Gondolatok az ünnep pszichológiájáról

A harmónia megteremtésének egyik eszköze, a művészet mellett, az ünnep. Az ünnep célja az egyensúly megteremtése önmagunkban, valamint önmagunk és a világ között.

Az ünnep a kapcsolatteremtésről szól: egyrészt Istennel, tágabb önmagunkkal, másrészt azzal a közösséggel, melyben élünk. A közösség-formáló erővel bír, mint közösségi együttes, egymással megosztható élmény, amely megerősíti a meglevő emberi kapcsolatokat és a szellemi találkozást.

Eszközei a szertartás, a zene, a közös cselekvési jelrendszer, a szimbólumok alapján. Ugyanakkor az ünnep szellemi találkozás önmagunkkal, mélyebb tudatunkkal. Az ünnep ettől lesz szakrális jellegű, vallásos élmény.

Az ünnep ideje a szent idő. Kiemelkedést jelent a hétköznapokból. Az ünnep többletjelentéssel bíró felruházással valósul meg.

Az ünnepek ritmust adnak az emberi létezésnek, a megszokott életritmusnak. Megváltozik az idő, a napi munkát felváltja az ünnepi cselekedet.

A karácsony a kereszténység ünnepe. Szellemi és testi találkozás az ünnep szimbólumaival.

Valamikor rákérdeztem egy nagyobb csoport fiataljaira, ha a karácsonyfa alatt az ajándékcsomagban csak három narancsot találnának, hogyan reagálnának?

A kérdezettek egyértelműen vallották, a karácsony számukra vallásos tartalmú, Jézus születésének ünnepe. De azt is vallották, a karácsony egyúttal a szeretet ünnepe is. Az együvé tartozást fejezi ki. Ilyenkor az emberek, mintha jobbá válnának. A családtagok karácsonyi misére mennek. Ilyenkor a bensőséges érzés keletkezik. Szakrális hangulat teremtődik meg. A karácsonyfa, a karácsonyi ünnepek lényegében a szimbólumai a karácsonynak. Ehhez kapcsolódik az ajándékvásárlás is: a várás- várakozás izgalmas érzése.

Ami a narancs kérdését illeti, megköszönnék. De azért az egymásra való figyelés, a szeretet a fontos, és nem az ajándék anyagi vonzata.

Az emberek nagy része szeret ajándékot kapni, de lényeges tényező az adakozás érzésének örömteli átérzése, a szeretett lények viselkedése is.

Az is érezhető, hogy modern világunkban az ünnepi szokások módosultak. Ami a legvilágosabban látszik a kistelepülési ünnepi szokások és nagyvárosi, sokszor mesterségesen is irányított, rejtett, de létező reklám- fogások megjelenése között.

A meghittség a családban, a közösségben van. A több évszázad alatt kialakult templomi hagyományokban, azoknak továbbvitelében van.

Domináns tényező marad az emberekben a karácsony vallásos tartalma, melynek meghatározó élménye az öröm, a szeretet, a meghittség pozitív élménye, ami a családban érvényesülhet a leginkább, melyet a rohanó társadalom sem tud semlegesíteni.

Ezért tartom nagyon fontosnak a templomok kellő felkészítését, a kulturális intézmények olyan programjait, melyek a lehető legjobban a közösségek összefogását, egymásra találását próbálják megvalósítani. Elősegítvén az egymás közötti közelítés minél hatékonyabb megvalósulását, de észrevétlen nógatás-mentességet.

Úgy figyeljünk egymásra, hogy az, senki számára ne legyen kényelmetlen. Mert a mesterséges közelítésnek nincs olyan hatása, mint annak, mely szívből, belülről jött, természetességgel történik.

Az olyan ünnepekre van szükségünk, melyek jelzik, nem vagyunk egyedül az egyetemességben. Vannak olyanok, akik közel állnak gondolkodásban, magatartásban hozzánk, és közösen is tudunk örülni annak és élvezzük azt, hogy mások is velünk együtt boldogok.

A karácsony lényegében a meghittség és szeretet ünnepe.

Csomafáy Ferenc