Honismereti barangolás Dél-Biharban

Hosszú idő óta ez volt az első közös iskolai kirándulás, melyet már nagyon vártak a gyerekek. Az időjáráselőrejelzésnek megfelelően választottuk ki az október 16-i, szombati napot. A diákok megismerkedhettek a turistakörökben használatos kifejezéssel: Rossz idő nincs, csak felkészületlen turista! A nap első részében néha csepergett az eső, de ez nem gátolt minket a jókedvben. A Paptamási 1. számú Általános Iskola V-VIII. osztályos diákjai és három osztályfőnök vett részt a Rákóczi Szövetség által finanszírozott kiránduláson. Hálás köszönet érte!

Dél-Bihar három kivételes látnivalóját tekinthették meg a diákok: a Belényesi-medencében található magyarremetei Árpád-kori református templomot, a Királyerdő-hegységben megbúvó mézgedi „Czárán” cseppkőbarlang csodáit és a Béli-hegységben található várasfenesi Bélavárat.

Első úti célunk a magyarremetei Árpád-kori református templom volt, ahol megtekinthettük a templomfalat díszítő freskókat, megismerhettük a restaurálás menetét, eszközeit a helyi lelkész jóvoltából. Érdekes volt a történelemórákon tanult Szent László legenda jeleneteit freskóként látni.

Második látogatóhelyünk a mézgedi „Czárán” cseppkőbarlang, mely Czárán Gyuláról a „magyar turizmus atyjáról” lett elnevezve, ő volt az, aki hozzájárult, finanszírozta a barlang kiépítését, látogathatóságát. Élményszámba ment maga a lépcsőzés is, amíg feljutottunk a barlang bejáratához. A diákok elragadtatással, szájtátva hallgatták a barlangi vezető, Emília meséjét. Megismerkedtünk Jerryvel, a denevérrel, Gyurival a barlangimedvével, megdolgoztattuk képzelőerőnket a változatos cseppkőformák láttán. Távozóban a barlangból kihasználtuk a koncertterem adta lehetőséget, Varkucs tanár úr tolmácsolásában felhangzott a Bánk bán leghíresebb áriája, a Hazám, hazám. Megható élmény volt a hatalmas teremben szálló dallam.

Újabb félóra buszozás után megérkeztünk Várasfenesre, ahol az 510 méteres magaslaton található Bélavár meghódítása volt a cél. Az alföldi gyerekek számára hatalmas hegynek tűnt, igen fárasztó volt a feljutás. Egyesek kissé csalódottak voltak, amikor egy várromot pillantottak meg. Megismerhették a gyerekek a vár történetét, kiszámították korát az első feljegyzés óta, mely 1294-ből származik. A várat a váradi püspökség építette, s mint oly sok másikat, a Habsburgok romboltatták le a szatmári békekötés után. A még meglevő várfalak igen jó helynek bizonyultak, szelfik, profilképek készítéséhez, feledtetve minden fáradságot. A lefelé út már rövidebbnek tűnt, jókedvűen, néha az avarszőnyegen csúszkálva, mindenki leért sérülések nélkül a buszhoz.

Mint ahogyan az lenni szokott, nem ért véget a kirándulás a hazaérkezéssel. Az élmények feldolgozása legalább olyan fontos része a kirándulásnak, mint az izgalommal teli készülődés. Meg is tette a diákság élménybeszámolók formájában, amelyekből csak egy töredéket idézek: ,,...és mindenki hazament kipihenni e csodás napot.„