor. Nem fogadható el az agresszió, de az sem fogadható el egyébként, hogy valaki megpróbáljon belekeverni ebben a konfliktusban nem részes külső államokat, gyakorlatilag teljes Európát. A probléma a mi problémánk, éppen ezért próbálunk meg segíteni, de a háború nem a miénk. Bele lehetne menni, hogy kinek mekkora a felelőssége ebben az egészben, de minél nagyobb a humanitárius katasztrófa, ez annál kevésbé lényeges.

Ennek a felháborító és méltatlan támadássorozatnak semmi egyéb célja nincsen, mint magyar–magyar relációban a Néppárt besározása, illetve a Bihar megyei politikai viszonyok között a megyét vezető és a megyében ellenzékben lévő pártok közötti ellentét.

– Felháborodást keltett az a kijelentése is, miszerint Ukrajnában a kisebbségeket különböző atrocitások érik.

– Az én kijelentésem az volt, hogy nincsenek illúzióink Oroszországgal kapcsolatban, a mi szüleink, nagyszüleink megélték az ötvenhatos eseményeket, nekünk nem kell leckét adni abból, hogy Oroszország milyen veszélyt jelent. Azt a részét viszont nem szabad elfelejteni az eseményeknek, hogy az előállt helyzet nem fekete-fehér. Nem lehet azt állítani, hogy ebben a kérdésben a mostani ukrán vezetés az teljesen tiszta lenne. Aláhúzom, akármilyen tévedések is történtek bármelyik fél részéről, a katonai megoldás, az agresszió, az erőszak elfogadhatatlan. Attól még tudnunk kell, és a háború utáni rendezésben reményeink szerint fontos szempont is lesz, hogy ennek a háborúnak a kirobbanásakor komoly kisebbségjogi problémák voltak Ukrajnában. Ez pedig egy igaz kijelentés.

– Ebbe beletartozik az ukrajnai román kisebbség is, nem?

– Azért is furcsállom, hogy ebben a kijelentésben kivetnivalót találtak, mert egyrészt erre millió bizonyíték van, ráadásul nemcsak a kárpátaljai magyarságra érvényes, hanem még legalább 4–5 kárpátaljai kisebbségre, köztük a mintegy 400–500 ezer főt kitevő ukrajnai román kisebbségre. Ettől igazán csúnya ez a helyzet, mert nem igaz, hogy a román kisebbség nem tud az ukrajnai román kisebbség létezéséről, amelynek a jogait az elmúlt években lábbal tiporták. Számomra az is furcsa egyébként, hogy a nemzetiségi szolidaritási vonal a romániai kommunikációból hiányzik. Egyáltalán nem is beszélnek arról, hogy ez nemcsak ukrán embereket érint, hanem román nemzetiségű ukrán állampolgárokat is. Holott azt gondolom, hogy senkit nem lehet azért bántani, mert a bajban először a testvérén segít.