Gyenes Mani hazaérkezett

Gyenes Mani (39–es versenyszámmal) és Marcel Butuza (71–es versenyszám)
Gyenes Mani (39–es versenyszámmal) és Marcel Butuza (71–es versenyszám)
A legjobb romániai Dakar–szereplő, Gyenes „Mani” Emanuel csütörtök késő délután érkezett haza, Szatmárnémetibe. Telefonon hívtuk fel, és mondta el olvasóinak, hogy milyen volt a világ legnehezebb tereprali–versenyének idei, dél–amerikai kiírása.

 

Csütörtök délután már haza érkezett Szatmárnémetibe a Dakar–rali sorozatának legjobb romániai motorosa, Gyenes „Mani” Emanuel. A Vectra Racing Team csapat tagjaként már szerdán este megérkeztek Peruból Romániába (a Párizs – Bukarest Air France–járattal), viszont a március elején 28. születésnapját ünneplő Mani nem sokat időzött a fővárosba, tegnap ugyanis elindult haza, késő délután pedig már családjával és közeli barátaival ünnepelte az eddigi legjobb Dakar–eredményét.

Mint ismeretes, Mani a motorosok összetett táblázatában a 17. helyen zárt, egy pozícióval javítva a korábbi legjobb eredményét. Románia legjobb motorosa viszont nem leplezte csalódottságát, ugyanis úgy érzi, talán az első tizenötbe is bekerülhetett volna. „Sokkal nehezebb volt az idei Dakar, mint a tavalyi kiírás. Ebből a szempontból igazuk volt a szervezőknek. Ráadásul az első napokban még barátkoztam az új, 450 köbcentis KTM–mel, nem is ment olyan jól, mint ahogy azt szerettem volna, így elég sokat vesztettem az első 2–3 napban, amíg megtaláltuk a megfelelő beállításokat. Nyilván örülök, hogy sikerült javítani a tavalyi eredményen, a 17. hely is jó, viszont jobb lett volna az első tizenötbe zárni. Közel voltam ehhez az eredményhez, sajnos ez most nem jött össze” – mondta lapunknak Mani. A többszörös román enduro– és endurokrossz–bajnok elsimeri, bár súlyban könnyebb volt az idei versenygépe a tavalyi 690 köbcentis KTM–hez képest, mégis érződött a két motorkerékpár közötti erőkülönbség.

 

Peruban nehéz volt

Mani szerint a tizenegyedik versenynap volt a legnehezebb. „Az argentinai Fiambalában is nehéz volt, de erre fel voltam készülve, tavalyi is versenyeztünk már itt. Viszont a tizenegyedik napon, Arica és Arequipa között még nehezebb volt. Ez volt az első perui szakasz, senki sem tudta, hogy mi vár ránk. De az utolsó napon, amikor befejeztük az utolsó, 29 kilométeres speciálist, nagyon jó érzés töltött el, hogy végig vittem az idei Dakart is. Nehéz azt szavakban elmondani, hogy mit éreztem, amikor célba értem. Fantasztikus érzés volt, az biztos” – mondta a szatmári pilóta.

A Dakar mezőnyét egyébként több tízezren várták Limában, a városba vezető utak mentén állva éljenezték a peruiak a versenyzőket. A főváros központjában felállított dobogóra hajtott fel az összes versenyző, akik célba értek a több mint 9000 km teljesítése után. Marcel Butuza, a Vectra Racing Team csapatfőnöke eddigi legjobb Dakar–eredményért érte el, a 44. pozícióban zárt, és második lett a Maraton kategóriában. Mani a 17. helyezésnek járó emlékérmét vehette át Limában, őt idén az Elite kategóriában sorolta a szervező Amaury Sport Organisation (ASO), mivel a tavalyi kiírásban megnyerte a Maraton kategóriát, illetve az első húsz között zárt.

 

Szokatlan rossz idő

Szerda este népes sereg várta a Vectra Racing Team–et a bukaresti Otopeni repülőtéren, újságírók, barátok köszöntötték a Dakar–hősöket. A szatmári legény másnap már hazafele tartott, amikor sikerült telefonon felhívni. „Az igazság az, hogy a repülőn arra gondoltam, hogy jó lenne már egyet motorozni az itthoni 330–assal. De amint leszálltam a gépről, és láttam, hogy milyen rossz idő van Bukarestben, azonnal elment tőle a kedvem. Megszoktam az ottani 40 fokos meleget. Elvileg most sok pihenés következik, de nem tudom, hogy lesz–e rá időm. A következő napokba szatmári barátaimmal is szeretnék találkozni, velük szeretnék tölteni egy kis időt. Másrészt, nem tudom, hány szabadnapot kapok még a munkahelyről. Február elején viszont minden képen kézbe veszem a motoromat, és ismét nekivágok a terepnek” – mondta Mani.