Hagyományőrző „őrtállók” találkozója Diószegen

Hagyományőrző „őrtállók” találkozója Diószegen
Akik azt hiszik, hogy a huszár hagyományőrzés csak amolyan „huszárkodás”, azok tévednek: az magyar indentitás-megőrzésünk egyik pillére, hangzott el a szombaton a Bihardiószegen tartott találkozón. Vendégek érkeztek a Partiumból, Erdélyből és Magyarországról.

Az elmúlt szombaton másodszor tartottak év eleji huszártalálkozót Bihardiószegen, a helyi Gróf Széchenyi István Huszárszázad szervezésében. A messzebbről érkezetteket már pénteken fogadták, a vacsora mellett nemcsak a másnapi programot beszélték meg, de a hangulatos nótázás sem maradt el. Szombaton reggel a kultúrház udvarán disznóvágás volt, a hús feldolgozása aztán napközben folytatódott, miközben a bandériumok az előre tervezett programokon vettek részt. A református templomba történt bevonulás után istentisztelet kezdődött, melyen Bara László helyi lelkész egyebek mellett arról beszélt, hogy forrong egész Európa, mindenki mást ígér, mással áltat, a mi feladatunk megállni azon a helyen, ahova Isten rendelt bennünket. Ez vonatkozik „civilekre” és hagyományőrző egyenruhásokra egyaránt, mindenkire a maga őrhelyén van szükség. A prédikáció után a lelkész köszöntötte a szervezők, vendéglátók mellett a hagyományőrzőket, akik a helyiek mellé Mezőpanitról, Kolonkáról, Mikházáról, Marosvásárhelyről, Hegyközszentimréről, Székelyudvarhelyről, Szentegyházáról, Szentjobbról, Szovátáról, Havadról, Debrecenből érkeztek. Magyar identitásunk megőrzésének egyik pillére a huszár hagyományőrzés, kezdte köszöntőjét Mados Attila. A polgármester hozzátette: ahol népeket igáznak le, ott egyértelmű az üzenet, miszerint meg kell védenünk, ami a mienk, nem elvéve másokét, összhangban élve a természettel.

Évfordulók

A továbbiakban Csontos János, a Hajdú-Bihar megyei hagyományőrzők vezetője mondott beszédet, amiben méltatta a helyeik e téren kifejtett munkáját, illetve idei évfordulókra hívta fel a figyelmet: 200 éve érkezett a térségbe Simonyi József óbester, a legvitézebb huszár, ami után Diószegre és Debrecenbe is huszárszázadokat helyeztek; 170 éve kezdődött a ’48-as szabadságharc; 100 éve ért véget az első világháború; nem utolsó sorban 10 éve lesz ősszel, hogy újra helyére került Széchenyi István helyi emléktáblája. Csontos János mintegy feladatot is adott a vendéglátóknak: szerinte ideje lenne, hogy emléktáblát állítsanak a helyben született Kiss Pál honvédtábornoknak. A házigazda gyülekezet fiataljainak zenés műsora után a helyi Benedek Tamás a helyi Kiss Gézának átadta a huszárszázad zászlaját. Akik értetlenül néztek, hogy erre mi szükség, azok megtudhatták: a diószegi hagyományőrzők évekkel korábban két pártra szakadtak, külön-külön igyekeztek megfelelni vállalt feladataiknak, a nevezett gesztus pedig egy ígéretes lépés volt a kibékülés útján. A továbbiakban Bara László megáldotta a csapatzászlókat, majd a Himnusz és a Székely himnusz dallamaival ért véget az istentisztelet.

Emlékhelyek

Katonai parádénak beillő percek következtek, hiszen a kettes sorba rendeződött hagyományőrzők ezek után előbb a római katolikus plébániához vonultak, megkoszorúzni Simonyi óbester emléktábláját, majd a református templomkert kerítésénél az első és második világháborús áldozatok emlékművére, végezetül a Polgármesteri Hivatal falán lévő Széchenyi-emléktáblára kerültek koszorúk. Minden emlékhelyen dr. Szabó József újszülöttgyógyász, helytörténészi minőségében tartott rövid, de pontos adatokkal, néhol anekdotákkal kiegészített ismertetőket. Közben már elhangzott a déli harangszó, a kultúrházban pedig ebédhez terítettek, az épület mögött járva pedig láthattuk, hogy javában töltik a kolbászt, olvasztják a tepertőt. Az ebéd után újabb látványosság következett, a csapatok portyára indultak a Zichy-kertből a községbe, a Csillagvárost, a Kis és Nagy utcát útba ejtve. A 9 lovas és 7 szekér színes látványa, nemkülönben a nyomukban zengő nóta sokakat az utcára csalt, a helyi néptáncosok bevonásával pedig huszártoborzót is rögtönöztek az utcán. A program szerint a koraesti órákban a pincesort útba ejtették, este pedig sor kerülhetett a már említett disznótoros ínyencségek megkóstolására. Másnap, vasárnap délelőtt még újra istentiszteleten vettek részt a hagyományőrzők, hogy aztán mindenki hazainduljon, a legközelebbi találkozón történő viszontlátás reményével

Rencz Csaba