Gyökeres változásokra van szükség

Gyökeres változásokra van szükség
Szatmári Elemér esperes-jelölt exkluzív interjút adott az Erdonnak a közelgő választások kapcsán. Véleménye szerint határozott fellépésre van szüksége az egyháznak, hogy ne csak megmaradjon, hanem gyarapodhasson.

A Szatmári Református Egyházmegyében augusztus 27-én tartandó esperes választás előtt Szatmári Elemér pusztadaróci lelkipásztort és esperes-jelöltet kérdeztük arról, hogyan látja az egyházmegye jelenlegi és jövőbeli helyzetét és megválasztása esetén milyen irányvonalat kíván képviselni.
Mi késztette arra, hogy elvállalja a jelöltséget?
— Határozott elképzelésem van a jövő anyaszentegyházáról és 41 évesen kellő erőt és energiát érzek magamban ahhoz, hogy ezt meg is valósítsam.
Mik a legfontosabb teendők az elkövetkező időszakban?
— Egy szétzilált lelkészi közösséget és egyházmegyét kell egybefogni. Végig fogom látogatni valamennyi gyülekezetet, hogy a lelkipásztorokkal és presbitériumokkal megbeszéljük az elvárásokat, panaszokat, megoldási lehetőségeket, amelyek alapján egy átfogó stratégiát dolgozhatunk ki, ami lehetővé teszi, hogy lelkiekben és anyagiakban megerősödve foghassunk neki a továbbiaknak. Ezzel párhuzamosan a lelkipásztorok sorait is zárni szeretném: minden lelkipásztor megkapná a maga feladatát egyházmegyei szinten és biztosítanám az őt megillető havi javadalmazást.
Milyennek látja az egyház és politikum kapcsolatát?
— Erdélyi kisebbségi létünkben szükségszerűen összefonódik az egyház és a politikum, hiszen mindkettőnek érdeke a jó kapcsolat.
Milyen kapcsolatot kíván építeni/fenntartani a többi keresztyén felekezettel?
— Határozottan állíthatom, hogy valamennyi történelmi egyházzal jó kapcsolatom van. Barátaim vannak más felekezetekből, úgy lelkészek, mind világi személyek. Összefogva nagyon sokat tehetünk népünk gyarapodásáért.
Milyen fejlesztéseket tervez a közeljövőben?
— Prioritást élvez az Arany János Kollégium felépítése, és ezzel együtt minden lehetséges pályázati lehetőség felkutatása és megragadása. Mindezeken túl pedig feladatnak tartom a gyülekezetek tulajdonában lévő földterületek messzemenő kiaknázását.
Milyen lépéseket kész megtenni az egyházat romboló szekularizáció (elvilágiasodás) ellen?
— Magamat konzervatív gondolkodásúnak tartom, de nyitott vagyok minden jó szándékú újításra. Meggyőződésem, hogy nem szabad és nem kell a múltat konzerválni. A hívek szomjazzák a tiszta evangéliumot, az egyháznak pedig nagyon határozottan kell képviselnie a krisztusi tanítást. Az elmúlt évtizedekben külső és belső kényszer hatására sok kompromisszumot engedtünk meg. Nagyon határozott erkölcsi értéket kívánok felmutatni az egyházban. A református egyház fogalmához a felebaráti szeretet, a segítségnyújtás és a család védelme társulna.
Hogyan látja az egyház jelenlegi missziós tevékenységét, illetve milyen intézkedéseket vezetne be ennek megerősítésére?
— Jelen pillanatban nincsen átfogó missziós stratégia. A legjobb lehetőséget az egyháztagok gyülekezeti munkába való bevonásában látom. Istennek hála számos pozitív példa adott a gyülekezetekben, fiatalabb és idősebb presbiterek mutatják mennyire jól végzik a rájuk bízott feladatokat. Személy szerint én nagyobb szerepet adnék az úgynevezett világi résznek az egyházban. Lehetetlen állapot, hogy még mindig a lelkész cipeli a hátán a teljes gyülekezetet. Ez mindkét felet megnyomorítja.
Lát-e akadályokat tervei megvalósításában?
— Természetesen igen, és ezek mind emberi tényezők, de azt is látom, hogyan lehet ezeket legyőzni.
Hogyan viszonyul az elmúlt 20 év egyházpolitikájához?
— Valószínű köztudott rólam — legalábbis az elmúlt 17 évre visszatekintve — hogy következetesen ellenzéki szerepet töltöttem be. Sokszor szélmalomharcnak bizonyult a jobbító szándék, de folyamatosan igyekeztem az elhibázott magatartásokra, törvényekre felhívni a figyelmet, több-kevesebb sikerrel. Egyházpolitikai tekintetben gyökeres változtatást kívánok bevezetni az egyházmegyében.
Botrányoktól sem volt mentes az elmúlt időszak (lásd. Gencs, Ombod, Tőkés). Lehetségesnek, fontosnak tartja-e az egyházat megkímélni a botrányoktól, és ha igen, hogyan?
— Sajnálatos, de egyben szükséges volt a botrányok kibontakozása éppen az elhibázott egyházpolitika miatt. Az elmúlt húsz évben nem volt bocsánatkérés az egyházban, mintha nem lettek volna tévedéseink, mintha mindig mindenben többet és jobban tudtunk volna másoknál. Másfelől az evangéliumi renddel össze nem egyeztethető egyházpolitika vezetett az áldatlan állapotok kialakulásához. Meggyőződésem, hogy Krisztus anyaszentegyházban rend uralkodik és nincsenek botrányok. Egyetlen dolgunk, hogy mindenben a krisztusi parancsolatokhoz tartsuk magunkat.
Mit üzen a híveknek?
— Nagyon sok egyházközségben mintha a híveknek nem lenne jövőképük: elvándorlás, megöregedés, gyerektelenség, fásultság. Üzenem, hogy van jövő, méghozzá csak az egyházzal van jövő. Minden, ami most van és meghatározónak tűnik, az semmivé lesz. Én gyarapodó egyházközségeket látok lelki szemeimmel. Segítsenek, hogy ez megvalósulhasson, egyedül Isten dicsőségére!



0Hozzászólás

Herzlichen Dank für Ihren Kommentar - dieser wird nach einer Prüfung von uns freigeschaltet. Beachten Sie, dass dies gerade an Wochenenden etwas länger dauern kann. Kommentare von registrierten Usern werden sofort freigeschaltet - hier registrieren!

Még 1000 karakter