A szakemberhiány a mezőgazdasági szektort sem kíméli

Pap István

– Milyen mezőgazdasági tevékenységgel foglalkozik?

– Agrármérnökként dolgozom egy külföldi tulajdonú cég alkalmazásában. Vállalkozásunk szántóföldi növények, ezen belül gabonafélék – búza, kukorica – , valamint olajnövények – repce, napraforgó – termesztésével foglalkozik immár tizenharmadik éve Nagyszalonta közelében. Mintegy ezerhatszáz hektáron gazdálkodunk, ezen területek nagy része bérelt.

– Hogyan és ki dönti el azt, hogy milyen növényeket termesszenek?

– Hogy melyik táblára milyen növény kerüljön, azt én kell eldöntsem. Azért foglalkozunk csak nagy kultúrák termesztésével – kukorica, repce, napraforgó, stb. –, mert ekkora területen ezeknek a növényeknek a legjobb a gépesítése. A vetéstől a betakarításig teljesen gépesített munkamenetekről beszélhetünk, ugyanakkor ezek a termékek az alapélelmiszerek alapanyagai is. Azt se felejtsük el, hogy ez igencsak összetett iparág, ugyanis rengeteg tényezőt kell elemezni ahhoz, hogy jó évet zarjunk. Hogy csak egy példát mondjak: az őszi búza optimális vetési ideje október 10-15, azonban a vetést megelőzően a magágyat is elő kell készíteni, amely folyamatot akár már a repce betakarítása után, valamikor július elején elkezdjük. A búza vetésétől az aratásig, júliusig több ízben is vannak tápanyag utánpótlások, azaz műtragyázás, illetve növényápolási munkák, például permetezés.

– Itt a tavasz, milyen munkálatokat végeznek el ebben az időszakban?

– Ebben az időben történik a gépek felkészítése a tavaszi munkákra. Ez azt jelenti, hogy a kollégák ellenőrzik a géppark azon haszongépjárműveit, amelyekre tavasszal van szükségünk: a traktorokat, a kombinátorokat, a vetőgépeket, a permetezőgépet, a műtrágyaszórót. Néhány hét múlva, amint a talajviszonyok engedik, megkezdjük a vetőmagágy készítest a tavasszal vetendő kukoricában és a napraforgónál. Ezzel egyidőben oda kell figyelni a már meglévő búza- és repcetáblákra is, ugyanis ezeknél következnek a tápanyagutánpótlasi és növényápolási munkálatok. A vetőmagot illetve a növényvédő szereket az ezekre szakosodott cégektől vásároljuk, amelyek minden termékre minőségi bizonyítványt kötelesek kiadni. A mezőgazdaságban használt termékek forgalmazása ugyanis szigorú törvényi keretek között zajlik. Fontos a vetőmag kitűnő minősége, amelyért az előállító cégek felelnek.

– Nagy területeken gazdálkodni, gondolom, egészen más, mint kis földterületeket művelni. Melyek a kettő közötti legnagyobb különbségek.

– Természetesen ekkora területen teljesen más gazdálkodni, mint kis területeken. A mai technológia nagy segítséget nyújt abban, hogy a legoptimálisabb időben végezzük el a szükséges munkákat, legyen az talajmunka, növényápolási vagy tápanyagutanpótlasi munka, gondolok itt a nagy kapacitású traktorokra, a széles munkagépekre és a Gps technológiára, amelyek nagyban segítik a munkánkat. Nehézséget okoz viszont a kicsi gazdaságokkal szemben az, hogy nehezen találni kellő számban jó szakembert. A humán erőforrás hiánya ugyanis ezt az iparágat sem kíméli, egyre kevesebb a jó szakember. Szerencsére én egy jól összekovácsolt csapattal dolgozom, de azért egy-két jól képzett munkavállalónak lenne még helye nálunk.

– Milyen buktatói, problémái vannak az önök vállalkozásának, illetve éltalánosan nézve a romániai mezőgazdaságnak?

– A szakember hiányt már említettem. Szerintem főleg a növényápolási munkálatok jelentenek majd egyre nagyobb gondot az elkövetkező években, ugyanis egyre több hatóanyagot vonnak ki a forgalomból, és az előállító cégek nem tudják mindet ilyen rövid idő alatt helyettesíteni. Emiatt a nyugat-európai gazdák már többször is tüntettek, hallatták a saját hangjukat és a traktoraik hangját. A mi cégünknél az első években, 2008-2014 között elég nagy problémát okoztak a kukoricásainkban történt lopások. Annak idején elég sokat kellett »razziázzunk« a kukorica földeken, sőt, más gazdákkal összefogva őrző-védő céget is alkalmaztunk a lopások minimalizálása érdekében. Az utóbbi években erre már nincs szükség, ugyanis egyre ritkábban észlelünk lopásokat, valószínűleg azért is, mert egyre kevesebben tartanak háziállatot, például sertést. A mi gazdaságunknak elég nagy kárt okoznak a vadak: gondolok itt az őzekre, szarvasokra, amelyek késő ősztől a búza- és repceföldjeinken legelnek. És nem négy-öt példányrol van szó, hiszen volt, hogy nyolcvan őzből álló csordát láttam. Ezek az állatok nem feltétlenül a legeléssel okoznak bajt, hanem amikor a talaj sáros, akkor okoznak a patáikkal nagy taposási károkat. Persze nem arról van szó, hogy nem szeretem a természetet, hiszen akkor nem lennék mezőgazdasági mernök, de erre a helyzetre mégiscsak kellene megoldást találni. Nyugaton ez sikerült. Van most egy törvénytervezet, amely a vadak által okozott károk megfizetésére kötelezné a vadásztársaságokat. Meglátjuk, hogy fog-e működni, én kételkedem. A birkanyájak is igen nagy pusztításokat képesek okozni, azonban itt már az emberi rosszindulat a fő ok, ugyanis míg a vadak ösztönösen keresik a friss tápanyagban gazdag táplálékot, addig a birkákat a juhászok terelik »rossz útra«. Azonban én minden problémára kihívásként tekintek, amit meg kell oldani, legyen az termesztési, jogi vagy más jellegű nehézség. A munkámat hivatásnak tartom, mert szerintem csak így lehet sikereket elérni.

Borítókép: Illusztráció