Gyerekkézilabdázók zsivajától volt hangos a sportcsarnok

Akt.:
Gyerekkézilabdázók zsivajától volt hangos a sportcsarnok
Három megyéből mintegy százötven gyerek gyűlt össze szombaton Érmihályfalván, hogy részt vegyen az U 8 és U 9-es lánycsapatoknak megtartott szivacskézilabda tornán. Két pályán szerepeltek a 3 + 1 fős csapatok, korlátlan cserelehetőséggel.

“A barátság, a tisztelet, / A bátorság, az akarat, / A sportszerűség, a mosoly az arcokon, / Ezek itt a varázsszavak.” Ezek a sorok a Szatmár – Ferencváros női kézilabda utánpótlás projekt indulójának szövegéből valók, s ennek jegyében rendeztek szombaton Érmihályfalván szivacskézilabda tornát U 8 és U 9 korosztályos csapatoknak, Az Értől az óceánig mottóval. A Praszler stadion területén lévő sportcsarnok körül már kora reggel nagy volt a nyüzsgés, a parkolót Bihar, Szatmár és Szilágy megyei rendszámú autók töltötték meg. A teremben pedig ehhez mérten nagy volt a gyerekzsivaj, az előre tervezettek közül csak Börvelyből és Avasújvárosból nem érkeztek meg a csapatok. Akik ellenben megjöttek, azok átöltözés után már hozzá is láttak a bemelegítéshez. A megnyitóhoz felsorakozottakat, mintegy 150 gyereket és kísérőiket, elsőként Kiss Zoltán Sándor, a Szatmár Sportjáért és Kultúrájáért Egyesület elnöke köszöntötte, akiről első pillanatban lerítt, hogy szívügye ez a projekt, melynek vezetője. Elcsuklik az ember hangja, amikor erre a sok gyönyörű gyerekre néz, mondta, majd meg is fogalmazta a torna célját: a gyerekek mozogjanak, kacagjanak, élvezzék a játékot és jól szórakozzanak. A szülőkhöz fordulva így folytatta: mindenkinek szurkoljanak és szeressék a gyerekeket, majd megköszönte a Magyar Kézilabda Szövetség és a házigazda város támogatását. Nyakó József polgármester hasonlót kívánt: szeressétek és tiszteljétek egymást, a felnőttek felé pedig azzal folytatta, hogy ez a torna is egyfajta értékformálás, értékteremtés.

Tehetségek

Ezek után kezdődtek meg a tízperces meccsek a küzdőtéren keresztben kialakított 2 pályán, melyeken 3 +1 fős csapatok szerepeltek korlátlan cserelehetőséggel. A találkozók természetesen a nagyoknál is megszokott “pacsizásokkal” kezdődtek és végződtek, közben szó szerint számolatlanul estek a gólok, hiszen az eredményeket nem tartották nyilván, ellenben minden szép megmozdulásnak kijárt a taps. Azt is láttuk, nem hiába beszélünk szivacskézilabdáról, hiszen a könnyű, puha, mégis jól irányítható játékszer semmilyen sérülést vagy fájdalmat nem okozhat, tehát nem hagy kellemetlen emléket a gyereksportolókban. Megfigyelhettük, hogy szinte minden csapatban volt néhány gyerek, aki jobban kezelte a labdát, jobban dobott kapura vagy éppen védett, velük bizonyára gazdagodni fognak később a korosztályos, majd a felnőtt csapatok. Délben ebéd várta az ifjú sportolókat, a torna pedig délután 15 óra körül ért véget a csapatonkénti kupák és oklevelek, illetve a minden csapattagnak kijáró érmek átadásával. Taps köszöntötte a polgármester bejelentését, amikor megígérte, hogy a következő tornán a helyiek két csapata is már a lelkesedésükhöz méltó szerelésben állhat ki. Zárásként pedig Kiss Zoltán Sándor “karvezetésével” a csapatok elénekelték a már említett projekt-indulót: “Itt a pálya mindenkié, / Ahol nincsenek határok, / Csapatot építünk együtt, / Egy egészséges családot.” A határ innenső oldalán ez volt a harmadik hasonló torna, melyet a mostani házigazdák jövőre is szeretnének megtartani.

3 megye, 14 csapat

Az Értől az óceánig elnevezésű torna egyrészt tisztelgés a 100 éve elhunyt Ady Endre előtt, másrészt utal a házigazdák “érmellékiségére”, és arra, hogy a tehetségek a sportág csúcsára is eljuthatnak. A tornán U 8 és U 9 korosztályos csapatok vettek részt, 3 megye 12 helységéből 14 csapat érkezett: Börvely, Kálmánd, Mezőfény, Nagykároly (2 csapat), Szatmárnémeti, Avasújváros, Sárközújlak (Szatmár megye), Szilágynagyfalu, Szilágyperecseny, Kémer, Varsolc, Kraszna (Szilágy megye), Érmihályfalva (2 csapat), Szalacs (Bihar megye).

Rencz Csaba