Harmónia és auditív élmény

Harmónia és auditív élmény
A Kolozsvári Transilvania Állami Filharmónia vezetősége nem egy alkalommal fényesen bizonyította, erényt tud kovácsolni abból a kényszerből, hogy évről évre az anyagiak sajnos csökkennek. Ennek köszönhetően a zenekar tagjai mind többször léphetnek fel, mint szólisták. A hazai közönség előtt bizonyíthatják azokat a művészi erényeket, amelyek lehetővé teszik számukra a külföldi meghívásokat is.

György Róbert nagybőgőművész, magánénekes (basszbariton), a Kolozsvári Transilvania Állami Filharmónia nagybőgő szólamvezetője. Az események szerencsés alakulása következtében lehetőséget kapott igen rangos kolozsvári hangverseny- fellépésre, amely távolról sem érte őt felkészületlenül, hiszen számos jelentős külföldi fellépéssel a háta mögött, elvállalhatott két, igen ritkán hallható mű előadását, W. A. Mozart és J. M. Sperger koncertáriáját. W. A. Mozart: Per questa bella mano, K.V. 612, valamint Johann Matthias Sperger: Selene, del tuo bel fuoco non mi parlar című koncertáriákat adta elő, énekelte és nagybőgőn kísérte magát. Tehát kettős művészi minőségben, mint énekes és nagybőgőművész lépett fel. Művészi játéka világpremiernek tekinthető, Guinness- rekord.

W. A. Mozart (1756-1791) a Per questa bella mano, K.V.612 (1791) koncertáriáját Franz Xaver Gerl énekesnek és Friedrich Pischelberger nagybőgősnek ajánlotta. A szöveg romantikus szerelmi vallomás.

J. M. Sperger (1750-1812) korának legnagyobb nagybőgőművésze volt. 1801-ben írta a Selene, del tuo bel fuoco non mi parlar című áriát, amely szerelmes dal.

Az ötlet keletkezéséről, a nagybőgőművész fellépési lehetőségeiről kérdeztem.

– Szegényesebb a nagybőgő- irodalom, mint a hegedű vagy zongora irodalom. A vonósok közül a nagybőgő-irodalom a legszegényesebb. A nagybőgő a basszust hozza a zenekarba. A zenekar részére volt kitalálva, hogy a basszus szólamot erősítse. A hangszerek fejlődése kedvet adott a zeneszerzőknek, hogy próbáljanak írni bizonyos szóló műveket, versenyműveket nagybőgőre. A nagybőgő őse a violone, amely a viola de gamba egyik típusa. Maga Haydn is kettős hangszerről beszélt a violonéről és a nagybőgőről. Ezek különböző méretű hangszerek voltak. A mai formáját a fejlődés eredménye következtében érte el.

– Úgy érzem, hogy a Kolozsvári Filharmónia nevelő szerepet is tölt be. Lehetőséget teremt, hogy a zenekar tagjai másképp, szólistaként is megnyilvánuljanak.

Jelen pillanatban jó és egészséges tendencia érvényesül. A ’80-as években a zenei élet virágzott. A Szovjetunió küldött kiváló szólistákat Romániába. A szólisták hegedűsök, zongoristák voltak, egy évadban maximum két csellista. Viszont a többi hangszeres kevésbé kapott megnyilvánulási lehetőséget. Zenekari tagokat nem igen engedték szólózni, nagyon ritkán volt lehetőségük önálló fellépésre. A zenekarban volt két-három olyan ember, aki megfelelt ezeknek az elvárásoknak, szólistaként szerepeljen. A jelenlegi zenekarban nagyon sok olyan ember van, aki külföldön is tanult, és ezeknek az elvárásoknak meg tud felelni. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy régebben nem volt. Akkor is volt lehetőség, de szerintem a fejlődés az látszik.

Ma már sokkal több hallgató tanulhat a főiskolán. Hat évet tanulhat, majd doktorálhat. Különböző ösztöndíjak elnyerési lehetőségei nyújthatnak segítséget a tehetség kibontakozásához. 9 éves ciklusban lehet tanulni.

Az intézmény vezetőségének nagy érdeme, saját zenészeit futtatja, annak érdekében, hogy közönség előtt megmutatkozhassanak. Nyugaton régen érvényesült az a szabály, miszerint a zenekari tagoknak megengedték, hogy játszanak. Ha valaki különleges versenyművet akar bemutatni, felléphet. A nagybőgőnek is teret engedtek. Kolozsvárra hat évvel ezelőtt volt egy nagybőgős meghívva. Az előtt 20 évvel volt egy másik nagybőgős meghívva.

– A filharmónia mennyi időt adott arra, hogy felkészülj?

Júniusban derült ki, hogy engem februárban akarnak szerepeltetni. Négy évet vártam erre a fellépésre. Nem is ezeket a darabokat szerettem volna játszani. Én a Szergej Koussewitzky (1874-1951) versenyművét szerettem volna előadni. Ez egy versenymű, mely nagybőgőre meg zenekarra van írva (1902). Legfeljebb egy ráadást készít fel az ember.

Horváth László karmesterrel beszélgettünk, aki a Firenzei Opera koncertmestere. Megtudtam, hogy a Firenzei Operának a vezetője nagybőgős. Neki említette, hogy Erdélyben, Kolozsváron van egy barátja, aki szintén nagybőgős. Képes lejátszani, és énekelni ezt a koncertáriát. Ha ilyen embert ismersz, feltétlenül meg kell valósítani az előadást, ezzel foglalkozz. Ez sikertörténet lesz-mondta. Maga a gondolat Horváth Lászlónak is tetszett. Májusban már elkezdtem a gyakorlást – emlékezett vissza György Róbert. Nagyon időigényes, mert nagyon nehezek a szólamok. A szólamoktól az előadóművészek nagyon félnek.

– Honnan származott az ötlet?

György Róbert 1998-ban mesterkurzuson találkozott egy nagybőgő tanárral Miloszlav Gajdos-sal, aki trubadúrszerű ember. Bőgőzik és énekel. Népzenét szeret énekelni. Neki volt egy szólóestje, énekelt, közben nagybőgőn kísérte magát. Nagyon tetszett. Aztán látott egy dokumentumfilmet, felvételt, melyen pont a Per questa bella mano-ból énekelt egy részletet, sajátos módosításokkal.  Nem a teljes áriát adta elő, hanem csak kis részletet az áriából. „Engem nem hagyott nyugodni. Az foglalkoztatott, ha már valaki ebbe belefogott, és egy kicsi részt előadott az áriából, sajátos felfogásban, akkor mi lenne, ha az egészet előadná”. Tisztelve a szerző Wolfgang Amadeus Mozart eredeti elképzelését.

Mozart áriájának a vége oly könyörtelen nehéz. Sokáig vívódtam azon, hogy ezt meg lehet csinálni. Úgy érzem, megkaptam a megoldást. Bizonyos vonatkozásban meg kellett változtatni, amit meg tudtam oldani technikailag. Sperger- ária hab a tortán. Senkinek nem fordult meg az eszében ezzel érdemben foglalkozni. Ez inkább bariton ária. A nagybőgő rész kimondhatatlan nehéz. Nem a mostani hangolás. Transzponálni kellett.  A nagybőgős C- dúrban játszik. Az énekes D- dúrban énekel. Ezt technikailag nagyon nehéz megcsinálni. A két szólam nem egyesített, két különböző szólam. Nekem nem a szöveg volt ezekben az áriakban a probléma. A különböző ritmus, az intonáció. A nagybőgőn automatikuson kellett működni, hogy énekelni tudjon. Nincs idő gondolkodásra. A nagybőgő és az ének összehangolását időmutatóval tervezte meg. A két szólam egymásra tevése bonyolult folyamat. Zenekarral összesen négy próba volt. De előzőleg zongorán már számtalanszor lejátszotta. Ráadásként játszotta Mozart D-dúr hegedűverseny II. tételét (átírta a versenymű II. tételét).

A nagybőgőművészről

György Róbert 1975-ben Gyergyószentmiklóson született. Három generációs zenész családból származik. Az édesapja kántor, a nagyapja prímás volt. 10 éves korától, a szülői háztól távol folytatta iskolai tanulmányait. A kolozsvári Sigismund Toduţă Zeneiskolában illetve Zene Líceumban tanult. A testvére, Levente is kisiskolásként tanult a Zeneiskolában és később a Zene Líceumban. A György –fiúk élvezték a szabadságot, azonban azt is megismerték, hogy mindenért meg kell dolgozni. Főleg a maguk erejére támaszkodva érhetnek el eredményt. György- fiúk egyetemi tanulmányaikat a Gheorghe Dima Zeneakadémián végezték. György Róbert a nagybőgő szakon szerzett diplomát. Tanárai voltak Moga Liviu és Major Ferenc. Az éneket tanult. Tanárai voltak Virgil Sorescu és Szilágyi Ferenc, San Gallenban (Svájc) Valentin Pivovaro. 2002-ben a zürichi Hochschule für Musik und Theater-ben mesterizett. Számtalan külföldi mesterkurzuson vett részt.

Jelenleg a Kolozsvári Transilvania Állami Filharmónia nagybőgő szólamvezetője. Különböző erdélyi városokban (Nagyvárad, Marosvásárhely, Sepsiszentgyörgy) lépett fel. G. Bottesini Grand Duo Concertante, hegedűre, nagybőgőre és zenekarra írt művét adták elő. Szólisták Nagy Kálmán (hegedű) és György Róbert (nagybőgő). A Gheorghe Dima Zeneakadémia nagybőgőszak oktatója. Énekesként több mint 70 fellépése volt vokál- szimfonikus hangversenyeken. Haydn, Mozart, Schubert, Beethoven műveket és miséket énekelt. Szerinte a zene auditív élményt jelent, amely megerősíti a gondolatot. Az emberek a harmóniát, és az auditív élményt keresik.

„Örököltem a tehetséget. Feladatomnak tekintem, hogy mint tanár, mint szólamvezető a hangszert reklámozzam. Bemutassam, a nagybőgő többre is képes, mint amit látunk. Egyes zeneszerzők próbáljanak nagybőgőre is írni műveket, hiszen mint szóló hangszernek szép a hangja. Majdnem kötelező a nagybőgőt csodálni, és másokkal is megszerettetni.”

Csomafáy Ferenc



0Hozzászólás

Herzlichen Dank für Ihren Kommentar - dieser wird nach einer Prüfung von uns freigeschaltet. Beachten Sie, dass dies gerade an Wochenenden etwas länger dauern kann. Kommentare von registrierten Usern werden sofort freigeschaltet - hier registrieren!

Még 1000 karakter