Gyászhírek, 2018. június 8.

Gyászhírek, 2018. június 8.
Annyira akartam élni, betegséget legyőzni./ Búcsúztam volna tőletek,/ De erőm nem engedett./ Így búcsú nélkül szívetekben tovább élhetek. Fájó szívvel búcsúzunk nagybátyánktól, KACSÓ SÁNDORtól. Feledhetetlen emléke örökké a szívünkben él tovább! Búcsúznak tőled unokahúgaid Erzsike, Mónika, Erika, Anikó és unokaöcséd Géza.


Búcsúztam volna tőletek, de erőm nem engedte, csak szívem súgta: Isten veletek. Fájó szívvel búcsúzunk szeretett keresztapámtól, KACSÓ SÁNDORtól. Emlékét, jóságát, szeretetét szívünkben örökre megőrizzük. Kereszlánya Mónika és családja.

*

Hála és köszönet az Agnulli Dei Idősek Otthonának a gondozásért és odaadó ápolásért amiben szerettünket, PUPP IBOLYÁT részesítették. A Tóth család.

*

Szomorú szívvel búcsúzunk a szeretett testvértől és keresztanyától, KIRÁLY ÉVA ILONÁTÓL (Bors). Emléke legyen áldott, pihenése csendes! Testvére Magda, keresztlánya Judit és Ádám.

*

Őszinte részvétünket fejezzük ki DEBRENTI EDITNEK és családjának a szeretett édesanya elvesztése miatt érzett fájdalmukban. A Csillagfény Kórus karnagya és tagjai.

*

Fájó szívvel búcsúzunk a szerető édesanyától, nagymamától, dédnagymamától, KIRÁLY ÉVA ILONÁTÓL (élt 74 évet). Nem vársz már minket ragyogó szemekkel, nem örülsz már nekünk szerető szíveddel. Múlhatnak a napok, telhetnek az évek, megmarad szívünkben fájó emléked. Nyugodj békében! Temetése 2018. június 8-án, pénteken 15 órától lesz Borson. Búcsúzik tőle: fia Gyula és menye Marika, unokái Imola és Kincső, István és Levente, dédunokája Zsófika.

*

Megemlékezünk PATAKI JANCSIKÁRA halálának 16. évfordulóján. Kocsis József és családja.

*

Soha el nem múló szeretettel emlékezünk a szeretett testvérre, sógorra, nagybácsira, ID. GYARMATI MIHÁLYRA halálának 20. évfordulóján. Míg éltél, nagyon szerettünk, míg élünk, el nem feledünk. Nyugodjál békében, áldott legyen emléked! Szerető testvéreid: Gizi, Inci és családja.
*

Fájó szívvel emlékezem drága feleségemre, LÉVAI ERZSÉBETRE (szül. LOVAS) halálának 13. évfordulóján. Örök álmod őrizze béke és nyugalom! Emlékező szentmise 9-én 18 órakor a Barátok-templomában. Férje Ferenc.

*

Szívemben örökké tartó fájdalommal emlékezem a 16 éve elhunyt édesanyámra, DOBROSI ROZÁLIÁRA és a 8 éve elhunyt egyetlen gyermekemre, HASZNOSI JÓZSEFRE. Emlékük legyen áldott, pihenésük csendes! Az örökké bánatos gyermek, valamint édesanya Éva.

*

Fájó szívvel, kegyelettel emlékezünk a szerető férjre, édesapára, apósra, nagyapára, ID. GYARMATI MIHÁLYRA (Biharpüspöki) halálának 20. évfordulóján. „Múlik az idő, de a fájdalom marad, betöltetlen az űr, amely a szívünkben maradt. Tudjuk, hogy nem jössz, de olyan jó várni, hazudni a szívnek, hogy ne tudjon fájni.” Emlékét őrizzük. Bánatos felesége Erzsike, fiai Misi és Zsolt, menye Mónika, kisunokája Balázs.

*

Fájó szívvel emlékeztünk június 7-én, halálának 8. évfordulóján TÓTH BÉLÁRA (Bihar). „Az élet elmúlik, de az emlékek élnek, s míg élünk, őrizzük őket!” Szerető felesége Ibi, imádott lánya Enikő, testvére Kati és családja.

*

Őszinte részvétünket fejezzük ki és együtt érzünk DEBRENTI EDITTEL és családjával édesanyja elvesztése miatt érzett fájdalmában. Debrenti Sándor és családja.

*

Fájó szívvel emlékezünk a szerető férjre, édesapára, apósra, KOVÁCS ISTVÁNRA (szül. Érkörtvélyes). Hosszú az út, mely sírodhoz vezet, fájó szívvel mégis hozzád kimegyünk. Hiába borul rád a temető csendje, a szívünkben élni fogsz mindörökre. Nyugodjon békében! Bánatos felesége Irénke, fia Pityuka és menye Aurika.

*

Fájó szívvel emlékezünk a szeretett férjre, édesapára, apósra és nagyapára, ID. BAKK ANTALRA (borsi születésű, hegyközcsatári lakos). 6 hónapja annak a szomorú napnak, amikor türelemmel viselt súlyos szenvedés után csendesen megpihent. Elcsitult a szív, mely értünk dobogott, megpihent a kéz, mely értünk dolgozott. Hiába borul rád a temető csendje, szívünkben élni fogsz mindörökre. De az élet csendben megy tovább, emlékedet megőrizzük egy életen át. Bánatos feleséged Marika, lányod Kati, fiad Anti, vejed Gyuszi, menyed Gabriela és imádott 3 unokád Kata, Adrien és Patrik.

*

Apu hol vagy? Hol lehetsz?/ Apu mond csak egyszer, hogy szeretsz./ Hogy nem fáj már semmi,/ Hogy most már boldog lehetsz./ Elengednélek, ha tudnám hogy így van,/ de úgy hiányzol, nem ölelsz már, ott fekszel a sírban./ Apu! Te elmentél, s én itt maradtam árván,/ Ha kívánhatnék valamit, csak azt kívánnám,/ Maradj még egy kicsit velem, Édesapám/ S ne feledd, lányod örökké szeret… Szomorú egy év telt el mióta elmentél HORVÁTH ADALBERT (BÉLA). Örökké szeretünk és soha el nem feledünk. Lányod Csilla, veje Sámuel, unokád Jázminka.

*

Szomorúan emlékszünk szomszédunkra, HORVÁTH BÉLÁRA, aki 1 éve távozott közülünk. „Küzdöttél, de hiába, nem lehetett,/ Most a csönd ölel át és a szeretet./ A te szíved már nem fáj, nem vérzik,/ mert a fájdalmat csak az élők érzik./ Számunkra nem leszel soha halott./ Emléked örökké élni fog, mint a csillagok.” Rozi, gyermekei és családjuk.

*
Fájó szívvel emlékezünk életünk legszomorúbb napjára, amikor 16 évvel ezelőtt itthagyott minket IFJ. PATAKI JANCSIKA (élt 15 évet). Június 10-én, vasárnap délben, az ő emlékére szólal meg a borsi református templom harangja. „Az élet csendben megy tovább, emléke elkísér egy életen át.” A bánatos család.

*

Soha el nem múló fájdalommal emlékezünk az 1 éve elhunyt drága feleségre, édesanyára, BIRÓ ANNA-MÁRIÁRA (élt 69 évet). „Bús a temető csendes susogása, oda megyünk hozzád, / Ez maradt már hátra. / Virágot viszünk néma sírodra, / De téged sajnos nem hozhatunk vissza. / Feledni téged nem lehet, csak megtanulni élni nélküled. / Megáll a szív, mely élni vágyott, / Pihen két kezed, mely dolgozni imádott. / Két kezed munkáját mindenütt látjuk, / Emléked míg élünk, szívünkbe zárjuk. / Hogy egy drága feleség, édesanya, milyen drága kincs, / Csak az tudja, akinek már nincs. / Könnyes az út, mely sírodhoz vezet, / Isten áldja meg emlékedet.” Megemlékezés június 10-én 10,30 órakor a gyantai református templomban. Fájó szívvel, könnyes szemmel emlékezik bánatos családja.

*

Ahogy telnek a napok, múlnak az esték,/ Úgy fáj egyre jobban, hogy minden csak emlék. Szomorú szívvel emlékezünk a férjre, apára, apósra, nagyapára, HORVÁTH BÉLÁRA, aki 1 éve hagyott itt bennünket 66 évesen. Itt állunk sírodnál némán és csendesen. Nagyon nehéz nélküled élni, az együtt töltött éveket nem lehet feledni. Szívünkben helyedet nem pótolja semmi. Míg e földön élünk, nem fogunk feledni. Erős voltál ,nem panaszkodtál, némán tűrted a fájdalmak fájdalmát. Két kezed munkáját mindenütt látjuk, emlékét míg élünk, szívünkbe zárjuk. Hogy egy férj, apa, milyen nagy kincs, csak az tudja igazán akinek már nincs. Egy a reményünk mely éltet és vezet, hogy egyszer még találkozunk veled. Soha nem feledünk. Szívünkben mély fájdalommal emlékezünk rád. Feleséged Karolina, három fiad Tibi, Bobi, Robi, lányod Csilla, menyei Vera, Krisztina, Ilonka, vejed Sanyi.
*

„Tudom, hogy Megváltom él, mondja Jób, és a végső napon feltámadok.” IAS FLOARE, MARTA TIBERIU PETRU, ONITA MARIA. Őszinte részvétünk a gyászoló családoknak, Mavrodoglu Ildikó „Az Út Végén” (La Capătul Drumului) Kft. Nonstop Temetkezési Vállalat.