Globalizálódunk és durvulunk

Bihar megye – Egyre neurótikusabb lessz ez a világ, az erőszak uralja. A jólnevelt embernek lassan nincs mit keresnie benne. Egyre gyakrabban hallani, hogy tanárt ver a diák a határon innen és túl, sőt fegyver ropog az iskolákban tengeren innen és túl.

Ma már a kereskedők egyike másika is nem kiszolgálja, hanem leszidja, vagy kioktatja a vásárlót a pénzéért.  S mindez akkor, amikor azt hittük, hogy az EU csatlakozással demokratikusabbá, civilizáltabbá válunk.

Idős, 66 éves olvasónk, Székely Erzsébet panaszolta minap a szerkesztőségünkben, hogy az egyik újságárús bódéban egy lófarokba kötött hajat viselő fiatalember le vén k….zta egy ártatlan, a pénteki BN lapszámhoz csatolt műsorfüzettel kapcsolatos kérdésért. Amikor gombát akart vásárolni a rogériuszi piacon és kiválasztott hat neki tetsző darabot az elárúsító durván kitépte a kezéből a zacskót, amit azelőtt éppen ő adott a kezébe, s kezdte rakni bele tetszése szerint a törött, hibás gombát is, közben minősíthetetlenül rikácsolt. A napokban pedig a lányát fenyegette meg veréssel a narancsárús ugyanazon a piacon, amiért szót emelt ammiatt, hogy a kért négy narancs helyett hatot mért le neki, tehát egy teljes kilógrammot. A lánya kérte, hogy csak négy darabot mérjen le, mert nincs többre pénze, de az elárúsító csúnyán beszélt vele emmiatt a kisgyereke jelenlétében és még meg is fenyegette.

A kommunista időkben egyetlen örömünk az volt, hogy megszünt a nagyságos, méltóságos, kegyelmes világ, mindenki egyszrűen csak elvtárs lett, bár tudtuk, hogy nem vagyunk mindenkinek elv társa és az elvtársak kjözött is voltak elvtársabbak, ennek ellenére  a mainál mintha több tiszteletet mutattak volna egymás iránt az emberek mindkét előző rendeszerben. Manapság mindenkit úrnak szólítunk, de sok emberről gyorsan kitűnik amint valamilyen kapcsolatba kerülünk vele, hogy közzel sem az. Talán a pénz utáni nagy hajsza teszi, talán más, de az biztos, hogy nem pénzben mérik az úriembert.

 

Albert Ferenc