Hangverseny a filharmóniában a nők napja tiszteletére

A fuvolaművész, a karmester és a szimfonikus zenekar tagjai. Fotó: Dr. Ovidiu Bălănean
A fuvolaművész, a karmester és a szimfonikus zenekar tagjai. Fotó: Dr. Ovidiu Bălănean
Rendkívüli hangverseny zajlott csütörtök este a Nagyváradi Állami Filharmóniában. Az örök asszonyi címmel beharangozott műsorban, a nők napja alkalmából, különleges összeállítással lepték meg a hallgatóságot. A meghívott szólista Matei Ioachimescu fuvolaművész volt.

Az est karmestere Romeo Rîmbu, a filharmónia állandó dirigense volt, meghívott szólistaként a fiatal, de nagy tudású Matei Ioachimescu fuvolaművészt köszönthettük. Kitűnő kezdeményezésnek bizonyult a filharmónia illetékeseinek az az ötlete, hogy a nők napja tiszteletére szervezzék a hangversenyt: az est második felében olyan zeneművek csendültek fel, melyeknek főszereplői hölgyek.

Elsőként Wolfgang Amadeus Mozart (1756–1791) Don Giovanni című operájának nyitánya, K. 527 csendült fel, a szimfonikus zenekar nagyszerű tolmácsolásában. Az operát a szerző 1787-ben írta a prágaiak felkérésére. Az ősbemutató, Prágában, óriási sikert aratott; egy év múlva a császár kifejezett óhajára Bécsben is bemutatták az operát, ott viszont meglehetősen rideg fogadtatásban részesült. Mozart a nyitány komponálását a bemutató előtti napon fejezte be. A mű drámai hangnemben íródott, előrevetíti és felvázolja a konfliktust. A továbbiakban ugyancsak Mozart-alkotás csendült fel, az 1., G-dúr fuvolaverseny, K. 313. Mozart két fuvolaversenyt komponált, a csütörtök este elhangzottat egy holland fuvolaművész, Ferdinand de Jean megrendelésére írta. Matei Ioachimescu kitűnően, érzéssel játszotta a művet. A meghívott szólista virtuóz előadását a hallgatóság nagy tapssal jutalmazta, akárcsak Romeo Rîmbu karmester temperamentumos dirigálását. Felemelő élmény volt hallgatni Matei Ioachimescu játékát; a beharangozó szerint japán Muramatsu fuvolája aranyból készült, és a hangszer különleges fejrésze a bécsi Tomasi Műhely munkája. Az előadóművész egy ráadással kedveskedett a közönségnek.

Az örök asszonyi

Szünet után a zeneirodalom gyöngyszemeiből hangzott el egy csokorra való, a filharmónia szimfonikus zenekarának az előadásában. Olyan zenei válogatást hallgathattunk meg, melyért elismerés illeti a műsor összeállítóit, a művészeti igazgatót, a karmestert. Jó néhány éve járok rendszeresen a csütörtök esti hangversenyekre, s mindig elismeréssel írok a zenekarról. A mostani hangversenyen nyújtott teljesítményük azonban az eddigiek közül is kiemelkedett. Az előadás után sikerült szót váltanom a zenekar két tagjával, s elmondták: „mi is éreztük ma este a közönség szeretetét”.

Elsőként Gioachino Rossini (1792–1868) Szemiramisz című operájának nyitánya csendült fel a szimfonikus zenekar előadásában. Amint a bevezetőben is jeleztük, a műsor második felében olyan zeneművek hangzottak el, melyeknek a főszereplői nők. Nos, a Rossini-opera főszereplője Szemiramisz, Babilon királynője. Ezt követően Giacomo Puccini Manon Lescaut-jából az Intermezzót hallhattuk – ennek az operának a címszereplője is nő. Majd a nagy orosz zeneszerző, Pjotr Iljics Csajkovszkij (1840–1893) Csipkerózsika szvitjéből hangzott el egy keringő. A továbbiakban Franz von Suppé (1819–1895) A pikk dáma operettjéből a nyitányt, majd zárásként Amilcare Ponchielli (1834–1886) legsikeresebb operájából, a Giocondából egy részletet hallgathattunk meg, a szimfonikus zenekar szenzációs előadásában (egyébként minden darabot nagyon magas szinten játszottak). Azt hiszem, az egész hallgatóság nevében írhatom, hogy igazán felejthetetlen estét varázsoltak számunkra a műsor összeállítói és előadói, a szólista, a karmester és a zenekar.

Dérer Ferenc