Gengszterből diktátorrá

Gengszterből diktátorrá
Négy társulat, négy előadás, négy különböző helyszín: a legrövidebben így foglalható össze a Nemzetközi Színházi Fesztivál ötödik, keddi napja.

A váradi Mária Királyné Színház premierként mutatta be a Szakszervezetek Művelődési Házában a Nyolc nő című darabot Radu Nichifor rendezésében. A brassói magánszínház a Toxic love című előadással lépett fel a Moszkva kávézóban (rendező Dorina Roman), a Stage klubban pedig a nagyszebeni Become Társulat mutatta be a Mivé lett Románia című darabot. A színház színpadát kedden este a Bukaresti Odeon Színház foglalta el, amely Bertolt Brecht Állítsátok meg Arturo Uit! című művét játszotta.

Bárhol megtörténhet

Brecht 1941-ben keletkezett szövege a huszadik század egyik legsötétebb, egyben legmeghatározóbb eseménysorozatának allegóriája, hiszen valójában Hitler hatalomra jutásának folyamatát ábrázolja. Brecht darabja Chicagoban játszódik és egy gengsztertörténetként mutatja be Hitler felemelkedését, ezzel fejezve ki azt az üzenetet, amit a darab végén maga a szerző ki is mond a színpadon: ami Németországban történt, az a világ bármelyik országban, bármelyik néppel megtörténhet. Az Állítsátok meg Arturo Uit-ban minden alak megfeleltethető a náci rendszer hatalomra jutásában szerepet játszó konkrét történelmi személyiségekkel. A cicagoi gengsztervezér, Arturo Ui valójában Hitler, Ernst Rona, a bérgyilkos Ernst Röhmmel azonos, a másik bérgyilkos, Givola Göbbelsszel azonosítható, míg Dogsborough Hindenburg tábornok szerepét játssza el amerikai környezetben, és a sor folytatható lenne.

Kiemelkedő alakítás

Dragoş Galgoţiu a Bertolt Brecht által vallott színházi elképzelések mentén rendezte meg a darabot, melyben nem egyszerűen egy történetet elmesélésén van a hangsúly, ehelyett mintegy felvázolja egy történelmi esemény folyamatát; nem a pszichológiai, érzelmi indítékok feltárása és megjelenítése, hanem a társadalmi mozgatórugók leleplezése a célja. A Brecht által kidolgozott elidegenítő hatások is megjelennek a darabban: a némafilmeket idéző rövid intermezzók és a kabarékba illő zenés jelenetek, melyek minduntalan megszakítják a történet menetét, és többször maga Brecht (Vitalie Bantaş) is megjelenik a színen, hogy mintegy közölje a közönséggel az éppen aktuális tanulságokat. Az általában vita tárgya, hogy Brecht színművei hatásukat mennyiben köszönhetik a brechti színházi elveknek, és mennyiben maguknak a megírt alkotásoknak. A kedd esti előadás meglehetősen vontatott volt, érzésem szerint éppen a már felsorolt elidegenítő hatások alkalmazása miatt. A kevéssé hatásos, üresjáratszerű intermezzók miatt több mint két órásra nyúló előadás próbára tette a nézők türelmét, többen idő előtt elhagyták a termet, a legvégsőkig kitartók azonban felállva tapsolták meg a színészeket. A legnagyobb ünneplést az Arturo Ui-t alakító Ionel Mihăilescu érdemelte ki, aki hátborzongatóan jelenítette meg el azt a metamorfózist, ahogy egy dadogó, görnyedt tartású chicagói gengszter lassan-lassan, de egyre nyilvánvalóbban és erőteljesebben változik át diktátorrá, aki mind megjelenésében, mind pedig gesztusaiban, hanghordozásában Hitlert idézi meg. Egy nem túlságosan kiemelkedő előadásban nyújtott emlékezeteset a bukaresti színház színésze.

Pap István