Görög dráma klasszikus formában

Görög dráma klasszikus formában
Az egyik legismertebb klasszikus görög sorstragédiát, Szophoklész Antigonéját hozta el Nagyváradra pénteken a debreceni Csokonai Színház. A darabot Anca Bradu rendezte.

Érdekes élményt jelentett az egy nappal korábban a székely keresztény közeget bemutató Vitéz lélek című előadás másnapján, pénteken az ókori görög pogány világot és gondolkodásmódot megjelenítő Antigonét megnézni a váradi színházban, hiszen egy-egy színházi előadás is hű képet képes adni arról, hogy az eltérő térben és időben mennyire különböző közösségeket alkottak az emberek. Anca Bradu rendező ebben a munkájában ki is emelte az ókori görög színházi és kulturális elemeket, ennek megfelelően az Antigonénak nem egy kortárs újrafogalmazását, hanem a klasszikus tragédia klasszikus formában történt megjelenítését láttuk a debreceniek előadásában. A jelmezek (a díszlet- és jelmeztervező Horațiu Mihaiu volt), valamint a különböző táncok (koreográfus – Mălina Andrei), és a zenei anyag egy része is ókori pogány hangulatot idézett fel, a zene tekintetében viszont kissé meghökkentő volt olykor musicalszerű énekszámokat hallani. Ez a könnyűzenei vonulat azonban kevéssé meglepő, ha tudatosítja a néző magában azt, hogy az előadás zeneszerzője a Váradon jól ismert Horváth Károly volt. Ugyancsak kakukktojás volt ebben a klasszikus görög világot megidéző előadásban a zárójelenet, amikor a kar tagjai mai ruhába öltözve hagyják el a színpadot és a sorscsapásokba beleroppanó Kreont (Jámbor József), ami a közönséget különböző értelmezések kialakítására ösztönözheti, és ezáltal átveheti az előadás végén a Kar szerepét.

Csoportfőszereplő

Mindenképpen kiemelendő, hogy a rendező nem próbálta meg a Kart kiiktatni, vagy legalábbis a modern színház elvárásaihoz igazítani, hanem meghagyta számára ugyanazt a szerepet, amelyet az ókori görög drámairodalomban is betölt. És valóban, ahogy Kardos M. Róbert színművész korábban már megfogalmazta, a Kar gyakorlatilag az előadás főszereplőjévé válik, hiszen e férficsoport kommentálja, magyarázza az eseményeket szóban és táncban egyaránt, és így szimbiózisba kerül a történet és annak kar általi interpretációja. Számomra az előadás legemlékezetesebb jelenetei a karnak az élő zenei kísérettel előadott vehemens, pogány hangulatú táncai és énekei voltak, valamint maga a zenei aláfestés, amelyet Dargó Gergelynek (vibrafon, dob), Arany Zoltánnak (fúvós), Gayas Zoltánnak (cimbalom) és Pető Áronnak (cselló) köszönhetünk. A színészek játéka jónak mondható, bár nem kaptunk katartikus élményt tőlük. Mindazonáltal külön meg kell említeni az Antigonét alakító Újhelyi Kinga, az Iszménét domborító Szakács Hajnalka és a Kreón szerepét megformáló Jámbor József nevét. A debreceni és a nagyváradi színházak közötti egyre szorosabb együttműködést példázza az, hogy az Antigonéban két váradi színész, Kardos M. Róbert és Pál Hunor is szerepet kapott, előbbi a dramaturgiailag igen jelentős karvezető szerepét játszotta nagy erőbedobással, utóbbi pedig az egyik őrt szintén hitelesen. Ugyanakkor egy másik régi váradi ismerős, az egykori vezető színész, Miske László is feltűnik a darabban Theiresziász, a jós szerepében. Érdekes, ha nem is különösen megrendítő darabbal örvendeztette meg a váradi közönséget a debreceni Csokonai Színház.

Pap István

 



0Hozzászólás

Herzlichen Dank für Ihren Kommentar - dieser wird nach einer Prüfung von uns freigeschaltet. Beachten Sie, dass dies gerade an Wochenenden etwas länger dauern kann. Kommentare von registrierten Usern werden sofort freigeschaltet - hier registrieren!

Még 1000 karakter