„Ha nem csinálunk valamit, lemaradunk a versenyben”

2Hozzászólás
„Ha nem csinálunk valamit, lemaradunk a versenyben”
Nagyvárad egyik jelentős projektje az elkövetkező 15–20 évben a város növelése és fejlesztése, ez utóbbi megvalósításához pedig arra van szükség, hogy betartsuk a fejlődés szabályait, nyilatkozta lapunknak adott exkluzív interjújában Ilie Bolojan, Nagyvárad polgármestere.

– Hozhat-e valamilyen kedvező változást a váradi és szentmártoni lakosok életébe a két település esetleges fúziója?
– A gazdasági tömeg növelése a fejlődés egyik feltétele, azaz minél nagyobb egy város gazdasági tömege, annál nagyobb mértékben fejlődik. Gazdasági tömeg alatt értendő a lakosság mint munkaerő és mint fogyasztó, a vállalatok és a beruházások. Ezért gondolom, hogy Nagyvárad bővítése minden irányba egy olyan projekt, amit az elkövetkező 15–20 évben támogatni kell. A Szentmártonnal történő fúzió ennek a folyamatnak csak az első szakasza, ami Nagyváradnak a turizmus terén biztosít versenyelőnyöket. Be kell ismernünk ugyanis azt, hogy Szentmárton területén van két üdülőtelep – Félixfürdő és Püspökfürdő –, amelyeket ma még nem tudunk megfelelő módon kiaknázni. Ha Hajdúszoboszló a gyógyturizmusnak és az élményfürdőzésnek köszönhetően fejlődik, akkor Nagyvárad is fejlődhet ebben az irányban, ha ehhez megteremtjük a szükséges feltételeket Félixfürdőn és Püspökfürdőn. Ha Nagyszebent az utóbbi években felújított belvárosa miatt látogatják a turisták, akkor Nagyváradot sem kerülik el, ha mi is felújítjuk a történelmi belvárost, annál is inkább, mert Nagyvárad központja építészeti szempontból sokkal értékesebb mint Nagyszebené, vagyis városi turizmus terén is fejlődhetünk. Ki kell elemelnünk a műemléképületeinket, a váradi várat, és mindazt, amit elődeink örökül hagytak ránk, hogy a városi turizmus együtt a gyógy- és élményfürdő turizmussal biztosítsa a város fejlődésének új szakaszát.

Versenyben

– Konkrétan mit hozhat ez a fúzió a váradiak számára, hiszen eddig egyfajta apátia érzékelhető a referendummal kapcsolatban?
– Nem fognak nőni az adók sem Nagyváradon, sem Szentmártonban. Hogy ne ébresszünk túlzott elvárásokat az emberekben, ki kell jelenteni nyíltan, hogy egyik napról a másikra nem fogunk nyerni ezzel a fúzióval. De a váradiakat most azért hívjuk szavazásra, hogy a város fejlődése kapcsán nyilvánuljanak meg. Nem kellene megismételnünk az elmúlt huszonöt évben elkövetett hibákat, melyek közül kettőt emelnék ki. Először is az elhibázott privatizációkkal tönkretettük mindazokat az ipari létesítményeket, amelyek 1989-ben még működtek Nagyváradon. Vagyis éppen a gazdasági tömegünket vertük szét, márpedig minden város fejlődésének alapját a munkahelyek adják, függetlenül attól, hogy azok az iparban, a kereskedelemben, a közigazgatásban stb. vannak. A másik súlyos hiba a 2004–2008-as időszakban történt, amikor Romániába jelentős mértékű külföldi befektetések áramlottak, de Nagyvárad nem kínált jó feltételeket a befektetőknek, akik emiatt elkerülték a várost, és Temesvárra, Aradra vagy Kolozsvárra, illetve a határszakasz magyar oldalára mentek, mi pedig több ezer munkahelyet vesztettünk el. A fejlődés törvényeinek egyike az, hogy minél több lakosa van egy városnak, annál jobban fejlődik. A cégek olyan helyekre jönnek, ahol alkalmazható embereket, vagy fogyasztókat találnak, és ott, ahol nincs megfelelő út- és közműhálózat nem fognak befektetni. Mi versenyben vagyunk a környékbeli városokkal, Temesvárral, Araddal, Kolozsvárral, Debrecennel. Ha nem csinálunk valamit, akkor lemaradunk ebben a versenyben, és a versenyben maradásunk egyik feltétele az, hogy növeljük a város területét. Ezért kérek arra mindenkit, hogy vegyen részt és szavazzon a május 10-i referendumon!

Összehangolt fejlesztés

– Tehát ezek szerint úgy ítéli meg, hogy Nagyváradnak a közelében lévő többi települést is magába kellene olvasztania?
– Nem csak itt, de az egész országban a metropolisz övezetek összehangolt fejlesztésére lesz szükség. Minden ország egyenlőtlenül fejlődik, és az államokon belül vannak övezetek, melyek fejlődnek, és vannak övezetek, amelyek lemaradnak. Romániában tíz város termeli meg a bruttó nemzeti összterméknek több mint a felét. A fejlődésnek ebben az összefüggésében már nem beszélhetünk az városok egyéni fejlődéséről, vagy a városok és a metropolisz övezetek fejlődéséről, ezért két megoldás képzelhető el: vagy fokozatosan fuzionálunk a közelünkben lévő településekkel, vagy lesz egy törvénymódosítás, amely lehetővé tegye Romániában azt, hogy egyes szolgáltatások, a városfejlesztési tervek, az úthálózatok, a hulladékkezelés koordinált irányítással történjenek minden metropolisz övezetben. Én Nagyvárad fejlődését az elkövetkező húsz évben abban látom, hogy a város ki fog terjedni Borstól Fugyivásárhelyig vagy Biharig, és lesz egy olyan repülőtere, amelyen legalább két-három nagy európai repülőtérről érkező gépek szállnak majd le, és a város egy négysávos körgyűrűvel hozzá lesz kötve az európai autósztráda-hálózathoz.

Régió

– Ha megvalósul Románia regionalizálása, akkor ez a mostani esetleges fúzió segítheti Nagyváradot abban, hogy régióközponttá váljon?
– Egyértelmű, hogy minél nagyobb és minél virágzóbb egy város, annál jobban számít országos viszonylatban is. Egy 250 ezer lakosú város már bármiben felveheti a versenyt Temesvárral vagy Kolozsvárral. Ha viszont nem teremtjük meg ezt a gazdasági tömeget, elkerülhetetlenül lemaradunk. Nem minden város fog fejlődni az elkövetkező években, mert csökken a lakosság, de nem csak Romániában hanem egész Európában. A témában végzett tanulmányok azt mutatják, hogy a fejlődés nem tartható fenn az elkövetkező húsz évben akkor, ha csökken a lakosság, és ez érvényes Európának erre a részére is. Egyes városok fejlődni fognak, az emberek oda fognak tódulni, más övezetek, falvak pedig elnéptelenednek. Csak azokban az övezetekben nőtt a lakosságszám, ahol nagyvárosok vannak, itt a környező falvak lakossága is nőtt. Egyértelmű, hogy a Várad környéki települések is mind Nagyváradtól függnek.

Nem etnikai megfontolás

– A magyar közösség egyik félelme az, hogy a fúzió után csökkenne a magyarok számaránya, ami negatív következményekkel járhat. Mi a véleménye erről az aggályról?
– Jelenleg Nagyváradon a magyarok aránya körülbelül 24,9 százalék. Szentmárton fúziója esetén további mintegy 9500 lakosa lenne a városnak, akik közül mintegy háromszázan magyarok. Ez azt jelenti, hogy a megnövekedett Nagyváradon a magyar közösség aránya egy százalékkal csökkenne. Ki kell hangsúlyozni azonban, hogy ez a fúzió nem egy törekvés arra, hogy növeljük a román közösség arányát, hiszen minden környékbeli település polgármesterének levelet küldtem, és ha holnap Bors polgármestere elfogadja az ajánlatot, akkor ugyanúgy felvállalnám azt a fúziót is, mert a város bővítése a fejlődés érdekében, és nem politikai, etnikai megfontolásokból történik. Másrészt a fejlődés egyik alapja az etnikai, vallási, szociális közösségek közötti jó kapcsolat fenntartása. Itt szeretném megemlíteni Élesd példáját, ahol önkormányzati képviselő voltam, és ahol 2002-ben történt egy sikertelen kísérlet Keszteg település beolvasztására. Az RMDSZ-es helyi tanácsosok megszavazták az elképzelést, annak ellenére, hogy a pártvezetéstől más utasítást kaptak, ugyanis akkor is az volt a félelmük, hogy az egyesüléssel csökkent volna Élesden a magyarok számaránya. A RMDSZ-es tanácsosok mégis megszavazták az elképzelést, mert belátták, hogy a Kesztegen lévő kombinát működése komoly bevételeket jelentene a városnak. Vagyis ezek a tanácsosok bebizonyították azt, hogy elsősorban élesdiek, és csak másodsorban magyarok. Ezek után az élesdi román pártok képviselői is bizonyították azt, hogy elsősorban élesdiek és csak másodsorban románok, mert megszavazták azt, hogy a városban mindenhol kétnyelvű utcanévtáblákat helyezzenek el, annak ellenére, hogy a városban a magyarok aránya nem éri el a húsz százalékot.

– Mindezek után minek tudható be az, hogy a többi település nem reagált pozitívan az ön levelére?
– Azért mert ez egy precedens Romániában, és mint minden ismeretlen újítás, fenntartásokat szül. Másrészt azok a polgármestereknek és helyi tanácsosoknak, akik megszavaznak egy ilyen fúziót, tisztában kell lenniük azzal, hogy nem maradnak meg azok a tisztségek, amelyeket jelenleg betöltenek, ezért senki sem vágja tudatosan maga alatt a fát. Harmadrészt pedig a magyar többségű közösségekben valószínűleg az az elképzelés él, hogy jobb az, ha ők egymaguk irányítják a dolgaikat, mint hogy belépjenek egy közösségbe, ahol nem tudják, mi fog történni velük.

– Honnan lesz pénz a fejlesztésekre, amennyiben a fúzió megvalósul?
– Egy város pénzét ugyanúgy kell felhasználni, mint egy vállalatét: azokban a szektorokban kell többet költeni, amelyek jobb eredményekkel kecsegtetnek. Az elmúlt években igyekeztünk oly módon felhasználni a város pénzét, hogy a fejlesztések nyomán munkahelyek jöjjenek létre. Az évek során bebizonyosodott, hogy jó döntés volt az ipari parkba befektetni, mert ma már 2700 ember dolgozik ott, akik adóznak, és adójuknak a fele a várost illeti. Vagyis alig néhány év alatt a város visszanyerte azt a pénzt, amit az ipari parkba befektetett. Ezért úgy gondolom, hogy a város és az Unió pénzéből beruházásokat kell eszközölnünk annak érdekében, hogy a szentmártoni standardokat növeljük, éppen azért, hogy a turizmust fejlesszük. És akkor az ott dolgozók jövedelemadójából, valamint a turisták megnövekedett száma nyomán pluszbevételekre teszünk szert, amelyekből megoldhatjuk a város más jellegű problémáit.

Nem a főtéren lesz

– Nyolcezer váradi magyar petíciót nyújtott be a városházára, melyben azt kérik az önkormányzattól, hogy egy új Szent László szobrot helyezzen el Nagyvárad főterére. Mit fog majd válaszolni nekik?
– Nagyváradon két fontos közösség él, a magyar és a román. Számarányukat tekintve a románok a város 75 százalékát teszik ki, ebből kifolyólag minden a magyar közösség számára kedvező adminisztratív döntést csakis a román közösség képviselőinek a beleegyezésével lehet meghozni. Másrészt minden ilyen jellegű döntést – bármely közösség javára történjék is – oly módon kell meghozni, hogy az a másik közösségben ne okozzon frusztrációkat, sérelmeket. Én polgármesterként folyamatosan törekedtem arra, hogy egyensúlyt teremtsek a két közösség között. A váradi román közösség számára a legfontosabb hely a főtér. Létezik egy uniós térfelújítási projekt, amit nem lehet módosítani, és vannak bizonyos építészeti szabályok, amelyek nem engedik azt, hogy több tucatnyi szobrot helyezzünk el logikátlanul egyetlen téren. A londoni Trafalgar téren sem lehet Napóleon szobrát látni, hanem csak a Nelsonét. Nem lehet összekeverni különböző történelmi korokat és teljesen különböző politikai konjunktúrákat. Tehát mivel a főtér az egyetlen olyan régi hely, amely kapcsolódik a román közösséghez, ezért ma a megcáfolhatatlan realitások miatt oda nem lehet elhelyezni Szent László szobrát. Ezért találtunk egy kompromisszumos megoldást: a központi hidat Szent Lászlóról neveztük el. Nagyváradnak van egy nyilvánvaló kötődése ehhez a magyar királyhoz, ugyanakkor kétségbevonhatatlan történelmi tény az, hogy Várad, Budapest és Székesfehérvár mellett egyike a három magyar királyi temetkezési helyeknek, és a város előnyére válhat az, hogy egy ilyen örökséggel rendelkezik. És mivel ezt a királyt annak idején a várban temették el, ezért az elkövetkező években elképzelhető egy Szent László-szobor kihelyezése oda, mert az a hely közvetlenül kapcsolódik ahhoz a királyhoz. Ezek azok a megfontolások, amelyek miatt nem lehet Szent László-szobrot a főtérre kihelyezni. Legyünk realisták: vannak dolgok, amelyeket meg lehet tenni, és vannak dolgok, amelyeket nem lehet megtenni. Semmit sem lehet tartósan megcsinálni Nagyváradon a román és a magyar közösségek egyetértése nélkül. Ez is a magyarázata annak, hogy miért javasoltam ezt a megoldást, amelyet korrektnek tartok mind a román, mind a magyar közösség számára.

– A nyolcezer aláíró úgy véli, hogy ha a főtérre kihelyezik három román történelmi személyiség szobrát, akkor elegáns gesztus lenne az önkormányzat részéről egy Szent László-szobor kihelyezése is…
– Egyelőre csak Ferdinand király szobrának kihelyezéséről van szó, mert a projekt nem engedi meg más szobrok kihelyezését is. Létezik egy mondás: tisztelj, hogy tiszteljelek. Ez az elv kell legyen az alapja a nagyváradi utcanévadásoknak is, és mi ebben a tekintetben az elmúlt években betartottuk azt, hogy minden negyedik új utcanévre a magyar közösség tesz javaslatot. És azt se képzelje, hogy ha egy projektre összegyűlt nyolc- vagy tízezer aláírás, akkor nem lehet összegyűjteni húszezer aláírást egy másik projektre. Az igaz, hogy a lakosság megkérdezése, vagy az aláírások száma egyes projektek iránti érdeklődés mutatói, de ez nem kell az egyetlen kritérium legyen egy-egy döntés meghozatalakor.

Kétnyelvű utcanévtáblák

– Említette a kétnyelvű utcanévtáblákat. Ön szerint Nagyváradon mikor valósulhat ez meg?
– Vannak elfogadott határozatok, melyek megengedik Nagyváradon a tértípusok lefordítását magyar nyelvre, de a jelenleg érvényben lévő határozat egyelőre nem engedi meg a nevek lefordítását. De ez nem egy lehetetlen dolog, nem hiszem, hogy sokakat zavarna. Viszont ez bizalom kérdése, és el kell jutni odáig, hogy egyik közösség se érezze hátrányosan megkülönböztetve magát a meghozott döntések nyomán. Másrészt hasonlítsuk össze azt, hogy milyen döntések születtek Szatmárnémetiben, Marosvásárhelyen, illetve Nagyváradon, és azt fogjuk tapasztalni, hogy sokkal több minden valósult meg Nagyváradon a helyi magyar közösség javára, annak ellenére, hogy itt kisebb a magyarság aránya, mint az említett városokban. És ezek a dolgok azért valósulhattak meg, mert a román közösség képviselőinek beleegyezésével és a két közösség normális párbeszéde alapján történtek.

Termáltó

– Ha Szentmárton Váradhoz csatlakozik, mit fog tenni a polgármesteri hivatal a termáltavak megmentéséért és az illegális termálvíz-kitermelés ellen?
– A fejlődés szabályainak egyike az, hogy értékesíteni kell mindazokat adottságokat, amelyek versenyelőnyt biztosítanak. Nagyvárad számára a termálvíz-készletek és a tavirózsás tó ilyen versenyelőnyt biztosító adottságok. Ha ezek tönkremennek, akkor már nem különbözünk másoktól. Tehát az egyik fő feladatunk az kell legyen, hogy megőrizzük mindazt, ami a versenyelőnyünket biztosítja, ezért ebben a vonatkozásban is rendet kell teremtsünk.

Rais W. István



2Hozzászólás

Herzlichen Dank für Ihren Kommentar - dieser wird nach einer Prüfung von uns freigeschaltet. Beachten Sie, dass dies gerade an Wochenenden etwas länger dauern kann. Kommentare von registrierten Usern werden sofort freigeschaltet - hier registrieren!

Még 1000 karakter

HTML version of comments