Gershwin-est volt a filharmóniában

Mihai Ungureanu zongoraművész, Romeo Rîmbu karmester és a zenekar tagjai. Fotó: Dr. Ovidiu Bălăneanu
Mihai Ungureanu zongoraművész, Romeo Rîmbu karmester és a zenekar tagjai. Fotó: Dr. Ovidiu Bălăneanu
Csütörtök este magas színvonalú, nagyszerű Gershwin-fesztivál zajlott a filharmóniában. Az amerikai zeneszerző három ismert műve csendült fel az Enescu-Bartók koncertteremben.

A Gershwin-fesztivál karmestere ezúttal a filharmónia állandó dirigense, Romeo Rîmbu volt, a meghívott zongoraművész pedig a hazai és külföldi koncertélet jeles képviselője, Mihai Ungureanu, aki egyben a krajovai filharmónia művészeti igazgatója is. Elsőként George Gershwin (1898–1937) amerikai zeneszerző F-dúr zongoraversenye hangzott el, Mihai Ungureanu előadásában, a helyi szimfonikus zenekar nagyszerű közreműködésével.

Életpálya

George Gershwin orosz zsidó szülei 1891-ben emigráltak Szentpétervárról az Amerikai Egyesült Államokba, ő már ott született, Brooklynban, 1898. szeptember 26-án. Fiatal korában komolyan sportolt, a zene iránti érdeklődése véletlenszerűen derült ki: miután a család egy pianínót vásárolt, a jövő nagy komponistája egész nap ezen improvizált. Tizenhat éves korában a helyi kórus zenei kísérője lett, Kilényi Edétől tanult kottaírást, zeneelméletet és hangszerelést. Első jelentős sikere az 1917-ben komponált Swanee című dal volt, ezzel nagy elismerést szerzett. F-dúr zongoraversenyét a New York Symphony Society vezetőjének, Walter Damroschnak a felkérésére írta; ez igazi kihívás volt számára, hiszen addig más jellegű zenét írt. A háromtételes zongoraversenyt 1925 decemberében mutatták be, a komponista játszotta a konvertáló zongoraszólamot, s Walter Damrosch vezényelt.

Nagy siker

Csütörtök este zsúfolásig megtelt a váradi filharmónia Enescu-Bartók koncertterme. Ez is azt bizonyítja, hogy közönséget vonzó hangversenyeket kell szervezni, nagyszerű zeneszerzők műveit játszani, és a vendégművészek is kitűnő muzsikusok legyenek, mint amilyen Mihai Ungureanu, akinek zongorajátékáról csak a legnagyobb elismeréssel lehet szólni, és akkor tódul a hallgatóság. Olyan koncertlátogatóként, aki ebben az évadban minden hangversenyen részt vettem, úgy érzem, bátran kijelenthetem, hogy tökéletesen sikerült teljesíteni a közönség elvárását. Persze az ilyen egyáltalán nem könnyű zenemű előadásának sikerében nagy szerepe van a zenekarnak és a karmesternek is. Ezúttal is jól működött kettejük „párbeszéde”. A viharos taps után ráadásként megismételtek egy részletet az elhangzott műből.

Egy amerikai Párizsban

Szünet után a zeneszerző opus magnumából, a Porgy és Bessből írt szvit hangzott el, melyet Robert Russell Bennett 1943-ban készített. A koncertváltozat az opera szimfonikus képe, mely felsorakoztatja a rendkívüli zenemű sokszínű, reprezentatív témáit. Több epizód is elhangzott, ezek közül legtöbbünknek – legalábbis ezen sorok írójának – a Summertime (Clara bölcsődala) volt leginkább ismerős. Természetesen még számos epizódot is meghallgathattunk. Az előadást a közönség – főleg a nagy számban jelen levő fiatalok – elismeréssel fogadta. Az est zárásaként Gershwin másik ismert művét hallgathattuk meg, az Egy amerikai Párizsban című szimfonikus költeményt, melyet 1928-ban mutatott be New Yorkban Walter Damrosch a New York-i Filharmonikusokkal.
Csütörtök este újabb nagyszerű zenei élménnyel gazdagodtunk, s ezt a közönség nevében is megköszönöm mindazoknak, akik tettek azért, hogy ennek a kiváló zeneszerzőnek az alkotásait jobban megismerjük.

Dérer Ferenc



0Hozzászólás

Herzlichen Dank für Ihren Kommentar - dieser wird nach einer Prüfung von uns freigeschaltet. Beachten Sie, dass dies gerade an Wochenenden etwas länger dauern kann. Kommentare von registrierten Usern werden sofort freigeschaltet - hier registrieren!

Még 1000 karakter