Gyászhírek, 2017. november 17.

Akt.:
Gyászhírek, 2017. november 17.
„Gyertyákat gyújtunk és mécseseket./ Ezek a fények világítsanak neked./ Emléked örökké itt van velünk./ Amíg élünk, te is élsz velünk!” Szomorú szívvel búcsúzunk GIURGIU RADU kedves kollégánktól, aki súlyos szenvedés után, 50 évesen eltávozott az élők sorából. Őszinte részvétünk a családjának. Béke poraira! Kollégái.

 

A margittai Dr. Pop Mircea Városi Kórház vezetősége és teljes munkaközössége őszinte részvéttel osztozunk Kocsis Emese kolléganőnk és családja gyászában szeretett édesapja, KOCSIS LAJOS (Margitta) elvesztése miatt. Nyugodjon békében!

*

Isten végzésében megnyugodva veszünk búcsút GERGELY GYULA egykori gondnokunktól és presbiter testvérünktől, megköszönve az Úrnak a gyülekezetünkben végzett szolgálatát. „Boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg…Bizony, azt mondja a lélek, mert megnyugosznak az ő fáradságuktól, és az ő cselekedeteik követik őket.” (Jel 14,13). Őszinte részvétünk a gyászoló családnak: a Biharszentjánosi Református Presbitérium és  a Gyülekezet.

*

Fájó szívvel emlékezünk a legdrágább édesapára, testvérre, MOLNÁR ISTVÁNRA, halálának 10. évfordulóján. ,,Megálltok fejfámnál, olvassátok nevem,/ Lehet, hogy a sötét sírban megdobban a szívem./ Oly sok emlék rólad, tudjuk, hogy a miénk,/ De szívünk minden fájó dobbanása örökké a tiéd!” Emlékét örökké őrzi bánatos fia Csabi, testvére Böbi és férje Sándor.

*

Szomorú szívvel tudatom, hogy az édesanya, nagymama, dédnagymama, NAGY RÓZA elhunyt. Temetése szombaton 14 órakor lesz a biharpüspöki kápolnából. Gyászolja lánya Ibolya, férje Miklós, unokái Miki, Öcsi, Dani, Csabi.

*

Leírhatatlan fájdalommal emlékezünk a szeretett édesanyámra, az anyósra, nagymamára, dédire, valamint Gizi mamára és Claudiára, ÖZV. MITRA MÁRIÁRA (szül. MRÁZ). Most 19-én két éve csendben mentél el, örök csendre leltél, szívünkben azóta mély fájdalom él, a mosoly mögött is ott vannak a fájó könnyek. Mindent adhat az ég kétszer: márványt, kincset, palotát, csak egyet nem adhat kétszer: szerető édesanyát. Szívből szeretünk, s nem feledünk téged. Most, 19-én lehajtott fejjel, csendben emlékezünk rád. Bánatos, egyetlen lányod és a család.

*

„Az ember napjai olyanok, mint a fű, úgy virágzik mint a mező virága. Ha végigsöpör rajta a szél, vége van… De az Úr szeretete mindörökké az istenfélőkkel van.” (Zsolt: 103, 15-17) A boldog viszontlátás reményben szeretettel emlékezünk DEÁK ERZSÉBETRE (Biharvajda, 1931–2015). Szerettei: Gyula, Gyöngyi, Alpár, Imola és Anna.

*

Csend, hiány, szomorúság, megbánás és vég nélküli fájdalom letaglóz minket most is, 3 évvel sietős távozása után a csillagok felé, a pszichológus VASS LÁSZLÓ DEZSŐNEK. Hálás köszönet mindazoknak, akik ismerték és emlékeznek rá egy percre. A mi összeszőtt könnyeink a menny könnyeivel sem tudják elmosni egyedi emlékeinket a szeretett férjről, apáról, nagytatáról. A Vass család nevében felesége Cornelia, fájdalommal teli szívvel, fiai, menyei és 4 unokája, arra kéri az őrangyalokat, hogy kísérjék nyugalmas álmát az örök mezőkre.

*

Fájó szívvel emlékezünk TURT ISTVÁNRA halálának 7. évfordulóján. Aludj csendesen a csillagok között, ahol nincs csak öröm, boldogság és szeretet. Szívünkben velünk vagy mindig. Pihenésed legyen csendes a néma hant alatt, emléked áldott mindazok szívében, akik ma érted egy imát mondanak. Csak az idő múlik, feledni nem lehet, fájó szívünk őrzi emlékedet. Nyugodj békében! Bánatos lányod és családja.

*

Bennünk él egy arc, egy végtelen szeretet, amit tőlünk soha, senki el nem vehet, telhetnek hónapok, múlhatnak évek, szívből szeretünk, s nem feledünk téged. Fájó szívvel emlékezünk november 20-án a szeretett gyermekre, testvérre, PAPP ELLÁRA, (szül. KISS) halálának második évfordulóján, aki oly fiatalon hagyott itt bennünket. Anyu és Attila.

*

„A betegnek látni kell előre a gyógyulását, a haldoklónak a föltámadását. És a gyászolónak látni kell a felhőtlen örömét és a nyugtalannak a békét, és szomorúnak a megvigasztalást, és mindenkinek az eljövendő, boldog össztáncot.” (Müller Péter) FEKETE JOLÁN, NAGY RÓZA, VANYOLCKI KATALIN. Őszinte részvétünk a gyászoló családoknak, Mavrodoglu Ildikó, „Az Út Végén” (La Capătul Drumului) Kft. Nonstop Temetkezési Vállalat.

*

Fájó szívvel emlékezünk a drága férjre, apára, nagyapára, dédapára, BALOGH LAJOSRA, (Öcsi) halálának 5. évfordulóján. Emlékét örökké őrzi bánatos családja.

*

Fájó szívvel emlékezünk a legdrágább édesanyára, PAPP ANNÁRA halálának 16. évfordulóján. Lánya Ildikó, unokái Sanyika, Attila, dédunokája Edina, unokamenye Melinda.

*

Lelked reméljük békére talált,/ Te már a mennyből vigyázol reánk./ Soha nem felejtünk,/ Szívünkből szeretünk,/ Rád örökkön-örökké emlékezünk./ Fájó szívvel búcsúzunk a szeretett nagynénitől, FEKETE JOLÁNTÓL (JUDIT, szül. Lőrincz Jolán), aki életének 75. évében csendesen megpihent. Temetése november 17-én 14 órától Nagyváradon a Steinberger kápolnából. Szívünkben emléke örökre élni fog. Robi és Éva, Laci.

*

Szomorú szívvel, könnyes szemmel emlékezünk drága halottainkra, MOLNÁR EMMÁRA (Biharvajda) november 18-án, halálának 22. évfordulóján, illetve MOLNÁR GYULÁRA, aki november 24-én lesz 31 éve, hogy eltávozott. Emlékeznek rájuk: lányuk Emma, unokájuk Erika, unokavejük Attila és dédunokájuk Emese.

*

Fájó szívvel emlékezünk a legdrágább édesanyára és nagymamára, TORJOC ROZÁLIÁRA (élt 92 évet, Szentjános), akinek 6 hete drága szíve megszűnt dobogni. „Álmomban újra láttam, /Gyermek voltam én, / Álmomban újra láttam, / Te jöttél felém. / Két karod átölelt/, És úgy aludtam el, / Két szemed ragyogott/ Te  úgy búcsúztál el. A mennyországból is vigyázok reád, Mert ott is én maradok az Édesanyád.” Szerető lánya Kati, unokái Janika, Katika és férje István.

*

Fájó szívvel emlékezünk halálának 3. évfordulóján MIKÓ SÁNDORRA. Idézzük szavaid, tetteid, emléked, örökké szeretünk, nem feledünk téged. Álmaid a mélyben legyenek csendesek, a jó Isten őrködjön pihenésed felett. Bánatos felesége, leánya és unokái.

*

Amikor Isten látta, hogy az út túl hosszú, a domb túl meredek, a légzés túl nehéz lett, átölelt és modta: Gyere haza… Fájdalommal emlékezünk férjemre, INCZE LAJOSRA, (Margitta), akinek ma 9 éve dobbant utolsót szíve. Emlékezik felesége, leánya és veje.

*

Fájó szívvel emlékezünk drága szüleinkre, az anyósra, apósra és nagyszülőkre, BALOGH IRMÁRA (Kövesegyháza) halálának 20. évfordulóján és BALOGH KÁLMÁNRA halálának 26. évfordulóján. Emlékük legyen áldott, pihenésük csendes! Szerető családja.

*

Szívedben hagytam emlékem örökre, ha látni szeretnél, nézzél az égre. Az örök elválás fájdalmával emlékezem drága édesanyámra, CHILBA EUGENIARA (ZSENIKE), aki ezelőtt 2 éve, november 18-án hirtelen és váratlanul elköltözött az örök életbe. Befele könnyeztél, sosem panaszkodtál,/ Nincs olyan nap, hogy ne gondoljak rád./ Hiányod fájdalmas, elviselni nehéz,/ Örökre él bennem a rád emlékezés./ Tovább élsz itt a szívemben,/ És ez így marad egész életemben./ Elcsitult a szív, mely értem dobogott,/ Pihen a kéz, mely értem dolgozott./ Számomra te sosem leszel halott,/ Örökre élni fogsz, mint a csillagok. A jó Isten adjon örök nyugodalmat és az örök világosság fényeskedjék Neked! A te szerető, drága lányod Chilba Denisa Krisztina.

*

„Csak kevéssé sirasd a halottat, hisz nyugovóra tért.” (Sirák 22.11) Isten igéje szent és igaz, mi mégis ma, november 19-én újra sírunk, hiszen drága gyermekünk, PURJE KRISZTINA CSILLA 10 éve, hogy nyugovóra tért. Fájdalmasan rövid életút – alig 28 év. Hiszünk és remélünk a végső találkozásban amit más elválás nem követhet. Nyugodj békében édes gyermekem! Te (Istenem) erősítsd meg erőtlenségem, hogy hősként vigyem a keresztem. Édesanya, testvéred Sebi és családja, nagynénéid és unokatestvéreid családjaikkal.

*

„Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek, Hiába szállnak álmok, árnyak, évek.” (Juhász Gyula) Hálás szívvel köszönjük szüleinket Istenünk! Édesapánk, RÁCZ MIKLÓS halálának 20. évfordulóján. Édesanyánk, RÁCZ MIKLÓSNÉ SZABÓ ROZÁLIA halálának 11. évfordulóján. Példáitokat, emléketeket magunkban hordozzuk. Nyugodjatok békességben! Szerető gyermekeitek és unokáitok családjaikkal.

*

Soha e nem múló fájdalommal emlékezünk a legdrágább férjre, édesapára, apósra, nagyapára, dédnagyapára, ID. KAKÓCZ LAJOSRA, (Biharszentjános) halálának 5. évfordulóján. „Ha egy könyecsepp gördül végig az arcunkon,/ Az azért van, mert szerettünk, és hiányzol nagyon./ Bennünk él egy arc, egy végtelen szeretet,/ Amit tőlünk soha, senki el nem vehet./ Téged elfelejteni soha nem lehet,/ Csak muszáj az életet élni nélküled./ Nem halljuk a hangod, nem látjuk az arcod,/ Hiába szólítunk, te már azt nem hallod./ Virágot viszünk egy néma sírra,/ De ezzel téged nem hozhatunk vissza./ Tudjuk, hogy nem jössz, de olyan jó várni,/ Hazudni a szívnek, hogy ne tudjon fájni!” Örökké bánatos családja.

*

Szomorú szívvel emlékezem szeretett testvéremre, MESTER JÁNOS DÁNIELRE halálának 16. évfordulóján. Elmentél tőlünk, de nem mentél messze,/ Tovább élsz bennünk, szívünkbe rejtve./ Őrizzük azt mit mondtál és tettél,/ Ettől van az, hogy szeretünk téged,/ Bárhol is vagy, ez nem érhet véget. Bánatos nővéred és családja.

*

Fájó szívvel emlékezünk az egy évvel ezelőtti november 18-ka délelőttre, amikor hirtelen eltávozott Teremtő Urához a legjobb férj és édesapa, LUCSKAI GYULA (Hegyközszáldobágy). „Nincs az a nap, hogy ne jussál eszünkbe,/ Olyankor mindig könny szökik a szemünkbe./ Rögös volt az út, mely neked jutott,/ Küzdöttél bátran, mert Isten buzdított./ Egész életeden át szorgalmasan éltél,/ Reánk nagy bánatot hagyva, hirtelen elmentél…/ Virágot viszünk egy néma sírra,/ De ezzel őt már nem hozhatjuk vissza./ Míg köztünk éltél, mi nagyon szerettünk,/ Hiányzol nagyon, soha nem feledünk!/ Álmaid a mélyben legyenek csendesek, a jó Isten őrködjön pihenésed felett!” Szerető felesége és lánya Irma.

*

Fájó szívvel emlékezünk a drága nagyapára, dédapára, aki november 18-án lesz egy éve, hogy mennyei országba költözött. LUCSKAI GYULA (Hegyközszáldobágy). Arra gondoltam, elutaznék az égbe./ Oda, abba a távoli messzeségbe./ A mennyország kapuján bekopognék halkan,/ Hátha lenne valaki, ki segítene rajtam./ Kinyitná az ajtót egy meseszép angyal/ Bőre hófehér, ruhája átszőve arannyal./ Vállain szárnyak, glória a fején,/ Angyal ő valóban, Isten mezején./ Megkérdezné tőlem: Hát te honnan jöttél?/ Hisz még élsz, itt mit keresnél?/ Elmondanám neki, hogy a szív szavát követtem,/ Mert ide költözött, kit oly nagyon szerettem./ De az angyal úgy szól: Menj gyermek haza./ Kit szerettél, már itt az otthona./ Látni fogod Őt, csak húnyd le szépen szemed,/ S akkor biztos, hogy röktön észreveszed./ Azóta én csukott szemmel járok,/ Mindennél szebb az, amit így látok./ Mert már Ő is egy meseszép angyal/ Bőre hófehér, ruhája átszőve arannyal! Aki mindig szeretni fogja: unokája Edit, unokaveje Csaba, dédunokái Diána és Zanett.

*

Örökké tartó fájdalommal emlékezünk szeretett halottunkra, SZATMÁRI MÁRIÁRA aki 2 éve hagyott itt minket. Nincsen az a nap, hogy ne jussál eszünkbe. Olyankor mindig könny szökik szemünkbe. Sírod előtt állunk, talán te is látod. Körülötted van ma is szerető családod. Pihenj békében, legyen csendes álmod. Örökké siratnak téged, akik mindig emlékezni fognak reád. Szerető férjed Sanyi és fiad Sanyi.

*

Fájó szívvel emlékezünk november 19-én a szeretett testvérre, nagybácsira, PETŐ JÓZSEFRE (KÓKA) halálának évfordulóján. Emlékét szívünkben megőrizzük. Nővére Margit, unokahúga Marika.

*

Soha el nem múló fájdalommal emlékezünk a drága gyermekre, testvérre, KOVÁCS SZILÁRDRA (Margitta) halálának 22. évfordulóján. Örökké bánatos szülei, nővére Emese és sógora István.

*

Fájdalommal emlékezünk TORNYI ISTVÁNRA, aki 10 éve hagyott itt bennünket. Akit nagyon szeretünk, örökké él. Adj, Uram örök nyugodalmat neki! Felesége Marika, lánya Ildikó, veje Gábor, unokái Sára, Eszter, Hanna.

*

„Legszebb emlék a szeretet, melyet mások szívében hagyunk magunk után.” (Cicero) Végtelen szeretettel és hálával gondolunk a drága feleségre, édesapára, nagymamára és anyósra, SORBÁN ILONÁRA (szül. TOLDA). Fájó szívvel emlékezünk arra a szomorú napra (2016.11.19-e) amikor örökre itthagyott bennünket. A gyászoló család.

*

Szomorú 7 év telt el amióta itthagytál TURT ISTVÁN (Köröstarján). Ha felnézek az égre, az Ő arcát látom / Mintha mosolyogna, s enyhül aggódásom, / Látom a csillagok közt, fényesen ragyog. / Csak azt sajnálom, hogy én nem vele vagyok. / Lennék inkább százszor vele, odafönn az égben, / Mint idelent nélküle, az örök szürkeségben. / A színek itt megkoptak, minden életlen, / Nélküle nincs öröm, a bánatom végtelen. Bánatos feleséged, a gyászoló család.

*

Fájó szívvel emlékezünk a szeretett férjre, édesapára, apósra, nagyapára, dédnagyapára, ID. NEMES GÉZÁRA halálának 25. évfordulóján. Ez a nap az emlékezés napja, érted imádkozunk halkan, zokogva. Hiába borul rád a temető csendje, szívünkben élni fogsz mindörökre. A bánatos család.

*

Emlékezem szeretett fiamra, ID. NAGY JÁNOSRA (Szalárd) halálának negyedik évfordulóján. „S ha véget érnek a próbák, földi harcok, / Megint meglátom azt a kedves arcod, / Ott, hol nem választ el soha, semmi, / És soha többé nem kell búcsút venni.” Emlékét szomorú szívvel őrzi bánatos édesanyja és bátyja Béla családjával.

*

Fájó szívvel búcsúzunk nagybátyánktól, GERGELY GYULÁTÓL, aki rövid, de súlyos betegség miatt itthagyott bennünket. „Csak az hal meg, akit elfelednek. Örökké él, kit nagyon szeretnek.” Gyászolják Ildikó és Karcsi, Norbi, Edina és barátja, Gabi, Béres Csaba és felesége, Bella és a kicsi Alexandra.

*

Őszinte részvétem volt kolléganőmnek, KOCSIS ILONÁNAK és családjának szeretett férj, apa és nagyapa, KOCSIS LAJOS elvesztése miatt érzett mély fájdalmában. Rencsik Ana Nagyváradról.

*

„Ha emlegettek, köztetek leszek. De fáj, ha látom könnyetek. Ha rám gondoltok, mosolyogjatok, mert én már Istennel vagyok.” Szívünkben mély fájdalommal búcsúzunk a jó baráttól, szeretett komától és keresztapától, GERGELY GYULÁTÓL (Biharszentjános), aki 63 évesen türelemmel viselt súlyos betegség után visszaadta nemes lelkét Teremtőjének. Emléke legyen áldott, pihenése csendes. Vigasztalódást a gyászoló családnak a gyász nehéz óráiban. Komája Imre, komaasszonya Gyöngyi, keresztfia Szabolcs és felesége Betti, „Keresztapja” Bálint és „Keresztanyja” Erzsike.

*

Bennünk és egy arc, egy végtelen szeretet, amit tőlünk senki el nem vehet. Fájó szívvel búcsúzunk GERGELY GYULÁTÓL (Biharszentjános). Id. Konta István és családja.

*
Mély fájdalommal, de Isten akaratában megnyugodva tudatjuk, hogy a szeretett férj, drága édesapa, vő, GERGELY GYULA (Biharszentjános) a Lemnul Szövetkezet volt dolgozója, 63 éves korában, hosszú, súlyos betegség után visszaadta lelkét Teremtő Urának. Temetése november 18-án, szombaton 14 órától a szentjánosi ravatalozóból. Emléked szívünkben örökké élni fog. A gyászoló család.

*

Fájó szívvel búcsúzunk a kedves rokontól, GERGELY GYULÁTÓL (Biharszentjános). Emléke örökre szívünkben megmarad. Bajusz Géza és családja.

*

Végső búcsút veszünk szomszédunktól, GERGELY GYULÁTÓL (Biharszentjános). Őszinte részvétünk a gyászoló családnak. A Kakócz és Póti család.

*

Könnyes szemmel és mély fájdalommal búcsúzunk szeretett barátnőnktől, ÖZV. FEKETE ATTILÁNÉTÓL (szül. LŐRINCZ JOLÁN JUDITH). Nyugodj békében szeretteid mellett. Részvétünk a gyászoló rokonoknak. D. Deák József és Mónika.

*

Őszinte részvétünket fejezzük ki MANCIKÁNAK a kedves férje, KULCSÁR JÁNOS elhunyta miatt érzett mély fájdalmában. Nyugodjon békében. Marika és Pista.

*

Nem foghatjuk már dolgos két kezed, nem simogathatjuk őszülő fejed, nem tekint ránk aggódó szemed, maradt a csend, mindent köszönünk neked. Fájó szívvel emlékezünk szerettünkre, JUHÁSZ ÁRPÁDRA (Biharpüspöki) halálának 6. évfordulóján. Lelked reméljük békére talált, s te már a mennyből vigyázol ránk. Soha nem felejtünk szívünkből szeretünk. Rád örökön-örökké emlékezünk. Áldott legyen emléked! Szerető családod.

*

Fájó szívvel emlékezem szeretett férjemre, GABRIS ALEXANDRURA halálának 4. évfordulója alkalmából. Felesége Margit.

*

Fájdalommal, szeretettel és kegyelettel emlékezünk arra a napra, amikor ma két éve elhunyt szerettünk, PĂSCAR CLARA (szül. KOPASZ KLÁRA, Bihar). „Az idő múlik, szállnak az évek, a mi szívünkben megmarad emléked.” A gyászoló család.

*

Fájó szívvel emlékezünk az egy évvel ezelőtti november 18-ka délelőttre, amikor hirtelen eltávozott Teremtő Urához a legjobb nagyapa és dédnagyapa, LUCSKAI GYULA (Hegyközszáldobágy). „Nem vársz már bennünket ragyogó szemeddel, nem örülsz már nekünk szerető szíveddel. De abban reménykedünk, hogy jó helyre mentél, hisz te a jónál is jobbat érdemeltél. Te a jóságodat két marékra szórtad, önzetlenül adtál jónak és rossznak. Mindig egy célod volt, a családodért élni, ezt a halál tudta csak széttépni. Olyan üres nélküled az élet, szeretni fogunk mindörökké téged.” Szerető unokája Tünde és dédunokája Brigitta.

*

Köszönetet mondunk mindazoknak, akik szeretett halottunkat, KOCSIS LAJOSt utolsó útjára elkísérték, jelenlétükkel és virágaikkal fájdalmunkban osztoztak. A gyászoló család.

*

Fájó szívvel búcsúzunk drága édesanyánktól és a nagymamától, VANYOLCKI KATALINTÓL, aki 70 éves korában itthagyott bennünket. „Az élet elmúlik, de akit szeretünk, arra életünk végéig könnyes szemmel emlékezünk.” November 18-án 11 órakor kísérjük utolsó útjára a Rulikowski temető Steinberger kápolnájából. Gyászolják lányai: Antónia és Katalin, vejei Árpád és Sándor, unokái Dóra, Antónia, Norbert és Renáta.