Harvest II. a Visual Kontaktnál

Harvest II. a Visual Kontaktnál
Újabb rendhagyó kulturális esemény színhelye volt a Visual Kontakt nagyváradi, Fő utcai galériája. Úgymond a betakarítás (angolul harvest) ünnepe zajlott, de persze nem hagyományos formában.

Sokan voltak kíváncsiak a legújabb Visual Kontakt-eseményre szerda este. A Fő utcai galériában performanszot, tárlatot is láthatott a publikum, HARVEST II. címmel. Gabriel Miloia, az egyesület vezetője jelezte: az elmúlt időszakban voltak olyan művészeti eseményeik, amelyeknek terméseit kvázi most takarítják be, vagy ha úgy tetszik, most tartják a termés ünnepét. Sőt, az első „betakarításról” maradt tárgyakat össze is gyűjtötték, és jelképesen kidobták, a megújulásnak adva helyet.

Meglátások

Az eseménysorozat kapcsán Astrid Ţîrlea kurátor például így fogalmazott: „A szemét általában olyasmi, amit értéktelennek tartunk, de ha egységesként van megszervezve, és úgy tekintünk rá, üzenetet hordozhat. A Harvest I. projekt összes maradékát egy installációba rendeztük, amely annak a folyamatnak az állomásait mutatja, amely révén kialakult a Harvest II.: nem lehet vetni gereblye nélkül, nem lehet betakarítani sarló nélkül, nem lehet sütni sütő nélkül. A céloknak már nincs önálló értékük, nem léteznek egyesek/a másik fölött, hanem összességében kell szemlélni, egykori kulcstárgyak, most egy óriási szemeteszsákba összegyűjtve. Az utóbbi század kultúráját az újrahasznosítás jellemzi, s ez tele van fertőzésekkel, szakadásokkal, darabkákkal és hulladékkal. A szemét konzerválása, az a próbálkozás, hogy megmentsük a szétesésétől, a vágy, hogy nyomot, jelet hagyjunk magunk után, mély pszichológiai vonzattal is bír, amikor a cél, hogy jelképet alkossunk, hogy ezeket az anyagokat átváltoztassuk új, átmozgató képekké.”

Magáról a szerdai eseményről így beszéltek, a hivatalos állásfoglalásban: „A HARVEST II. REQUIEM mitológiai közegben kezeli a búzaszem művészeti tematikáját, ami a HARVEST I. során megejtett mezőgazdasági eljárások dokumentált mozzanatai révén jött létre. A HARVEST projekt általános kontextusában a REQUIEM két része prológus és epilógusként jelenül meg, kirajzolva egy konceptuális és analitikus keretet a kortárs szellemiségnek és a jelenség ikonográfiájának, mindezek ősi gyökereinek vonatkozásában. A PROLÓGUS ikonográfiai szinten az előkészítő/várakozó rituálék totemisztikus kikristályosodása, olyan áldozatoké, amelyeket a termés rossz időtől és károkozóktól való védelme követel meg. A madárijesztők, amellett, hogy távol tartják a madarakat, erős ikonográfiai töltettel is bíró vizuális tárgyak, melyek összegzései a várakozó szellemi feszültségnek és védekezésnek a munka időszakában. A kortárs médiák megengedik az antropológiai és a hasznos vonatkozások egyszerre való kivetítését anélkül, hogy a tárgy funkcióját hátráltatnánk.

Az EPILÓGUS a fordított átmenetet mutatja be, a közös ünneplést a betakarításkor, amelyek keretében az áldozat nem megelőző, hanem visszatekintő, az elismerés leképeződése.”