„Egy szaknak nemcsak a termeken belül kell léteznie”

Debrenti Zsuzsanna

– Miért döntöttek úgy, hogy magyar nyelv és irodalom szakot hoznak létre a Partiumi Keresztény Egyetemen?

– A szakindításnak több oka volt. Az egyetemen már működött német, majd angol és román szak is, valahogy természetszerű volt, hogy a bölcsészképzést ki kell terjeszteni és teljesíteni, és ez úgy valósulhat meg, ha indul egy magyar nyelv és irodalom szak is. Ugyanakkor szinte kötelezőnek éreztük, hogy egy magyar egyetemen, ahol már vannak nyelvszakok, mindenképpen legyen magyar szak is, illetve abban is gondolkodtunk, hogy a különböző szakpárosítások, a kétszakos képzés lehetősége sokakat érdekel. Ugyanakkor, ha ezt nemcsak az egyetem belső szemszögéből, hanem külső szempontból is néztük, akkor meg azt láttuk, hogy a régióban nagyon megfogyatkoztak a magyartanárok, rengeteg helyen képesítés nélküli helyettesek tanítottak, falvakban alig-alig volt magyartanár. Ez nemcsak Bihar, hanem Szilágy és Szatmár megyékre is érvényes volt. Reménykedtünk abban, hogy érdekelni fogja a diákokat ez a lehetőség, hiszen ha csak a tanárszakos képzésre gondolunk, ez viszonylag biztos állással kecsegtetett annak idején is. Egyrészt volt tehát egy belső, egyetemi igény, másrészt volt egy külső, társadalmi igény is, hiszen tanfelügyelőségek kerestek meg azzal, hogy a tanárhiány miatt szükség lenne egy olyan magyar nyelv és irodalom szak indítására Váradon, amely tanárképző főprofillal rendelkezne. Ez az oktatási része a szakindításnak. Ezen túlmenően Partiumnak, Nagyváradnak van egy olyan irodalmi, kulturális múltja és jelene, amelyik nemhogy lehetővé teszi, hanem gyakorlatilag mintegy megköveteli azt, hogy legyen egy olyan szak, amely ennek a régiónak az irodalmával, nyelvével és kultúrájával foglalkozik „főállásban”. Úgy gondoltuk, hogy egy regionális műhely is lenne ez a szak és a mögötte álló tanszék, amelyben az egyetemes és magyar irodalom mellett fokozottan figyelünk a regionális, erdélyi-partiumi, nagyváradi nyelvi-irodalmi jelenségekre.

– Milyen volt a szak kezdeti fogadtatása? Kolozsvárról nem igazán nézték jó szemmel ezt.

– A kezdeti fogadtatás, úgy gondolom, pozitív volt. Az első évfolyamunkra a meghirdetett harminc helyre több, mint nyolcvanan jelentkeztek, második évfolyamunkon is nagy volt a túljelentkezés, ami azt jelenti, hogy a diákok felől megvolt az igény a szak indítására. Az egyetemi szférában is alapvetően jól fogadták a kezdeményezést, hisz az első években különböző helyekről voltak vendégtanáraink, főképp Nyíregyházáról jöttek oktatók, de különböző módon bekapcsolódtak más intézményekből is kollégák, hisz szinte az első perctől kezdve, amikor konferenciákat, különféle tudományos rendezvényeket szerveztünk, a romániai és magyarországi egyetemek képviseltették magukat. Én úgy gondolom, hogy hamar elfoglalta a helyét a régióban ez a szak. A kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetem magyar szakával a történet kicsit más volt, hiszen addig Erdélyben – Bukarestben annak idején működött még hungarológiai képzés – az egyetlen magyar szakos tanárképzés Kolozsváron volt. Nyilvánvalóan voltak fenntartások, aggodalmak, amelyek viszonylag hamar elhalkultak, hisz bekövetkezett, amivel mi érveltünk: az, hogy hozzánk jönnek diákok, nem fogja érezhetően csökkenteni a Kolozsvárra jelentkezők számát. Mi mindig azzal érveltünk, hogy aki a régióból nem jön Váradra, az nem biztos, hogy elsősorban Kolozsvár felé ment volna, hisz Debrecen, Nyíregyháza komoly vonzerőt jelentett. Ugyanakkor ennek az egyetemnek és a szakjainknak van egy olyan jellege, hogy magyar nyelvű képzési lehetőséget nyújt olyan tehetséges diákoknak, akik amúgy nem engedhetik meg maguknak, hogy lakóhelyüktől nagy távolságra végezzenek el egy egyetemet. Mi azt is hangoztattuk annak idején, hogy a kérdés a leggyakrabban nem úgy tevődik fel, hogy egy diák Kolozsvárra vagy Váradra megy egyetemre, hanem hogy a lakóhelyéhez közel végzi-e el a választott szakot, vagy – annak hiányában – esetleg teljesen más szak mellett dönt. A kolozsvári viszonyaink nagyon hamar rendeződtek, ezt támasztja alá az is, hogy pár éven belül már voltak kolozsvári vendégoktatóink is. A kolozsvári magyar szak nyelvész és irodalmár tanárai egyaránt jöttek Váradra, előadásokat tartottak, részt vettünk egymás konferenciáin, én magam többször voltam azóta Kolozsváron doktori bizottsági tagként, opponensként jelen. Úgy gondolom, hogy ezek a viszonyok újra normális kerékvágásba kerültek, jelenleg korrekt kapcsolatban vagyunk. A magyarországi intézményekkel nagyon hamar megtaláltuk az együttműködés különböző útjait, már az első körben volt közös rendezvényünk.

– A Biharból és a környező megyékből származó, romániai hallgatók mellett magyarországiak is megfordultak a szakon. Hogyan alakult ki ez ki, illetve hogyan vélekedik erről a jelenségről?

– Igen, érkeztek hallgatók a határ túloldaláról is, határ menti településekről, például Méhkerékről vagy Sarkadról, ám meglátásom szerint még ez a térség is a Partium vonzásköréhez tartozik, hiszen a trianoni diktátum előtt ez egy szervesen összefonódó régió volt. Számunkra egy pozitív fejlemény, kellemes meglepetés volt, hogy Magyarország felől is jöttek hallgatók, elvégezték a szakot, sőt esetenként nálunk is mesteriztek. Ez számunkra is egy érdekes tapasztalat, hiszen mehettek volna magyarországi egyetemekre, a jegyeik megengedték volna, de minket választottak. Nem kevesen végeztek, és reméljük, hogy még lesznek is. Ugyanakkor voltak olyan magyarországi hallgatóink is, akik egy fél évre Makovecz-ösztöndíjjal tanultak szakunkon. Ezt jónak és természetesnek tartom.

– Melyek azok az itt oktatott tantárgyak, amelyek egyedivé teszik a PKE magyar nyelv és irodalom szakát?

– Kezdettől fogva törekedtünk arra, hogy olyan tantárgyakat is felajánljunk a hallgatóink számára, amelyek újdonságnak bizonyulnak a hagyományos bölcsészképzésben bevett gyakorlathoz képest. Ezt az egyszakos képzés meg is engedi, hiszen itt nagyobb órakerettel gazdálkodunk. Így olyan tárgyakat vezettünk be, mint pl. Kulturális örökség, A magyar mint idegen nyelv oktatása, Könyvtártan, Nyelvelsajátítás, Filmszemiotika stb., amelyek nem csupán érdekesebbé teszik a képzést, de hasznára válhatnak a végzettjeink számára a munkaerőpiacon való elhelyezkedéskor is.

– Nyomon követik-e azt, hogy hol helyezkednek el a szakon végzett hallgatók?

– Évfolyamokra lebontva pontos kimutatásunk van arról, hogy a végzett hallgatóink merre vannak, hol helyezkedtek el. Legkönnyebb azokat követni, akik a tanári pályán tevékenykednek, de alapvetően tudjuk, hogy végzett hallgatóink milyen pályán mozognak. Ez nekünk is fontos, hiszen látjuk a trendeket, hogy milyen irányokban helyezkednek el a hallgatók, ekképpen elébe tudunk menni a munkaerőpiaci elvárásoknak. Ha például azt láttuk, hogy sokan helyezkednek el könyvtárakban, akkor felajánlottunk egy könyvtártan-előadást. A tanári pálya csak egy lehetőség, emellett azonban még jó néhány lehetőség van: a sajtóban, de a céges világban, különböző intézményeknél is sokan helyezkedtek el hallgatóink közül. A szakpárosításokat annak szellemében indítottuk el, hogy ezek egy második lehetőséget is biztosítanak. A magyar–angol szakon népes hallgatói létszámunk van, a magyar–román és magyar–németre kisebb volt az igény, így azok később nem indultak, de én örvendek annak, hogy a magyar–angol egy nagyon jól működő szak.

– Hogyan ünnepli a szak a tízéves évfordulót?

– A járvány teljesen áthúzta az ünneplési terveinket, így csak reménykedni tudunk, hogy 2021-ben, a tavaszi-nyári hónapok felé lehet valamit szervezni, a jubileumi év ugyanis a 2020/2021-es tanév. Több elképzelésünk és tervünk is van, többek között egy jubileumi kötet kiadását tervezzük, amely egy díszalbum-jellegű kiadvány lenne, ebben volt tanáraink, egykori és jelenlegi hallgatóink szólalnak meg a szakról, osztják meg emlékeiket, véleményüket. Terveztünk egy magyar szakos nagytalálkozót is, az ünneplésen túl pedig rangos tudományos konferenciákat szeretnénk szervezni. Ha minden jól megy, 2021-ben három tudományos konferenciát szervezünk a jubileumi év keretében. Ezek mellett természetesen még lesznek kisebb rendezvényeink is.

– Milyen tervekkel indul neki az elkövetkező tíz évnek a magyar nyelv és irodalom szak?

– A legfontosabb a szakot megszilárdítani, a hallgatói létszámot stabilan megtartani, valamint fejleszteni, modernizálni az oktatási kínálatot. Olyan projektekben gondolkodunk, amelyek még jobban kötődnek a szak régióban elfoglalt helyéhez, szeretnénk azt, hogy kutatásaink középpontjába egyre inkább a régió, akár Várad, Partium, Erdély kerüljön. Fontosnak tartjuk azt, hogy tovább alakítsuk szakmai kapcsolatainkat különböző egyetemekkel, kutatóintézetekkel, kulturális és oktatási intézményekkel, és még inkább szerves és megkerülhetetlen része legyünk a szakmai-tudományos életnek.

A Partiumi Keresztény Egyetem magyar nyelv és irodalom szakán a 2010/2011-es tanévben indult az első évfolyam. Az egyetem 2009-ben kapta meg a szakindításhoz szükséges ideiglenes akkreditációt, 2016-ban pedig ennek végleges formáját is megszerezték. Az ötévenként megújítandó akkreditációhoz 2021-ben ismét be kell nyújtaniuk a szükséges dossziét. A szakon jelenleg összesen tizenegy oktató tanít, közülük hatan főállásúak, de rajtuk kívül az oktatók sorában található Balázs Géza professzor (ELTE), Verók Attila (Eszterházy Károly Egyetem, Eger), Antal Balázs (Nyíregyházi Egyetem), és N. Császi Ildikó (Károli Gáspár Református Egyetem, Budapest) is, utóbbi a magyar Külgazdasági és Külügyminisztérium vendégoktatói programján keresztül érkezett a PKE-re.