Gyászhírek, 2018. július 27.

Gyászhírek, 2018. július 27.
© Candle, candle light illustration
Nyolc éve annak a felejthetetlen napnak, amikor szerettünk, ÓNODI SÁNDOR (a Lemnul Szövetkezet volt karbantartó mestere) fájdalmas betegségben elhunyt. Pihenése legyen békés, csendes! Emlékét megőrizzük. Felesége, lányai, vejei, unokái, unokavejei és a kis dédunokája.

Szomorú szívvel emlékezünk KOMENDÁT JULIÁNNÁRA halálának első évfordulóján. Irénke és családja, Betti és családja.

*

Ma 9 éve, hogy szerettünk, LÉTAI ANGÉLA örökre megpihent. Ez a nap az emlékezés napja, Érted imádkozunk csendesen, zokogva. A halál nem jelent elmúlást és véget, Szívünkben örökké élni fog drága emléked! Bánatos szülei.

*

Soha el nem múló fájdalommal emlékezem feleségemre, LÉTAI ANGÉLA KATÓRA (Érkeserű)
halálának 9. évfordulóján. A sors kegyetlen volt veled, hirtelen kellett örökre elmenned. Álmodj csendesen a csillagok között, ahol nincs csak öröm, boldogság és szeretet. Szívemben velem vagy mindig, míg élek e földi világon. Pihenésed legyen csendes a néma hant alatt, emléked áldott mindazok szívében, akik ma érted egy imát mondanak. Örökké bánatos férje.

*

Július 29-én lenne 45 éves drága gyermekünk, FAZEKAS ZSOLT JÁNOS (élt 33 évet). Sajnos már több mint 11 éve a mennyek országában van drága barátnőjével, DOMJÁN TÍMEA CSILLÁVAL (élt 22 évet) együtt. A nap minden órájában emlékezünk reátok, nagyon hiányoztok! Legyen áldott emléketek! A bánatos család.

*

Őszinte részvétünket és együttérzésünket fejezzük ki DEME SZABÓ CSILLA kolléganőnknek édesanyja elvesztése miatt érzett fájdalmában. Vigasztalódást kívánva Margit és Irma.

*

Szeretettel emlékezünk a drága férjre, édesapára és nagyapára, KRIZSÁN ANDRÁSRA, akinek jóságos szíve 1 éve megszűnt dobogni. Emlékét örökké őrzi felesége, lánya, veje és unokái.

*

„Ha egy könnycsepp gördül végig az arcunkon, az azért van, mert szerettünk és hiányzol nagyon. Bennünk él egy arc, s egy végtelen szeretet, amit tőlünk soha, senki el nem vehet.” Soha el nem múló fájdalommal emlékezünk a legdrágább édesanyára, anyósra, nagymamára, MÁTHÉ JUDITRA (nyugalmazott kántor), aki már 3 éve pihen a várasfenesi temetőben. Áldott emléke szívünkben él. Bánatos családja.

*

Fájó szívvel emlékezem drága gyermekemre, TAMÁS ANTAL ZOLTÁNRA (ÖCSI) halálának 5. évfordulóján. Néha tudni kell könnyek között élni, Azt ami fáj, jó lenne feledni. Senkihez nem szólni, csak csendben szenvedni. Nincs az a nap, hogy ne jussál eszünkbe, Olyankor mindig könny szökik szemünkbe. Örök a perc, de az élet nem az. Minden éjszaka és hajnal véget ér, De míg szívünk dobban, te örökké benne élsz. Nehéz a kő, de nehezebb a bánat, Mely szívére borult az egész családnak. Örökké bánatos édesanyád, testvéred és családod.

*

Telnek a napok, a hónapok, évek, Az emlékek mind jobban visszaköszönnek. A fájdalom nem csitul, nehéz így élni, A holnaptól se lehet semmi jót remélni. De bármerre vagy a csoda nekem te maradsz. Én keresni foglak, mert az idő nekem is szalad, Hogy elmondjam újra, jó volt együtt élni, Minden reggel veled ébredni. Múlhatatlan fájdalommal emlékezem imádott, felejthetetlen és pótolhatatlan feleségemre, KLAUSZ JULIANNÁRA (CSINCSI), aki már 5 éve eltávozott az élők sorából, itthagyva jóságos szeretetét és felejthetetlen mosolyát. Bánatos férje Feri.

*

Már 6 éve, hogy eltávozott közülünk a legjobb férj, édesapa, nagyapa, SZABÓ ISTVÁN. Megpihent a dolgos, jó apai szív, áldás és hála övezze a sírt. Szerető férj voltál, drága édesapa, nagyapa, bánatos családodnak most az őrangyala. Emlékét őrzi felesége Mónika, lánya Mónika, veje Laci és unokája Dani.

*

Fájó szívvel emlékezünk a drága, jó férjre, édesapára, nagytatára, TÓTH ÁRPÁDRA halálának kilencedik évfordulóján. „Ott pihensz, ahol nem fáj semmi, Nyugalmad nem zavarja senki. Ha nyugszol is a nehéz föld alatt, Nem vagy feledve, Szívünkben örökre megmaradsz.” Szerető bánatos felesége Viktória, lányai Éva és Edit, unokái.

*

Hat hónapja a szomorú napnak, hogy ÖZV. SZÉKELY ISTVÁNNÉ (szül. SZEGHALMI IRMA) csendesen megpihent. „Míg éltél, szerettünk, míg élünk, soha el nem felejtünk.” Gyászolják fiai, testvére, unokái.

*

Könnyes szemmel, szomorú szívvel emlékezünk meg elhunyt kollégáinkról az 54. érettségi találkozónk alkalmából. Tisztelettel adózunk elhunyt tanáraink emlékének ezen az évfordulón. Isten adjon nekik örök nyugodalmat, áldott, csendes pihenést. Emléküket kegyelettel megőrzik a Székelyhídi „Petőfi Sándor” Középiskola 1964-ben végzett XI. B osztály volt diákjai.

*

Július 27-én 2 éve, hogy elment tőlünk hirtelen, néhány perc alatt, Számunkra bánat és fájdalom maradt. Nem tudott elbúcsúzni, nem volt ideje, A jó Isten hívta, el kellett mennie. Soha el nem múló fájdalommal emlékezünk a szeretett feleségre, FODOR RÓZÁRA, aki 62 éves korában eltávozott az élők sorából. Bánatos férje és fiai és azok családjai.

*

Fájó szívvel emlékezünk a szerető férjre, édesapára és nagytatára, VARGA ZOLTÁNRA halálának 2. évfordulóján. Szerető családod.

*

„Hat hónapja, hogy itthagytál bennünket, de szívünkben őrzünk, mint egy drága kincset. A múltba visszanézve, valami fáj, valakit keresünk, aki nincs már. Mi, könnyes szemmel megállunk sírodnál, Te nem szólsz, de mi tudjuk, hogy hívtál. Mi szólunk, de a néma sír nem felel, de Te a szívünkben örökké létezel. Múlnak a hónapok, de a fájdalom marad, betöltetlen az űr, mely szívünkben maradt. Csillaggá változtál, barangolsz az égen, gyere felénk úgy, mint réges-régen. Tudjuk, hogy nem jössz, de olyan jó várni, hazudni a szívnek, hogy ne tudjon fájni.” Szívünkben helyedet nem pótolja semmi, míg e földön élünk, nem fogunk feledni, G. SZABÓ KÁLMÁN (Bors). Fájó szívvel emlékezünk szeretett édesapánkra, az apósra, nagytatára. Lányai Gyöngyi, Éva, vejei Zoli, Sanyi, unokái Zsanett és Arnold.

*

Őszinte részvéttel osztozunk EMŐKE és családja bánatában a szeretett FEHÉR SÁNDOR tanár elvesztésekor. Nyugodjon békében! Az osztálytársak nevében Sára és Klára.

*

Őszinte részvétünket fejezzük ki munkatársunknak, NAGY BÉLÁNAK szeretett édesanyja elvesztése miatt érzett fájdalmában. A Tomis pékség munkaközössége.

*

Fájó szívvel emlékezünk a drága férjre, édesapára, SZABÓ ENDRÉRE (Bors, élt 76 évet) halálának 8. évfordulóján. Van egy út, melynek hangját őrzi a bánat. Könnyű ide bejutni, de nincs kijárat. Csak a szél hangja töri meg a temető csendjét. Fejünkben megélénkül egy fájdalmas emlék, Te voltál az életünk, a reményünk, a biztonságunk. Amíg élünk, örökre emlegetünk. Hiányzol nagyon, soha, soha nem feledünk. Emléke legyen áldott, nyugalma csendes! Beteg felesége Juliánna, lánya Erika és unokája a messzi távolból.

*

Ma két éve annak a fájdalmas napnak, mikor elveszítettük szeretett keresztfiunkat, SZILÁGYI TIBIKÉT. Már csak egy emlék vagy, S ez oly nehéz. Hisz úgy fáj a szívünk, hogy elmentél. Elhívtak tőlünk a távoli fények, De mi még visszavárunk téged. Tudjuk, hogy nem jöhetsz, Így csak könnyezünk, Fájó szívvel mi mindig rád emlékezünk. Szeretett keresztszüleid Tünde és Imi.

*

Ma két éve annak a szomorú napnak, mikor elveszítettem szeretett unokámat, SZILÁGYI TIBIKÉT. Olyan szomorú nélküled lenni, Téged várni ki nem jön többé, Szeretni foglak mindörökké! Örökké szerető nagymamád Marosi Juliánna (Nagykágya).

*

Fájó szívvel emlékezem szeretett, drága fiamra, valamint a testvérre, unokaöccsre, nagybácsira, sógorra, NAGY LAJOSRA (Biharpüspöki), aki július 30-án lesz egy éve, hogy örökre elment Teremtőjéhez. Megpihenni tértél, fájdalmat elhagyva, melyet türelemmel viseltél magadban. Betegségben türelmes voltál, fájdalmadban is csak hallgattál. Úgy mentél el csendben és szerényen, drága, jó lelked nyugodjon békében. Míg éltél, szerettelek, míg élek, soha nem feledlek, a szívemben élsz tovább. Isten őrködjön nyugalmad és pihenésed felett! A te bánatos és szerető édesanyád és a család.

*

Szívszorító két év telt el amióta itt hagytál, drága gyermekem, SZILÁGYI TIBIKE. Meggyötört lelkem csupa könny és bánat, A virágos rét nélküled sivár és száraz. Megszakad a szívem, mert örökre elmentél, Csillagok közt a legfényesebb lettél. Angyali mosolyod nem ragyog rám többé, De te a szívemben élsz mindörökké! Hiányodat feldolgozni nem lehetett, Csak próbálkozom élni nélküled! Fájdalomtól bánatos anyukád.

*

Két éve már, hogy minket örökre itthagytál, drága emlékeddel örökre szívünkben maradtál. Bármilyen csodás is a világi élet, pótolni nem tudna soha, senki téged, SZILÁGYI TIBOR. Soha nem feledünk, mindig velünk maradsz, halálod míg élünk, fájó emlék marad. Szeretteid, Tünde, Jancsi és Adrienn.

*

Szomorú szívvel búcsúzunk egy mindenk által kedvelt társnőnktől, SZABÓ MATILDTÓL, aki hosszú szenvedés után megpihent. A jó Isten adjon neki örök nyugodalmat! A gyászoló családnak őszinte részvéttel: a Velencei Római Katolikus Rózsafüzér Társulat részéről.

*

Fájó szívvel búcsúzom drága barátnőmtől, SZABÓ MATILDTÓL, akitől csak szeretetet és jót kaptam. Nemes lelke nyugodjon békében! Őszinte részvéttel a gyászoló családnak Gál Mária.

*

Fájó szívvel búcsúzunk a drága férjtől, édesapától, nagyapától, SZATMÁRI SÁNDORTÓL (az IJGCL-OTL volt dolgozója), aki türelemmel és alázattal viselt hosszú szenvedés után 81 éves korában örökre megpihent. Utolsó útjára kísérjük 2018. július 28-án, szombaton 11 órakor a Steinberger kápolnából. Emlékét szívünkben őrizzük, pihenése legyen áldott! Gyászolják: felesége Ibolya, lánya Mónika, veje Gyuri és unokája Zsombor.

*

Fájdalomtól megtört szívvel veszünk búcsút a drága édesanyától, anyóstól, nagymamától, SZABÓ MATILDTÓL (szül. Tankó), akinek a betegségtől meggyötört teste, életének 85. évében végleg megpihent. Ráncos homlokáról eltűnt a szenvedés nyoma és a lelke visszatért a Teremtőhöz. Nyugodjék békében az angyalok között. Szerető lánya Csilla, veje Gigi, unokái Andrea, Edy és Andeas.

*

Fájó szívvel búcsúzom szeretett feleségemtől, SZABÓ MATILDTÓL (szül. Tankó), aki hosszú szenvedés után 85 éves korában elhunyt. „Tiéd a csend, a nyugalom, Miénk a könny, a fájdalom. Akartunk annyi jót és szépet, De a sors éltünkben Mindent összetépett.” Örökké gyászoló férjed Ede.

*

Szívünkben nem csituló fájdalommal emlékezünk a drága, jó férjre és apára, MAGYARI DÁVID JÓZSEFRE, halálának 4. évfordulóján. „Szívem fáj, ha rád gondolok, Létezni nélküled nehéz dolog. Álmomban még látlak téged, Szeretném újra fogni a kezed. Csak az hal meg, akit elfelejtenek, Örökké él, akit nagyon szeretnek. Nyugodj csendesen, legyen békés álmod, Találj odafent örök boldogságot.” Örökké bánatos felesége és leánya.

*

„Ha emlegettek, köztetek leszek, de fáj, ha látom könnyetek. Ha rám gondoltok, mosolyogjatok, mert én már az Úrnál vagyok.” BEDE IRMA (szül. Toth Irma, Kémer, 1941.10.04 – 2017.07.28) Szeretettel emlékezünk rád halálod első évfordulóján. Férje, lányai, veje, unokái és családjaik.

*

Fájó szívvel búcsúzunk szerető édesanyámtól, az anyóstól, nagymamától, SZABÓ MATILDTÓL (élt 85 évet). Nem vársz már minket ragyogó szemekkel, Nem örülsz már nekünk szerető szíveddel, Múlhatnak a napok, telhetnek az évek, Megmarad szívünkben fájó emléked. Nyugodj békében. Búcsúzik tőle szerető lánya Vivi, veje Karcsi, unokája Gergő.

*

„A szeretet soha el nem fogy…” (1 Kor. 13:8) Fájó szívvel emlékezem drága szüleimre: édesanyámra, MUCSI IBOLYÁRA, halálának 30. Évfordulóján és édesapámra, MUCSI ISTVÁNRA, halálának 9. évfordulóján. „… aki hisz énbennem, ha meghal is, él.” (Ján. 11:25) Ők hittek! A találkozás reményében a mennybéli örökkévalóságban! Lányuk Ibike, vejük Sanyi és egyetlen, szeretett unokájuk Levente családjával.