Ha eljön az Emberfia talál hitet a Földön

Ha eljön az Emberfia talál hitet a Földön
Nagyvárad- A tavaly októberben megnyitott Hit Éve ösztönzésére a Római Katolikus Püspökség előadássorozatot indított HIT-konferencia címmel papok és világiak számára egyaránt. A soron következő alkalomra szerda délután került sor, Pék Sándor Várad kerületi esperes értekezett.

 

A szerda délután zajlott harmadik alkalomkor zsúfolásig megtelt a Püspöki Palota díszterme, még Tasnádról is érkeztek érdeklődők, ahol korábban a meghívott előadó szolgált. Az egybegyűlteket Exc. Böcskei László váradi megyés püspök köszöntötte, aki felvezetőjében azt emelte ki, hogy a húsvéti öröm nem pillanatnyi vagy ideiglenes állapot kell legyen, hanem folyamatosan kibontakozó tanúságtétel, mely egy olyan új valóságba vezet bennünket, ahol minden Isten akarata szerint történik.

Értekezésében Pék Sándor Várad kerületi esperes, a Szent László templom plébánosa a hit alakulásának és megtapasztalásának szempontjából mutatta be a keresztről nevezett Szent Terézia Benedicta karmelita nővér (közismertebb nevén Szent Edith Stein) és Simone Weil életét. Kettőjük életrajzában néhány párhuzam, de sok eltérés is felfedezhető, közös jellemzőjük azonban, hogy mindketten zsidó származásúak. Gyermek, illetve fiatal korukban eltávolodtak a hittől, majd döntő szellemi ismeretekre szert téve keresztény magatartást tanúsítottak, sőt egyikőjük katolizált is. Tevékenységükből, életükből és munkásságukból azt a következtetést lehet levonni: (Lukács evangéliuma 18. fejezetének 8. versére reflektálva) amikor az Emberfia eljön, talál hitet a Földön, nem pusztán plébániákon, templomokban, rendházakban, kórházakban, idősek otthonában vagy ott, ahol szenvedők vannak, hanem az egyszerű emberek közt, olyan helyeken is, ahol nem gondolnánk. Ugyanakkor a hit- bármit is gondolunk, mondunk erről vagy értünk ezen- rajtunk múlik, és olyan hatást fejt ki, mely átalakítja, megváltoztatja az életünket.

Zsidóból katolikus

Edith Stein 1891. október 12-én született ortodox zsidó családban, az akkor Németországhoz tartozó Wroclawban, érdekes módon az engesztelés napján (Jóm Kippur), mely talán előrevetítette életének későbbi alakulását. Vallásos légkörben nevelték szülei, szombatonként rendszeresen jártak a zsinagógába. A kislány kora érettségének egyfajta megnyilvánulásaképpen szeretett a középpontban lenni és tudásra szomjazott, de ugyanakkor zárkózott és túlérzékeny is volt. Tizennégy éves korában azonban abbahagyta a zsidó vallás gyakorlását, elhatározta, hogy többé nem imádkozik. Csak az észérvekkel bizonyítható tényekre akart koncentrálni, ezért 14-21 éves kora között nem hitt a személyes Isten létezésében. A Göttingeni Egyetemen a fenomenológus Edmund Husserl és a katolizált Max Scheler tanítványa volt, utóbbi professzornak köszönhetően „indult el” benne a hit, mint kérdés. Az első világháború idején vöröskeresztes nővérként dolgozott. Számára meghatározó hithelyzetbe 1917-ben került, amikor rendeznie kellett a fronton elesett Adolf Reinach hagyatékát, és megtapasztalta, hogy az özvegy milyen nyugodt, a fájdalmából is sugárzik a keresztény reménység, a halálon túlmutató szeretet. Edith 1918-ban lemondott asszisztensi állásáról és hazaköltözött. Keresztény műveket olvasott, áttérésében pedig döntő szerepet játszott, hogy egy házaspártól megkapta Avilai Szent Teréz önéletrajzát. 1922. január 1-jén keresztelték meg, majd a speyeri dominikánus leányiskolában tanított. Közben előadásokat tartott szerte Németországban, Máriáról és Krisztusról. 1932-ben azonban az antiszemita törvények miatt elveszítette katedráját. 1933. október 15-én felvételt nyert a karmelita rendbe. A kolostorban azonban csak 1938-ig tudott maradni, a kristályéjszaka után Hollandiába menekült. Itt sem volt azonban biztonságban: a püspöki konferencia 1942. július 20-án nyilvánosan elítélte a náci fajelméletet, válaszként pedig Hitler elrendelte Hollandiában is az áttért zsidók letartóztatását. Edithet és nővérét az auschwitzi koncentrációs táborba szállították, ahol 1942. augusztus 9-én haltak meg. Edith Steint 1987. május 1-jén Kölnben avatták boldoggá, 1998. október 11-én pedig II. János Pál pápa szentté avatta.

Nem keresztelkedett meg

Simone Weil életéről keveset lehet tudni. 1909. február 3-án született Párizsban, szabadelvű, vallástalan nevelésben részesült. Fürge, törékeny, érzékeny, kissé vadóc, fiúsan viselkedő kislány volt. Öt évesen egy hadifoglyot látva döbbent rá a szenvedés kíméletlenségére, 14 évesen pedig mély csalódás érte, ami ráeszmélt önmaga szellemi kisebbrendűségére a bátyjához képest. Ezután soha többet nem törődött külsejével, csak a szellemi értékek iránt érdeklődött. 1931-ben Puy-ban vállalt tanári állást, és egyre inkább közeledett a szegényekhez, az elnyomottakhoz és a kiszolgáltatottakhoz. Egy tüntetés miatt kitették az iskolából, ezért egy ideig a Renault gyárban dolgozott marósként. 1935-ben a spanyol polgárháborúban harcolt, de ennek brutalitása kiábrándította őt. Visszatért Franciaországba, ahol 1937-1940 között oktatott.

A német megszállás miatt előbb Marseille-be, 1942-ben az Egyesült Államokba, végül Angliába ment Simone Weil. 1943-ban halt meg tuberkulózisban. Bár hivatalosan nem keresztelkedett meg, három misztikus élményről számolt be az élete során, melyek a katolicizmushoz vonzották őt, ezek helyszínei egy nyomorúságos kis portugál falu, egy bencés kolostor, valamint Assisi voltak.

Ciucur Losonczi Antonius

Címkék: ,