Gondolatok…

Gondolatok…
Mák Jolán, a SZFÚ olvasója, a szatmárnémeti tizenhetedik véndiák–találkozó alkalmával megfogalmazódott gondolatai ossza meg olvasóinkkal.

 tizenhetedik véndiák–találkozót ünnepelte Szatmárnémeti. Ilyenkor az embernek alkalma nyílik seregszemlét tartani emlékei fölött és számbavenni a kedves megjelenteket, vendégeket és meglepetéseket. Egy ilyen kedves meglepetést okozott Boér Ferenc színművész és egyetemi tanár fellépése a Filharmónia termében a találkozó előestéjén, megtisztelve bennünket, szatmári véndiákokat. Eszembe jutott egy pályatársának tett kijelentése: „Mi csak levelenként kapjuk a babért.” Ugyanazzal a közvetlen, szelíd „Ferikével” találkoztam, mint azelőtt egy pár évtizede. Helytállása manapság is identitásunk megőrzésére és a szép versmondásra ösztönöz. Felidézve a pályakézdés örömeit, a városhoz való kötődését eszembe juttaták a felejthetetlen színpadi alakításait is.

Együtt emlékezni

Jó volt a művésszel együtt emlékezni. Emlékezni Ady Endrére, Páskándi Gézára és a többi kedves költőnkre. A versek tolmácsolójának kívánom, hogy mindig ajándékozza meg az Isten azzal az egy babérlevéllel pályafutásán, ami erőt ad továbbra is munkájához, tanítványai neveléséhez, a szép versmondáshoz, hogy hivatásukhoz és elkötelezettségéhez mérten alkothassák azt a babérkoszorút, amit ez a pálya megérdemel. Mi véndiákok, talán mindannyian azzal a reménnyel keltünk útra iskoláinkból, hogy ha „Élet zengi be az iskolát, az élet is derűs iskola lesz”. Sajnos sokszor befelé hulltak a könnyeink az évek folyamán, de a tanár úr példaadó munkája népéhez, nemzetéhez állhatatos hűsége megtanít valamire: „Ember küzdj és bízva bizzál.”

 

Tisztelettel: Mák Jolán, Szatmárnémeti