Gyászhírek 2015. június 1.

Gyászhírek 2015. június 1.
Könnyes szemmel, fájó szívvel emlékezünk arra a szomorú napra, amikor ma 7 éve elveszítettük szerettünket, HALÁSZ KATALINT (szül. HÁRSONY, Ottomány). „Egy tavaszi napon életed véget ért,/bánatot ránk hagyva, hirtelen elmentél./Hiába borult rád a temető csendje,/szívünkben élni fogsz mindörökre./De az élet csendben megy tovább, emléked őrizzük egy életen át.” A gyászoló család: édesanyja, lányai, vejei és unokái.


Soha el nem múló szeretettel emlékezünk szeretett halottainkra, KOPPÁNYI ÉVÁRA (Margitta) halálának 10. évfordulóján és
KOPPÁNYI LAJOSRA halálának 8. évfordulóján. „A múltba visszanézve, valami fáj/, valakiket keresünk, akik nincsenek már./ A temető csendje ad nekik nyugalmat,/szívünk fájdalma örökre megmarad.” Bánatos fiai, menyei, unokái és dédunokái.

*

„Én a magas égre néztem önzőn, / s nem láttam, hogy itt a földön / kihunyni készül egy gyertyaláng. / Mamám elment, sírtam, / s nem gondoltam semmi szépet. / Most az idő már új lapot nyitott, / s szavak miket a számba adott, / megértek talán, hogy formát öntsenek, / mama, most elmondom néked, / hajóm alatt te voltál a hullám. / Az árbócomon a vitorla, / mi életemet biztonságos partra sodorta./Nem kérdeztem meg soha tőled, / hogy beváltottam-e reményeidet,/mikor kóborlásaimra indulva, / arcomra csókoltál útlevelet, / nem mondtam el soha mit álmodtam, / pedig álmaimat is tőled kaptam. / Most már tudom, mert úgy váltak valóra, / mintha abban is a te kezed volna. / Most felnézek és kinyitom az eget még egy percre, / hogy elmondjam neked, hogy megnyugtassalak, nem vagyok árva,/mert itt vagy velem a lelkembe zárva, / s most én őrizlek, védelek / míg felettem is elszállnak a hűtlen évek / s mielőtt bezárulna az ég / még két szót felkiáltanék, / mit ritkán mondtam, azután elengedlek / Mama szeretlek.” Fájó szívvel emlékezünk a 9 éve elhunyt, drága nagymamára, NÉMETH MAGDOLNÁRA (fodrásznő). Szerető unokáid Őcsi és családja, valamint Éva és családja.

*

Szomorú szívvel emlékezünk a drága, jó édesapára, nagytatára, SZABÓ ISTVÁNRA halálának 40. évfordulóján. Nem az a fájdalom amitől könnyes a szem, hanem amit a szívünkben hordozunk némán, csendesen. Emlékét örökké megőrizzük!
Lánya Marika, veje Jenő és unokája Ildikó és Vili.

*

„Nőnek az árnyak, s ahogy fogynak az esték, úgy fáj egyre jobban, hogy minden csak emlék.” Fájó szívvel emlékezünk unokánkra, LÉTAI IMRÉRE halálának hatodik évfordulóján. „Kit őriz a szívünk, nem hal meg soha, kit lelkünkben látunk, nem megy el soha. Oly távol vagy tőlünk, de mégis oly közel, szívünkben örökké élni fogsz, sosem felejtünk el.” Emléke legyen áldott, pihenése csendes!” Nagyszülei.

*

Fájó szívvel emlékezünk a szeretett KÖPECZI JÓZSEFRE halálának 7. évfordulóján. „Csak az idő múlik, feledni nem tudunk.”
A gyászoló család.

*

Fájó szívvel emlékezünk a szeretett férjre, édesapára, apósra, nagyapára és dédnagyapára, ID. LÉVAI JÓZSEFRE,
akinek szíve hat hónapja megszűnt dobogni. „Szívünkben bánat / Szemünkben a könnycsepp, / Mikor felkeressük végső nyughelyedet. / Letesszük sírodra virágaink csokrát, / Örökös álmodért elmondunk egy imát. / Adja a jó Isten, legyen csendes álmod, / S szeretetünk ragyogja be síri világod!” A bánatos család.

*

Minden évben eljön a nap, amely szívemben fájó emlék marad. Hét éve már, hogy szeretett gyermekem, IFJ. LÉTAI IMRE
(élt 19 évet, Érkeserű) örökre itthagyott. „Tudom, hogy nem jöhet, mégis egyre várom, enyhíti hiányát, ha álmaimban látom. Az ész megérti, de a szív soha, hogy egyszer majd én is elmegyek, ahol ő van, oda. Hogy egy gyermek milyen drága kincs, csak az tudja, s érzi, akinek már nincs. Könnyes az út mely sírodhoz vezet, Isten áldja meg az emlékedet! Fájdalmamat nem enyhíti az idő múlása, legyen sírodon Isten áldása!” Örökké bánatos édesapja.

Címkék:


0Hozzászólás

Herzlichen Dank für Ihren Kommentar - dieser wird nach einer Prüfung von uns freigeschaltet. Beachten Sie, dass dies gerade an Wochenenden etwas länger dauern kann. Kommentare von registrierten Usern werden sofort freigeschaltet - hier registrieren!

Még 1000 karakter