Hangosan szólt az ének Váradon

Nagyvárad- Régi táncdalfesztiválok hangulatát idéző előadásnak biztosított helyszínt péntek este a Szakszervezetek Művelődési Háza, minek keretében fellépett Aradszky László, Zalatnay Sarolta, Soltész Rezső, Koós János és Dékány Sarolta. A rendezvény támogatója a Bihari Napló volt.

Zsúfolásig megtelt érdeklődőkkel péntek este a Szakszervezetek Művelődési Házának díszterme, talán annak jeléül is, hogy a régi kedvencek örökzöld slágerei soha sem mennek ki a divatból. Ahogy várható volt, a legtöbbet idézett, emlegetett időszak a múlt évszázad hatodik évtizede volt, amikor az akkor zajlott táncdalfesztiváloknak köszönhetően olyan közönség kedvenc állócsillagok tűntek fel a magyarországi pop-rock életben, akik közül öten az elmúlt héten váradi jelenlétükkel ismét, vagy életükben először megörvendezették itteni rajongóikat. Nem csupán énekeltek, hanem humoros átkötő szövegekkel tették még érdekesebbé fellépéseiket, nem csoda tehát, hogy az őket köszöntő virágcsokrok menetrendszerűen érkeztek.

De jó így együtt

Az alaphangulatot az örökmozgó Aradszky László teremtette meg Valaki hiányzik a táncból és Olaj a tűzre című számaival, melyeket a közönség együtt énekelt vele. Ezután talán kevésbé ismert nóták következtek, a körülbelül mintegy félórát tartó fellépését pedig a Pókháló, az Isten véled édes Piroskám, valamint a Nemcsak a húszéveseké a világ című számokkal zárta a népszerű előadóművész, hogy aztán a Sárga liliommal vegyen ideiglenesen búcsút publikumától.

Stílusosan Szervusztok régi barátok című számával üdvözölte hallgatóságát Zalatnay Sarolta, melynek tagjai természetesen nem botránkoztak meg a tegezés miatt, hiszen otthonaikban bizonyára sokszor csendült már fel az énekesnő hangja, különböző lemezekről vagy a tévéből. Ráadásul most élőben hallhatták kedvencüket, s neki köszönhetően a Nem várok holnapig, a Tölcsért csinálok a kezemből, a Hosszú forró nyár, vagy a Mindig kell egy barát című számokat.

Akit szeretnek- énekelte ezt követően az egykoron göndör fürtjeivel számos hölgy szívét megdobogtató Soltész Rezső, akinek az évek múltával csak a frizurája változott, erőteljes, mély hangja viszontmit sem. Ő számos olaszos hangvételű szerzeménnyel készült, de nem hiányozhatott repertoárjából a számára ismertséget hozó Szálljon hangosan az ének, valamint a Nem lehet még itt a búcsúzás sem.

Talán tudatosan, talán tudta nélkül, de az est lényegét mindegy bizonnyal Koós János fogalmazta meg, amikor De jó így együtt című dalával bújt elő a függönyök mögül. Az erdélyi származású előadóművész egy képzeletbeli utazásra invitálta közönségét, melyet szokásához híven különböző anekdotákkal, viccekkel fűszerezett. Két számot közösen énekelt feleségével, Dékány Saroltával, a Kislányt a zongoránál-t pedig a közönségével. Körülbelül három órát tartott az egész táncdalest, melynek végén a jelenlevők a nosztalgia jóleső érzésével távozhattak.

Ciucur Losonczi Antonius