Gyászol a Szigligeti Színház

Gyászol a Szigligeti Színház
Újra gyászlobogó leng a Szigligeti Színház művészbejárója fölött. Az erdélyi magyar színjátszás kimagasló egyéniségének elhunytát hirdeti.

Csíky Ibolya színművésznő e világból való eltávozása borított ismét gyászba bennünket, kollégákat, s velünk együtt a színházszerető kedves váradi közönséget. Április 9-én lett volna 72 éves. Nagy fájdalmunkra nem érte meg. A Mindenek Rendezője elszólította rajongásig imádott kedves családja és alázattal szolgált színháza, közönsége köréből.

Életpálya

1969-ben került Nagyváradra, s azóta élete utolsó pillanatáig jelen volt városunk színházi életében. Kolozsváron született szegény munkáscsaládban. Édesanyja egyedül nevelte és taníttatta. A híres Stúdió Színházban ismerkedett meg a színjátszással, mely rabul ejtette. Innen került a marosvásárhelyi főiskolára, majd Nagyváradra. Rövidesen a rendezők, a kollégák és a közönség kedvence lett. Istenáldotta tehetsége, különös szépsége, megjelenése, bársonyos lírai hangja, nőiessége rabul ejtette nemcsak Nagyvárad, de egész Erdély színházszerető közönségét. A televízió révén, amelyben sokat énekelt, oda is eljutott, ahová a színháznak nem sikerült. Országos hírnévre tett szert. Híre nemsokára az anyaországba is eljutott. Tehetsége mellett lenyűgöző egyénisége révén tisztelettel és szeretettel vették körül rajongói, szerettei, kollégái. Színházunknak csak dicsőséget szerzett. A kolozsvári lány rövid időn belül nagyváradivá vált. Jól érezte itt magát, különösen miután családot alapított, s két reményteli gyermekkel ajándékozta meg egyre zsugorodó magyarságunkat.

Több mint 100 szerep

Színpadon szinte mindent eljátszott a magyar és világirodalom drámai és vígjátéki szerepei közül, amit színházunk bemutatott. 48 éves váradi pályája során több mint 100 szerepet játszott. O’Neill Boldogtalan holdjának Josie szerepében debütált, és jöttek a szerepek egymás után, drámaiak és vígjátékiak, zenések egyaránt. Felsorolni lehetetlen, csak kiemelni lehet a legjelentősebbeket, mint Julikát a Liliomból, Zoét Az elveszett levélből, Ledért a Csongor és Tündéből, Ági a Mi férfiakból, Maricica Tunsu a Miniszter a barátomból, Charlotte Az ifjú W újabb szenvedéseiből, Beatrice a Pillantás a hídról-ból, Polly a Koldusoperából, Bese Anna a Budai Nagy Antalból, Benkéné a Miniszterelnökből, Stuart Mária A korona aranyból van című darabból, Rozika az Úri muriból, Sostrata a Mandragórából, Éva a Káin és Ábelből, W a Deficitből, Chandebisené a Bolha a fülbenből, Margit a Szűz és a gödölyében, Emma a Vidám siratóban, Stéphanie a Kaktusz virágában, Viktória az Imádok férjhez menniben, Martha a Nem félünk a farkastólban, Mamóka a Padlásban, Tarcali Darázs Katalin a Tokaji aszúban, Margit királyné a Haldoklik a királyban, Agata a Bűntény a Kecske szigeteken című színműben, Török Róza a Róza néniben, Helen Damson A szörny ajándékában, Golde a Hegedűs a háztetőnben, Mrs Cambell a Kedves hazugban, Pepi néni a Nem élhetek muzsikaszó nélkül címűben, Orbánné a Macsakjátékban, Aranka a Hippolyt a lakájban, és legutóbb a Máli néniben. Nem feledkezhetünk meg a szerepek szerepéről sem: Éváról Az ember tragédiájában, amit kedvenc rendezőjétől, Szabó Józseftől kapott, s ami színészi pályájának egyik csúcsa volt.

Elismerés és szeretet

Most már csak az emlékkel maradunk. Csíky Ibolya nem boldogít minket többé brilliáns tehetségével. Művészi nagyságáról kitüntetései tanúskodnak. Elsőként kapta meg Erdélyben a Szentgyörgyi István-díjat, az EMKE kimagasló díját, a Poór Lili-díjat, a magyar állam pedig a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjével tisztelte meg a nagyváradi magyar színjátszás 200 éves évfordulója alkalmával.

Számára a legnagyobb díj a közönség szeretete és ragaszkodása volt, amely végigkísérte tüneményes pályáját. Vigasztaljon bennünket, hogy szinte élete végéig köztünk lehetett, elárasztva bennünket anyai szeretetének melegével. Mindnyájan, akik ismertük, akik megperzselődtünk tehetségének kisugárzó lángjában, kedves egyéniségét örökre a szívünk mélyébe zárjuk. Élete, művészete, a színpad és közönség iránti ragaszkodása, szeretete, tisztelete példaként lebeghet előttünk, míg szolgáljuk Thália porlepte, megszaggatott, de mindig újrafoltozott, újramosott aranyköpönyegének varázserejét, isteni géniuszát. A boldog feltámadás reményében kívánunk örök nyugodalmat, drága Ibike!

A Szigligeti Színház egész közössége nevében
Hajdu Géza



0Hozzászólás

Herzlichen Dank für Ihren Kommentar - dieser wird nach einer Prüfung von uns freigeschaltet. Beachten Sie, dass dies gerade an Wochenenden etwas länger dauern kann. Kommentare von registrierten Usern werden sofort freigeschaltet - hier registrieren!

Még 1000 karakter