Halkan felsírt a tárogató

Halkan felsírt a tárogató
Zenés időutazást tehettek mindazok, akik részt vettek Vesztergám Miklós előadásán pénteken a nagyváradi Szent László Napokon.

A magyarországi tárogatóművész ugyanis nem csupán szebbnél szebb dalokkal örvendeztette meg népes hallgatóságát, de érdekes információkkal is szolgált a hangszer történelméről a legrégebbi időktől napjainkig. Megtudhattuk például azt, hogy a Rákóczi szabadságharcot követően „magyar volta” miatt szinte teljesen eltüntették a tárogatót, szinte csak a múzeumokban volt már fellelhető. A kiegyezést követően kissé átalakították a nagyon erőteljes hangú hangszert, finomították, a kor elvárásainak magfelelően. Az 1900-as évektől terjedt el ismét, az I. világháború és Trianon után pedig a nemzetrészek szétszakadása miatti fájdalom egyik fő „szószólója” volt. Mivel akkoriban büntették azokat, akik ilyen „irredenta dalokat” játszottak, a fiatalok nem tanulták meg a hangszer kezelését, azok az öregek pedig, akik tudtak rajra játszani, lassan-lassan kihaltak. Ebből kifolyólag ma már nagyon kevesen vannak azok, akik megszólaltatják ezt az ősi magyar hangszert. Ezen kevesek közé tartozik Vesztergám Miklós, aki hivatásának tekinti, hogy minél több rendezvényen, minél több emberrel ismertesse meg a tárogatót és annak történelmét. Mindeddig három lemeze jelent meg: az elsőt a tárogató történelmére építve állította össze, a második kizárólag erdélyi dalokat tartalmaz, hiszen célja, hogy az erdélyi emberek nótáit, érzéseit közelebb vigye az anyaországi magyarokhoz, ezzel is segítve az egymás felé való közeledést. Harmadik lemeze azoknak állít emléket, akik a hazáért áldozták életüket.

„Kitárni” szívet, lelket

A Szent László Napokon több (e sorok írója számára) ismeretlen szerzemény mellett olyan jól ismert dalokat is meg lehetett hallgatni, és/vagy az előadóval együtt dudorászni, mint az Ott ahol zúg az a négy folyó, Édes Erdély itt vagyunk, Zúg a fenyves a Hargitán, a Hazám, hazám, illetve a régi magyar (Boldogasszony Anyánk) és a régi székely himnusz (Óh, én édes jó Istenem, oltalmazóm, segedelmem). Vesztergám Miklós nemcsak előadásával, hanem szavaival is nyomatékosította: a tárogató szó azt jelenti „kitár”, ennek megfelelően ő is szeretné kitárni a jóérzésű emberek szívét, lelkét egymás felé, ugyanis napjainkban nagy szükség van erre. A hallgatóságot elnézve úgy véljük, ez sikerült a nagyváradi Szent László Napokon.

Tököli Magdolna



0Hozzászólás

Herzlichen Dank für Ihren Kommentar - dieser wird nach einer Prüfung von uns freigeschaltet. Beachten Sie, dass dies gerade an Wochenenden etwas länger dauern kann. Kommentare von registrierten Usern werden sofort freigeschaltet - hier registrieren!

Még 1000 karakter