Búcsú mélyen tisztelt és szeretett tanárunktól

Dukrét Géza

2021. február 23-án, 94 éves korában elhunyt Lénárt Pál, a mi Pali bácsink, a volt kollégái és tanítványai által nagyra becsült, erős tartású, kiváló jellemű tanárember. Tudtuk, hogy régóta beteg, mégis nagyon megviselt minket az elvesztése. Az utolsó pillanatban is tökéletesen tiszta volt az elméje. Mivel a hajdani osztályunk legkedvesebb tanára volt, elhatároztam, hogy megírom nekrológját. Nem ismertem jól életrajzát, ezért felkértem kedves leányát, Ágotát, írjon édesapjáról. Elfogadta.

1926. december 20-án született Erdődön, szegény család egyetlen gyermekeként. Iskolai tanulmányait Szatmáron végezte. Nem volt még 18 éves, amikor 1944-ben leventeként, részt vett a második világháborúban. 1945 elején került orosz fogságba, 4 év után, 1948 decemberében került haza súlyos betegen, legyengült állapotban. 1948-ban felvételt nyert a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem matematika-fizika szakára, ahol 1953-ban diplomázott. Az egyetemi évek alatt ismerte meg leendő feleségét, Szabó Matildot, akivel 1954-ben kötöttek házasságot.

Tanári pályáját 1952-ben kezdte Szatmáron, 1953-tól Nagyváradon folytatta. 1956-tól a 3-as Számú Középiskolában – a jelenlegi Ady Endre Líceumban – tanított. 1956 és 1960 között tanította a mi osztályunkat, a VIII–XI. B. osztályt, matematikára és fizikára. Csodálatosan apró gyöngybetűkkel írt a táblára. Talán neki köszönhetem, hogy én is így írok azóta is. Végtelenül nyugodt, segítőkész és türelmes volt mindenkihez. Soha nem emelte fel a hangját, csak mosolygott. Közben állandóan tanult és elvégezte az elektromérnöki szakot is.

1960-től 1984-ig megyei tanfelügyelőként dolgozott – a magyar anyanyelvű oktatás szükségessége, lehetőségének biztosítása foglalkoztatta. Mint főtanfelügyelő mindig mindent elkövetett, a törvény adta lehetőségeken belül, hogy a magyar gyerekek anyanyelvükön tanulhassanak. Figyelemmel követte volt tanítványait egész életük folyamán, együtt örülve a sikereknek. Végigkísért a tanári pályámon: ott volt 1965-ben a tanári kinevezésemkor, biztatott a fokozati vizsgák alkalmával, többször meglátogatott a siteri iskolában. Hihetetlen belső nyugalommal, bölcsességgel, kedvességgel segített mindenkin, aki hozzá fordult. Kollégái, munkatársai szerették, tisztelték tudását, segítőkészségét és becsületességét. Aprólékossága, precizitása, a munka iránti igényessége követendő példa volt mindannyiunk számára. Meghatározó egyénisége volt a nagyváradi közösségnek.

1984-ben befejezte tanfelügyelői munkáját és 1987 augusztusáig, nyugdíjba vonulásáig igazgató-helyettesként dolgozott. 1995-ben költözött Budapestre. Unokája nevelésében nagy szeretettel, végtelen türelemmel vette ki részét.

Külön szeretném megemlíteni, hogy a 25. érettségi találkozónk után Ő lett az általunk kinevezett osztályfőnök. Nélküle nem volt találkozó. Még Magyarországról is gyakran hazajött, hogy találkozzon kedvenc osztályával.

Fájó ürességet hagyott maga után. Megannyi emlékünk mind velünk marad. Szép, tartalmas, hosszú életet élt és mindig elégedettséget és életörömet sugárzott mindannyiunk felé. Örök emlékezetében tartja meg a volt XI. B. osztály.

Emléke legyen áldott!