Halál és megváltás a kereszt árnyékában

Halál és megváltás a kereszt árnyékában

Nagyvárad – A keresztrefeszítés
és a megváltás
misztériumát dolgozza fel a Nagyváradi
Állami Színház Szigligeti
Társulatának legújabb
stúdió-előadása, mely a
Tamás evangéliuma címet viseli.


A Vadas László
rendezésében készült darab
cselekménye két világ
találkozását tárja fel
Radu Macrinici kortárs, „új
hullámot” képviselő,
román drámaíró műve
nyomán, mely Jorge Luis BorgesMárk evangéliuma című
művéből ihletődött. A
két világ randevúja
Espinosa, a Pál Hunor
játékában életre kelt
orvostanhallgató, és az
állítólagos árvíz
elől menekülő Gutre család
találkozásában valósul meg,
melyben átvitt értelemben a realizmus
és a misztikum találkozása
mutatkozik meg. A cselekmény az emberi test
csontozatának Espinosa általi orvosi
felsorolásával kezdődik, melyet a
röntgenfelvételek keresztre
szögezése követ, miközben a
közönség úgy érezheti,
hogy nem véletlen a
képzettársítás a bibliai
tartalom és az orvosi vonatkozás
között.

Folyamat


A „keresztrefeszítés”
folyamatát az apa és fia (Dobos
Imre
és Herman Ferenc)
megjelenése zavarja meg, akik egy vízzel
telített tartályt tolnak maguk előtt
hangos nyikorgás közepette, melyben a
hallottnak vélt lány (Ababi
Csilla
) hulláját rejtették el.
A cselekmény a további három
szereplő megjelenésével
inkább a jellemrajzokban
érvényesül, hiszen a
történések által
megismerhetjük Espinoza a valósághoz
legközelebb álló, éppen
harminchárom éves ifjú
jellemét, ugyanakkor az apa sztoikus
nyugalomból a fanatizmus irányába
történő kitörését,
illetve a kétségbeesés és a
naivitás megtestesítőjeként
felbukkanó fiú szerepét. Eleinte
mellékszereplőnek tűnő, azonban a
végső jelentekben jelentős
dramaturgiai üzenetet hordozó lány
szerepében mindvégig a sejtelmes
őrület uralkodik, melyet a darab
végére az erotikus töltet
egészít ki. Ez a szál egy
erőszakos nemi aktusban csúcsosodik
végül ki.

A halál misztériuma


A Bibliából egyedül a Tamás
evangéliumát ismerő apa és
fia nincs tisztában a
keresztrefeszítés
történetével, így az
evangéliumi tartalmat
teljességében ismerő Espinoza
szavai, melyek a korai kereszténység
történetének
valóságát tárják
fel, valótlannak tűnnek a
„másvilágról”
érkezett kételkedők előtt, akik
számára a fiatalember
már-már krisztusi arcot ölt. A
Jézus kijelentéseit
tartalmazó Tamás
evangéliumának misztériuma abban
az apostoli megnyilatkozásban nyilvánul
meg, mely ugyan a darabban nem hangzik el,
értelme mégis jelentősen
meghúzódik a cselekmény
mögött: „aki ezen Igék
értelmét megtalálja, nem ismeri
meg a halált”. A pusztulás biblikus
megjelenése adja tehát a két
világ találkozásának
végső olvasatát, miközben a
kereszt mindvégig a cselekmény
középpontjában marad.

Megváltás iránti
vágy


Espinoza alakja a kettőség
mércéjével mérhető,
hiszen míg eleinte többnyire józan
orvostanhallgatóként jelenik meg, addig
egyes jelentben, mintha
beszélgetőtársaihoz igazodna, az
őrültség határát
súrolja. Nevében, talán nem
véletlenül,  benne sejlik a
panteizmust hirdető, racionalista
filozófus, Spinoza neve is, akit
élete során hasonlóképpen
félreértelmeznek, mint ahogy
Espinozát is félreértelmezi a
két, akaratán kívül
követő
„tanítványa”. Az apa
és fia a megváltót
látják benne, mivel
érintésére a halottnak vélt
lány feltámad, ugyanakkor keze
által a Jézus által
végbevitt csodák
teljesítése hasonlóképpen
megvalósul. A cselekmény
végül az istenember (a
megváltónak vélt
orvostanhallgató) keresztre
feszítésében teljesedik ki,
melyben a megváltás és a
bűnök alól felszabadulás az
emberi vágy legmagasabb fokán jelenik
meg, melyben minden eszme, vagy önmagában
vett igazság alárendelődik az emberi
akarat által diktált, belénk
vésődött rítusoknak.

Mészáros Tímea