2008.01.30. 06:33
Bármi megtörténhet
<p>A március 9-i lesz a hatodik népszavazás a rendszerváltozás óta. A legutóbbit, a gyászos emlékűt 2004. december 5-én tartották, s csak 37 százalék ment el szavazni.</p>
De nem az alacsony részvétel miatt lett eredménytelen, hanem azért, mert a két kérdés (kettős állampolgárság, egészségügyi privatizáció) egyikében sem helyezkedett a választásra jogosultak legalább egynegyede – akkor 2 millió 600 ezer ember – azonos álláspontra.
A következő népszavazást 2003. április 12-én éltük át, igent mondva az uniós csatlakozásra. Kevesen mentünk el: a jogosultak alig fele. A sorban visszafelé haladva: 1997-ben a NATO-tagságról döntöttünk, ötven százalékos választói aktivitással. Azt megelőzően, 1990 június 25-én (eredetileg az MSZP kezdeményezésére) alig 14 százalék kívánt állást foglalni arról, válasszunk-e közvetlenül
Előzőleg azonban 11 év telt el népszavazás nélkül. A „négyigenesként” elhíresült 1989-es volt ugyanis az első. Az SZDSZ, a Fidesz, az FKGP és az MSZDP kezdeményezte munkásőrség, munkahelyi pártszervezet, vagyonelszámoltatás és köztársaságielnök-választás témakörben. Legtöbben akkor mentek el szavazni. Az országos részvétel 58, a hajdú-bihari 51 százalékos volt.
Idén (egyszerűsítve) a vizitdíjról, a kórházi napidíjról és a tandíjról mondhatunk véleményt. Az érvényességhez valamivel több mint 2 millió embernek részt kell vennie. De az önmagában még nem garancia az eredményeségre. Ahhoz az kell, hogy az érvényesen szavazók több mint fele, de legalább az összes választópolgár több mint egynegyede azonos választ adjon.
Bár a hajlandóság ma nagynak mutatkozik, még senki semmiben nem lehet biztos.
Szabó Katalin
