„Keresni és megtalálni azt, ami összeköt”

Kedves Testvéreim! Megváltásunk 2020. évében, a magyar államalapítás 1020. évében, amikor a száz esztendővel ezelőtt történt szomorú eseményekre emlékezünk itt, Nagyváradon, Szent László városában fogalmazom meg azokat a gondolatokat, amelyeket szeretnék megosztani emlékező magyar testvéreimmel. Az imént említett történelmi fordulópontok felidézése mellett fontos kiemelni azt is, hogy ebben az évben pünkösd ünnepének nyolcadába esik emlékezésünk, ami talán nem a véletlen műve. Az Apostolok Cselekedeteiben olvassuk azt a jelenetet, amely az Úr mennybemenetelét követően az apostolok kijózanodásához vezetett: „Mit álltok itt égre emelt tekintettel? Ez a Jézus, aki közületek az égbe emelkedett úgy jön el ismét, amint szemetek láttára a mennybe ment!” Erre az apostolok Jeruzsálembe siettek és közösen imádkozva készültek Isten csodálatos terveinek megvalósulására.

Akárcsak a Szentlélek eljövetele az apostolokat, a nemzeti összetartozás napján az idei centenárium bennünket is imádságos emlékezésben kell találjon. Imádságunk első szava legyen a jövőbe tekintő fohász, hiszen „a magyar nép zivataros századaiból” Isten segítségével most is reménységet tudunk kovácsolni és értéket tudtunk továbbadni a jövendőnek. Történelmünk Isten kezében van és csak az ő kezében van biztonságban. Ezért egyik kezünkkel Isten kezét kell megfognunk, a másikkal pedig egymás kezét kell szorítanunk. A kezet csak megfogni szabad, elereszteni vétek, ellökni átok, egymásba simuló kezek tartják össze az eget és a világot!

Egy éve annak, hogy Ferenc pápánk ellátogatott hozzánk és azzal a mottóval zarándokoltunk nemzeti kegyhelyünkre, hogy „Menjünk együtt!” Szólt ez a felhívás akkor mindannyiunkhoz, de legyen ez most, a centenárium évében imádságunk második szava: „Istenünk, segíts, hogy merjünk együtt menni feléd! Keresni és megtalálni azt, ami összeköt, aminek együtt örülhetünk, amiért együtt harcolhatunk, hogy békében, szeretetben és alkotó együttműködésben építhessük közös jövőnket.”

Csíksomlyón elhangzott beszédének egyik buzdítása imádságunk harmadik szava legyen. Kérjük égi Anyánkat, mondotta a pápa, „Taníts meg minket összevarrni a jövőt!” Az elmúlt idők tapasztalata feljogosít bennünket arra, hogy merjünk boldog és biztonságos jövőt építeni népünknek. Szent László királyunk egyenessége és bátorsága követendő példa a nemzetünk szolgálatában reánk háruló feladatok teljesítésében, hogy Szent Pálhoz hasonlóan mi is majd vallhassuk: „A jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, hitemet megtartottam. Készen vár az igazság győzelmi koszorúja!” (2Tim 4, 7).

A nemzeti összetartozás napján, 2020. június 4-én emlékezzünk meg a népünk és egyházmegyénk történelmét megpróbáló eseményekről. Délutáni harangszóval (17.30-kor) és imádsággal fohászkodjunk Szent László király oltalmát kérve: „Nyerj e kis nemzetnek egy szívet, egy lelket, Egy aklot, egy hitet és egy szeretetet, Hogy visszaléphessen ősei nyomára, Egyezve nézhessen hite világára. Ámen.” (Könyörgő ének a 19. századból)

Böcskei László megyés püspök