Gyimesi vendégek Élesden

Gyimesi vendégek Élesden
Bihar megye – A napokban a gyimesközéploki Timár Viktor primás, a népművészet mestere és felesége Julika asszony tartott előadást Élesden, a Református Kultúrotthonban.

A zsúfolásig megtelt kultúrotthonban a szegedi Nagy Albert,  Harangozó Gyula-dijas koreográfus köszöntötte a vendégeket. Örömmel nyugtázta, hogy Timár Viktor és felesége eleget tettek a meghivásnak és eljöttek a Rezeda tánccsoport otthonába, akik gyimesi tánclépéseket tanulnak. Még nemrég, ha népviseletbe öltözött széki, vagy csángó asszonyt láttak Budapesten, az anyaországban élők azt mondták, nézzétek ezek románok, mesélte Berci bácsi, majd igy folytatta- Fogalmuk sem volt arról, hogy bizony színtiszta magyarok sétáltak mellettük az utcán. Ezért fontos megismerni hagyományainkat, népviseleteinket, táncainkat.

A vendégek közül, akik eredeti gyimesi viseletben jelentek meg a rendezvényen, először Timár Viktor szólt a megjelentekhez. Egy hagyományt folytatok, hiszen édasapám hegedült, furulyált és gordonon játszott, édesanyám pedig nagyon szépen énekelt, mondta bevezetőjében. Megtudtuk, hogy Gyimesben az emberek már kora tavasszal felmennek az állatokkal a hegyre és késő őszig ott vannak. Ott készül a sajt, az orda, a vaj, mert nálunk e mellett, egy kevés gazdálkodásból és fakitermelésből él a nép, mondta. A primás hat-hét éves korában nagyapjával a juhokra vigyázva kezdett el furulyázni. Igy indult az egész. Később édesapám hegedűt vett, de kikötötte azt, hogy nehogy hozzányúljunk, mert egy tehén árát adta érte, emlékezett vissza Timár Viktor. Persze, hogy amikor nem voltak otthon, elkezdtem tanulgatni rajta és mire egyszer rajtakaptak, már jó néhány éneket eltudtam játszani. Nálunk harmincöt féle tánc van a gyimesen, mondja a primás, pityókalopó kalákától egészen a fonó kalákáig. A régi lakodalmak úgy voltak, hogy a zenészek elmentek zenélni vasárnap tizenegy órára a lányos házhoz, mert ott volt az ajándékszedő tánc, oda az ajándékokat vitte a násznép, a vőlegénynél pedig ott voltak a lakodalmasok, ott meg a pénzt szedték. A mulatozás igazán másnap reggel indult be és eltartott késő délutánig. A zenekar-amelyet általában a férj és a feleség alkotott-egy hegedűsből és egy gordonosból állt és csak gyimesi zenét játszott. A forradalom után, a divat hatására  harmonikával, szaxofonnal, dobbal is kibővültek a zenekarok. Timár Viktor, feleségével Juliska nénivel  is egy lakodalmas mennyasszony tánc alkalmával ismerkedett meg negyvenhét évvel ezelőtt. Mára már unokáik is vannak, akik zenélnek, táncolnak. A hegedűt azonban még senki sem örökölte, de még reménykedek, mondja a primás. A vendégek gyimesi táncokat adtak elő, Julika asszony énekelt, Timár Viktor pedig furulyával és hegedűvel kisérte. Fontos, hogy az adatközlőktől tanuljunk és tőlük kérjünk véleményt is, vallja Berci bácsi, miután egy helyi táncospár gyimesi tácokat adott elő, hiszen a cigánytáncot is meglehet tanulni, de az olyan sosem lesz mint ahogyan azt a cigányok csinálják. Fontos az is, hogy míg a mai néptáncosok több táncot is ismernek ,addig a Timár Viktor vagy a Karsai Zsiga csak a saját falujának a táncát ismerik, de azt nagyon jól és emiatt nincs mivel összekeverniük a lépéseket. A mai fiataloknak is azt kéne megtanulniuk Timár Viktortól, hogy ha valamit gyakorolunk, azt mindig nagy-nagy alázattal, kitartással, szorgalommal és szerettel kell végezni, mert még igy sem biztos, hogy sikerül megtanulni az anyagot olyan szinten, hogy az adatközlő ne mondhassa azt, hogy megszégyenitették falujának hagyományos táncait. Ha valaki igazán szeret valamit  csinálni, az nem fáradság. Ilyenkor a zenész, a táncos számára nincs külvilág, csak az van amit csinál.

Az esemény végén vendégek és vendéglátók közösen énekeltek el egy gyimesi dalt.