Hegyköziek és váradiak a hűség városában

Akt.:
Hegyköziek és váradiak a hűség városában
Jó néhány éve már, hogy Katona János nyugalmazott református lelkipásztor időszakonként kirándulásokat szervez, melynek keretében olyan tájegységet, városokat, településeket keresnek fel, melyek részei a magyar nép történetének. Az elmúlt héten, Sopron várost és a környék nevezetességeivel ismerkedtek.

Június 25-én, szombaton a kora reggeli órákban egy autóbusznyi kiránduló csoport, hegyközi települések valamint nagyváradi lakosok népes csoportja indultunk el legújabb kirándulási útvonalunkra, melynek végállomása Sopron, a hűség városa volt. A kora reggeli órákban úgy gondoltuk, hogy egyszerű lesz a határátkelés – hát nem éppen így volt -, a határnál mindent tüzetesen átvizsgáltak, az egész csapatnak le kellett szállnia az autóbuszról, egy terembe kellett bevonulni, ahol egyenként szólított bennünket egy magyarországi határőr, személyi igazolványunkkal a kezében, jól megnézve bennünket. Mind ez a nagy ellenőrzés eszembe jutatott, egy a 70-es években történteket, amikor ugyancsak a Bors-Ártánd határátkelőnél, le kellett az autóbuszról szálljunk és mindenkinek a csomagjaiba belekotorászott az akkori vámos. Úgy látszik, igaz az a mondás, hogy az életben sok minden megismétlődik. Bizonyára a magyarországi határőr a munkáját végezte, de azt hiszem mindezt rugalmasabban is megtehette volna. Ezt bizonyítja az a tény, hogy amikor a magyar-osztrák határon átkeltünk, akkor is felszállt az autóbuszunkra egy osztrák határrendőr – egy hölgy – , aztán amikor végig nézett rajtunk, elmosolyogta magát és intett mehetünk tovább. Szép gesztus volt részéről!

Gödöllő szépségei

De annak előtte amíg Magyarország egyik legszebb városát Sopront elértük volna, több anyaországi nevezetes helyeket látogattunk meg. Elsőként Gödöllő városában a gyönyörű Grassalkovich kastélyt kerestük fel. Az ember amikor a kastély főbejárata elé kerül, akarva-akaratlanul egy pár percig megáll, hiszen ennek az épületnek a szépsége annyira lenyűgöző, hogy azt nem lehet csak egy pillantással átfutni – de ezzel így voltunk a későbbiekben meglátogatott kastélyokkal is. Magát a gödöllői-kastélyt és a hozzátartozó épületegyüttest Grassalkovich Antal az 1730-as években építette. Mivel a kastélyban működő múzeum oda érkezésünkor még zárva volt, azt nem tudtuk megtekinteni. Megengedték viszont az ottani alkalmazottak, hogy a kastély belső udvarába bemenjünk és a kastélyt övező zöldterületet, a parkot megtekintsük.

Egy kis gödöllői séta után tovább folytattuk az utunkat Fertőd felé, ahol az Esterházy-kastélyt kerestük fel. Már a kastély főbejárathoz érve az ember – aki még sohasem járt – csak bámul a hatalmas épületegyüttesre, mely Magyarország egyik kiemelkedő turisztikai látványossága. A kastély a mai formáját, az 1700-as évek második felében Esterházy Miklós herceg elképzelései alapján kapta, melyen több neves európai építész is dolgozott. Magát a kastélyt „Magyar Versaillesnak” is nevezik. Mindezt látni, a kastély belső termei egy részének idegen vezető magyarázatával megtekinteni, egy igazi csodálat, óriási élmény. A termekben járva csak bámulhatunk jobbra-balra azt sem tudja az emberfia, melyik kiállított tárgyat tekintsen meg figyelmesebben. A hatalmas gazdagság, mely ezen épület létezése elárul, a kastély körüli parkok szépsége ne akármilyen látvány nyújt az ideérkezőnek. A kiránduló csoport tagjainak mintegy 20 teremben volt alkalmuk betekinteni az összesen 126 szobából, mely az épületben található. Van itt díszterem, zeneterem stb. mindegyik rokokó dísszel ékesítve. Láthattuk azt a szobát is ahol Mária Terézia császár és királynő 1723-ban megszállt. A kastély, minden mellék épületivel, hatalmas parkjaival a magyar állam tulajdonában van, az állam működteti.

„Leghűségesebb város”

A fertődi Esterházy-kastély megtekintése után egy újabb, a magyar nép történetének egy másik méltóságteljes helyét a Nagycenken található Széchenyi-kastélyt kerestük fel. A kastély felépítése 1750 körül fejeződött be, az épültben működő Nemzeti Múzeumot Széchenyi Ferenc alapította, melyet 1802-ben a nemzet javára az államnak felajánlotta. Szécshenyi Ferenc 1814-ben megosztotta birtokait a fiai között, Nagycenk és Kiscenk Széchenyi Istvánnak jutott. A második világháború után, az 50-es években a kastély olyan állapotba került, hogy szinte csak a falak álltak. Miután helyre állították, 1973-ban megnyitották benne a Szécshenyi István Emlékmúzeumot. Valami igazi ritkaság, hogy a kastély főbejáratával szembe található a 2,6 km. hosszú Hársfasor, mely a kastéllyal együtt 2003-ban a világörökség részévé vált. A kiránduló csapat újra autóbuszra szállt, Sopron városában az esti órákban érkeztünk meg az egyik iskola kollégiumában ahol kényelmes szállást kaptunk. A kirándulók miután elfoglalták szobáikat, lepakolták csomagjaikat elindultak „felfedezni” Sopron városát, a „leghűségesebb várost”. Ezt a jelzőt szinte minden magyar ember ismeri, amikor Sopron valahol szóba kerül a hűség városa kifejezés sem marad el. Ennek a története a következő: 1921-ben a trianoni békeszerződés után népszavazás döntötte el, hogy Sopron és a környező nyolc község melyik országhoz tartozzon. A lakosság nagy többsége Magyarország mellett döntött, ezzel a döntésükkel vívták ki a „leghűségesebb város” címet. A város műemlékben második leggazdagabb település Magyarországon, de komoly helyet foglal el a turizmus, az itt eltöltött vendégéjszakák tekintetében, a kilencedik legnépszerűbb települése az anyaországnak. A város utcáit járva úton-útfélen műemléképületeket láthat az ember, a soproni főtéren a város szimbóluma Tűztorony uralja a teret, de közvetlen mellett látható a városháza, a Szentháromság szobor-együttes, itt áll a város legismertebb temploma a Kecske templom, melyet a ferences rendi szerzetesek építették 1280-ban. Mindezt látni, ezt a gyönyörű várost bejárni egy felejthetelen élményt jelentett számunkra. Másnap a déli órákban újra ismerkedhettünk a várossal, ugyanis ekkor alkalmunk volt egy órán át, a kirándulók számára működtettet nyitott járművel bejárni egész Sopront. Sokat jelentett, hogy egy idegenvezető egész úton a város nevezetességeiről beszélt. Sok minden elhangzott, de egy olyasmit is halottunk, amit bizonyára a csapat tagjai közül nem sokan tudtunk. Azt, hogy miért Sopron a kék frankos borok hazája? Honnan is származik ez az elnevezés? A legenda szerint a napoleoni megszállás ideje alatt 1809-ben szállást, ételt és italt kellett biztosítani a helybelieknek a francia katonák számára. A katonák a kötelező fejadagon kivül is szerettek volna borozni, ezért vásároltak is pénzért. Mivel pedig a náluk levő két féle pénz közül a kékfrank értékesebb volt a fehér színű franknál, ezért fizetéskor az árusok kékfrankot kértek. Igy lett a jó soproni bor neve kékfrankos.

Kismarton

De ennek előtte vasárnap délelőtt Ausztriába is átmentünk, hiszen az Esterházy hercegek egy másik rendkivülien szép kastélya a trianoni békeszerződés után Auszriához hoz került. Kismartonba (Eisenstadt) mentünk – már irtam arról, hogy milyen könnyedén átjutottunk a magyar-osztrák határon – ahol egy csodálatos kisvárosban, egy csodálatos kastélyt, csodálhattunk meg. A mintegy tizenkétezer lakosú városban – mely egyben Burgenland tartomány székhelye – ma közezel négyszáz magyar ember él. A kastélyt sikerült meglátogatnunk, ez a hely szolgált több mint 300 évig a hercegi család fő székhelyéül, a szésége, gazdagsága lenyügőző. Itt élt és alkotott 1761-tól Joseph Haydn, aki mint a Esterházyak udvari zenekarának helyettes vezetője kezdte. Ideérkezése Kismartont az európai zenekultúra egyik központjává tette. A kastélyban a koncerterrem az ő nevét viseli, és amint az idegenvezető hölgy, elmondta a koncertterem Európa egyik legjobb akusztikai adottsággal rendelkező terem. Erről ott helyben megis győződhettünk, hiszen a hölgy kezdeményezésére és résztvételével a kiránduló csapat elénekelte a Tavaszi szél vízet áraszt című moldovai-csángó népdal első szakaszát. Nagyon szépen hangzott a magyar ének az Esterházy-kastély Haydn-termében.

Tovább folytatja

Katona János nyugalmazott lekipásztor már útban Nagyvárad felé elmondta, hogy ez a kirándulás is része volt annak az évekkel ezelőtt elkezdett kezdeményezésnek, melynek értelmében, minnél több olyan helyeket keressünk fel, melyek szerepet játszottak a magyar nép törtenetében. Ilyen volt a mostani is. Eljutni oda ahol az Esterházy család élt – Fertődre és Kismartonra – mely család komoly szerepet játszott a magyar nép történetében. „Ezt nem csak én jómagam, de a kiránduláson résztvevők is akarták, hiszen az Esterházy- kastélyok mellett megfordultunk Gödöllőn, Nagycenken – a Széchenyi kastélyban, a Széchenyi István Emlékmúzeumban, de ismerkedtünk a hűség városával, Sopronnal. Az ilyen jellegű kirándulás szervezést a jövőben is folytatjuk, legközelebb Szeged, Pécs, Szigetvár és Mohács lesz az úticél”, mondta a tiszteletes. A magyar-román határ átkellésénél ezúttal már nem volt fennakadás, a román határőrök miután átvizsgálták személyazonossági igazolványainkat elindulhattunk Várad és a hegyközi településeken található otthonaink felé.

Dérer Ferenc



0Hozzászólás

Herzlichen Dank für Ihren Kommentar - dieser wird nach einer Prüfung von uns freigeschaltet. Beachten Sie, dass dies gerade an Wochenenden etwas länger dauern kann. Kommentare von registrierten Usern werden sofort freigeschaltet - hier registrieren!

Még 1000 karakter