Gyermekként is filmes akart lenni

Gyermekként is filmes akart lenni
A Nyári Színházi Esték keretében a napokban a várbeli színpadon lépett fel Kern András Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész, aki másnap exkluzív interjút adott az Erdély Online-nak.


– Most először járt Nagyváradon?

– Sosem voltam még itt eddig, illetve csak átutaztunk Nagyváradon Kolozsvár felé. Most ért tehát engem az első benyomás, ami persze, hogy jó. Ady városában lenni szerintem mindenkinek érdekes, aki még nem járt itt. Szép, kedves, barátságos helynek tűnik. A várbeli nyári színházban rendkívül jó volt a közönség, úgyhogy valószínűleg csak jó hely lehet ez. (Nevet). Máshova, például a kőszínház épületébe még nem sikerült bejutnunk, mert most ébredtünk fel, két perccel ezelőtt. Tényleg.

– Javaslom, hogy akkor ugorjunk most egy nagyot az időben…
– Ugorjunk!

– Kevésbé ismert, de nem az 1962-es Ki Mit Tud?-on szerepelt először a képernyőn, hanem korábban gyermekként játszott a Kaland az állatkertben című filmben. Ez hatással volt Önre abból szempontból, hogy színész legyen?

– Igen, akkor nagyjából tíz éves lehettem. És hogy hatott-e rám abból a szempontból, hogy később színész lettem? Nem. Abból a szempontból volt rám hatással, hogy filmes legyek. Mindig filmrendező akartam lenni. Színész akkor lettem, amikor a a Színművészeti Főiskolára kerültem, mert nem indult éppen rendezői szak, és gondoltam színésznek jelentkezem, hátha felvesznek. Aztán ott valahogy beleszerettem a szakmába, és színész maradtam.

– De azért rendezett filmeket is…
– Igen.

– Miért jobb rendezőnek lenni, mint színésznek?

– Egyáltalán nem biztos, hogy jobb vagy rosszabb. Engem egyszerűen a filmrendezés érdekelt gyermekkoromtól kezdve. Hogy milyen egy filmet megcsinálni, mert láttam filmrendezőket munka közben, és egyszerűen ez a munka jobban érdekelt. Álladóan moziba jártunk, ezért a filmek érdekeltek, meg hogy azok hogyan készülnek. Hogy miért történt ez így, arra nem tudok magyarázatot adni.

-Valószínűleg maga is gyermekkorában szeretett volna valaki lenni.

– Igen, körülbelül három éves koromban trolibuszsofőr, de aztán letettem ezen szándékomról, elmúlt.
– Na látja, minden gyermeknek van valamilyen álma, ami aztán elmúlik. Vagy nem, mint például az én esetemben. Tíz éves koromtól kezdve filmes szerettem volna lenni, és kitartottam emellett. Igaz, én akkor már nagyobb, tíz éves voltam, nem három.

– A kellékesben vérbeli stand up-osként nemcsak humoros, hanem a közönségnek is beszól néha. Voltak valaha ilyen törekvései?

– Nem voltak stand up-os ambícióim soha. Nem tudom miért nem, még nem gondolkoztam el ezen.

Politika

– Mennyire szereti a politikát? A Heti Hetesben elég sok szó esik a politikáról…

– Átlagosan, vagy még annál is kevésbé szeretem. A Heti Hetest különben sem tartom egy politikai műsornak, nem is tartom jónak, hogy annyira politizál. Egy humoros műsor, mely kommentálja a híreket. Elég kevés politikai hírre volna szükség, mert nagyon át van politizálva az életünk, nem kellene szerintem.

– Sikeres színművész és rendező. Nem gondolkozott-e el azon, hogy tanítsa is e két hivatást?

– Nem gondoltam még rá. És ha most azt fogja kérdezni, hogy miért nem, hát lustaságból. Mert ez óriási munkát igényelne, legalábbis a színészet tanítása. Tulajdonképpen minden délutánját elveszi az embertől, és én délután lógni szerettek. Vagy filmezni. Régen rádiózni és szinkronizálni szerettem, de mindezek most már kimentek a divatból. Meg mostanában engem amúgy se hívnak szinkronizálni, vannak ilyen korszakok.

– Ezt azt jelenti, hogy jobb volt a közérzete a 20. században, mint a 21.-ben?

– Kifejezetten jobban szerettem élni a 20. század második felében, mert akkor fiatalabb voltam, és azt figyeltem meg, hogy jobb fiatalnak lenni, mint öregnek. (Nevet).

– A kellékesben az egyik jelentben III. Richárdot, illetve az ezen szerepet játszó színészt utánozza a főhős. Tudvalevő, hogy Önnek az egyik emlékezetes színpadi alakítása ezen karakterhez fűződik. Kifejezetten Önre lett tehát írva ez a jelenet?

– Nem tudom, már elég rég óta játsszuk. Nem emlékszem, hogy az eredeti darabban benne volt-e, vagy mi írtuk bele. Egy biztos: nem az én karakteremre volt szabva tehát ez a jelenet, csupán arról van szó, hogy a kellékes gyakorolja a hajlongásokat…

Ciucur Losonczi Antonius



0Hozzászólás

Herzlichen Dank für Ihren Kommentar - dieser wird nach einer Prüfung von uns freigeschaltet. Beachten Sie, dass dies gerade an Wochenenden etwas länger dauern kann. Kommentare von registrierten Usern werden sofort freigeschaltet - hier registrieren!

Még 1000 karakter