Ha én egyszer zsűritag lennék!

Nem is oly rég egészségi
állapotom arra kényszerített, hogy egy
hétig a margittai kórház
belgyógyászatán dr. G.A.
gyógykezelésében
részesüljek.


Mind ez közérdekű
szemszögből nem is olyan érdekes, de
az, amit itt megtapasztaltam a betegek
érdekében igen is lényeges.
Ugyanis G. doktor úr nem csak alapos
odaadással gyógyítja betegeit, de
ő a megtestesült, higgadt, kedves és a
jóságos doktor bácsi. Az
örökös csend, nyugalom és
kedvesség, amely jellemzi a doktorurat,
hatással van környezetére is, amint
végig vonul a betegszalonokon és kedves
szavai gyógyítóan hatnak
betegeire. Bizonyára, mint jó orvos
tudja, hogy még a tabletták is jobban
hatnak a kedves környezetben. Annál is
inkább, mivel betegeinek nagy része
idős ember, akik leginkább vágynak a
kedvességre, a szeretetre és a lelkeket
simogató szavakra. Tapasztalatom szerint itt meg
is kapják. Amilyen a főnök, olyanok a
beosztottak, tartja a közmondás. Mert a
személyzet, a nővérek kedves
csacsogásai közepette, még a
szurkálódás is könnyebben
elviselhető.

Kórház a parkban


A lábadozó betegek e kedves és
nyugodt osztályról, ki-ki a maga
módján, amint ki csoszognak a pavilonok
között nyújtózkodó
gyönyörű parkban,
életreményt sugároz a
látvány, és nyugtatóan hat,
mint őserdőben a bolyongóra, amikor
egy tisztásra ér, ahová az
életet tápláló
napsugár behatol.


Bámultam, amint ifjak, vének,
üldögéltek, virágokkal
övezett sétányokon
sétálgatva- társalogtak,
esetenként, mintha nem is kórházi
parkban lennének. Hát ezt teszi a kedves
és kellemes környezet!


Hetedik napon, doktor úr
szokásához híven, halkan,
csendben, szerényen, belépett a
kórterembe, és miközben
átnyújtotta a kiutaló lapomat azon
morfondéroztam magamba, hogy ha volna olyan
zsűri, amely kedvségért oklevelet
osztogatna, és én ennek a zsűrinek
tagja lennék biztos, hogy G. doktor úrnak
adnám ezt a diplomát.


Azonban sajnos ilyen nem létezik. Nem marad
más hátra, hogy mély tisztelettel
köszönetet mondjak, doktor úrnak
és a B. pavilon minden kedves
dolgozójának, azzal a reménnyel,
hogy kedvességüket,
gyógyírként, még
soká osztogatják a
rászorulóknak.

Budár Sándor,
Érbogyoszló